A burgundi vörös, távol-keleti származású, szerény teljesítményű robotporszívóm szinte már családtag, nincs nap, hogy ne indítanám be, elkél a segítség, amióta egy mentett cirmos főállású gazdája lettem. Na nem a szőrszálak miatt, azokkal elbánok, de kiváló animátora a tinédzser házi kedvencnