A női úttörők lehetőségei sokáig korlátozottak voltak, aligha kaptak esélyt találmányaik értékesítésére, törekvéseiket sokszor pedig lebecsülték, illetve figyelmen kívül hagyták. Noha mára már javult a helyzet, még most is alulreprezentáltnak számítanak a tudományokban, a nemek közötti szakadék pedig továbbra is érzékelhető – vegyük például az orvosbiológiai szabadalmakat, melyeknek mindössze egynegyede kapcsolódik női tudósok nevéhez.
Cikkünk szereplői közül nem mindenki kapott figyelmet a maga idejében, pedig olyan újításokkal járultak hozzá a technológia fejlődéséhez, amelyek egytől egyig jobbá tették az életünket. Íme, néhány találmány (ennél jóval több remek találmányt köszönhetünk nőknek), melyekről talán nem is sejtetted, hogy női fejekből pattantak ki.
Telkes Mária és a napelemes Dover-ház
A magyar tudós – akit az Egyesült Államokban Napkirálynőnek neveznek – 1947-ben forradalmasította a termoelektromos áramfejlesztőt (Eleanor Raymond építész közreműködésével), amely a Dover Sun House, vagyis a világ egyik első napenergiával ellátott házának fűtését biztosította. Telkes a Glauber-sót, vagyis a kénessav nátriumsóját használta fel a hő tárolására, felkészülve ezzel a napsütésmentes napokra. A Dover-ház közel három telet élt túl, mielőtt a rendszer meghibásodott volna.
Telkes Mária (Fotó: New York World-Telegram and the Sun staff photographer – Library of Congress Prints and Photographs Division/Wikipedia)
Telkes Mária, a napenergia kutatásának úttörője 1952-ben elsőként kapta meg az amerikai női mérnökök társaságának életműdíját, de emellett számtalan más elismeréssel is kitüntették.
Sarah Tabitha Babbit és a körfűrész
Babbit vászonkészítő szövőmesterként dolgozott a Massachusetts állambeli Harvardban, ahol a helyi fűrészmalom munkásait figyelve észrevette, hogy a kétnyelű fűrészt hiába használják ketten, sokkal több energia vész el, mint amennyi szükséges volna a hatékony munkavégzéshez. Babbit 1813-ban készítette el a körfűrész ősi prototípusát (de ő dolgozta ki a rokka dupla forgófejét is), közössége, a Harvard Shaker nevezetű keresztény szekta azonban egyáltalán nem rajongott az ötletért, így soha nem nyújtott be szabadalmat.
Mindezek ellenére a munkások előszeretettel használták a szerszámot (és használják a mai napig is). Találmányát állítólag három férfi szabadalmaztatta később, illetve fejlesztette tovább Babbit halál után.
Martha Coston és a jelzőfáklyák
Martha Coston nem egyedül találta fel a jelzőfények ötletét. Néhai férje, Bajnamin Franklin Coston haditengerészeti tudósító halála után ugyanis számos vázlattervet hagyott fenn jegyzetfüzetében, melyeket végül felesége álmodott tovább. Az elszánt özvegy 10 évig dolgozott vegyészek és pirotechnikai szakértők közreműködésével, hogy megvalósítsa, illetve továbbfejlessze szeretett férje tervét, a hajók éjszakai jelzőrendszerét, melyet végül 1859-ben sikerült szabadalmaztatnia.
Fotó: Getty Images
A Coston-fáklya fényes, piros, fehér és zöld színű jelzőfényeket használt, melyeket Martha a polgárháború ideje alatt adott el a haditengerészetnek. A Coston jelzőfény- és kódrendszert használta az Egyesült Államok Életmentő Szolgálata, az Egyesült Államok Meteorológiai Szolgálata, Anglia, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Ausztria, Dánia és Brazília különböző katonai intézményei, illetve különböző kereskedelmi- és magánhajók is. Martha az 1859-es szabadalomban azonban csak a projekt adminisztrátorként szerepelt…
Elizabeth Magie és a Landlord’s Game,
vagyis a földbirtokos játéka
Elizabeth Magie amerikai feminista író, újságíró azért hozta létre a Monopoly társasjáték ősét, hogy terjessze a georgizmus közgazdasági elméletét, miszerint minden földrész közös tulajdon, ami mindenkit megillet – felnyitva ezzel a játékosok szemét a földrablás igazságtalanságára, a bérbeadás hátrányaira, és hogy miért is lenne szükséges a földbirtokosoknak adót fizetniük a kizárólagos haszonélvezetért.
Fotó: Getty Images
Magie 1904-ben szabadalmaztatta a társasjátékot, később azonban egy Charles Darrow nevű, meglehetősen nehéz anyagi helyzetben lévő férfi némileg átalakította a játék grafikáját, csavart egy kicsit a szabályrendszeren, és Monopoly néven adta tovább a Parker Brothers játékgyártó cégnek, miután Magie szabadalma 1924-ben lejárt. A vállalat jogdíj nélkül vásárolta meg a játékot, amiért a nő hiába kampányolt, süket fülekre talált – miközben Darrow meggazdagodott az ötletén. A Parker Brothers később elismerte a tévedést, és a ’70-es években a Landlord’s Game szabadalmát is megvásárolták kárpótlásul. Csakhogy Magie ekkor már nem élt – 1948-ban halt meg szinte ismeretlenül.
Josephine Cochrane és a mosogatógép
Josephine édesapja építőmérnök, dédapja, John Fitch pedig sikeres feltaláló volt, aki az első bejegyzett gőzhajó megépítéséről vált ismertté az Egyesült Államokban. Bár Josephine nem részesült természettudományos oktatásban, az alma mégsem esett messze a fájától. Ugyan arisztokrata család sarjaként nem ő végezte a házimunkát, a mosogatást azonban túlságosan is megterhelőnek találta, és megkönnyítve a cselédek munkáját, megálmodta a mai mosogatógép ősét, amit Cochrane mosogatógépnek nevezett el.
Fotó: Getty Images
Cochrane egy otthona mögötti fáskamrában dolgozott: lemérte a tányérokat, és drótrekeszeket épített alájuk, melyeket aztán egy motorral működő, szappanos vízsugarat spriccelő kerék belsejébe helyezett. Tervét 1886-ban sikerült szabadalmaztatnia. Bár eleinte barátai számára gyártotta, később az éttermek és a szállodák is érdeklődni kezdtek a gép iránt, mígnem saját cégét, a Cochran’s Crescent Washing Machine Companyt is megalapította. A találmány 1893-ban díjat is nyert egy chicagói világkiállításon, bár népszerűsége az ’50-es években ugrott meg igazán, miután a legtöbb háztartás számára elérhetővé váltak a villanybojlerek.
Dr. Virginia Apgar és az Apgar-teszt
Életünk kezdete tesztek sorozatából áll, hála a gyermekgyógyászat amerikai úttörőjének, dr. Virginia Apgar szülész-aneszteziológusnak, aki elméletével több millió kisbaba életét mentette meg – és menti meg a mai napig is.
Dr. Virginia Apgar 1973-ban (Fotó: Bettmann/Getty Images)
Virginia 1952-ben kezdte el vizsgálni az újszülötteket először 1, majd 5 perccel a szülés után, hogy képes legyen hitelesen felmérni a babák egészségi állapotát, illetve leküzdeni a csecsemőhalandóságot. A szívverés, a légzés, az izomtónus, a reflex-ingerlékenység és a bőrszín adja meg az úgynevezett Apgar-értéket: 0-4 pontig a baba azonnali intenzív ellátásra szorul, 5-7 pontig oxigént kell adni az újszülöttnek, 8-10 pontig pedig minden rendben van, beavatkozás nem szükséges. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia díjat is alapított Virginia tiszteletére, aki soha nem ment férjez, és soha nem született saját gyermeke – cserébe azért, hogy mások babáit megmenthesse. Kutatott, publikált a témában, illetve egészségügyi dolgozókat oktatott szerte a világban egészen 1974-ben bekövetkező haláláig.
Mary A. Delaney és a behúzható kutyapóráz
A New York-i kutyatulajdonos Mary A. Delaney életéről sajnos nagyon keveset tudni – azon kívül, hogy 1908-ban ő szabadalmaztatta az első behúzható kutyapórázt, miután megelégelte a város utcáin kóborló ebek sokaságát, akik feltehetőleg sétáltatás közben szökhettek el a gazdáiktól. A nyakörvre rögzített eszköz kordában tartotta az izgága kutyusokat, miközben némi szabadságot is adott nekik a barangolásban.
Marie Van Brittan Brown és a kamerás biztonsági rendszerek
Az első integrált videóval ellátott otthoni biztonsági rendszert 1966-ban Marie Van Brittan Brown afroamerikai feltalálónő dolgozta ki.
Elektrotechnikus férje, Albert Brown segítségével olyan rendszert hozott létre, amely csúszkakamerát, kétirányú mikrofonokat és TV-monitorokat tartalmazott. Ezenkívül a rendszerbe beépített egy vészgombot is, amellyel közvetlenül a rendőrséget lehetett riasztani. A szabadalmat 1969-ben kapta meg, újítása pedig óriási hatást gyakorolt a világ biztonsági rendszereire.
Stephanie Kwolek és a kevlár
Stephanie Kwolek lengyel-amerikai vegyész egy ideig divattervezőnek készült, ám édesanyja annyira ellenezte a szakmát, hogy idővel inkább másik nagy szenvedélyét, az orvostudományt választotta. 1965-ben hozta létre a kivételes szilárdságú, merev és szintetikus szálakból álló darabot, az acélnál ötször erősebb kevlárt, ami sokoldalúságának köszönhetően a golyóálló mellényekben, munkaruházatokban, sportfelszerelésekben és versenyautók alkatrészeiben került felhasználásra, miután 1966-ban szabadalmazták.
Fotó: Getty Images
Margaret E. Knight és a papírtasakok
A 19. század egyik leghíresebb női feltalálója, Margaret E. Knight eredetileg egy amerikai gyapotüzem szalagja mellett dolgozott. Hogy kényelmesebbé tegye az alapvetően kézzel hajtogatott papírzacskók előállítását, egy papíradagoló gép továbbfejlesztésébe kezdett 1868-ban, mellyel nemcsak leegyszerűsítette, de fel is gyorsította a folyamatot.
A szerkezetet alig egy év alatt megépítette, terveire azonban felfigyelt az egyik gyári munkás, Charles Annan, aki megpróbálta ellopni, illetve saját nevével eladni Margaret ötleteit. Knight bíróság elé vitte az ügyet, és miután bemutatta az eredeti tervrajzokat, 1871-ben végül megnyerte a pert.
Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu
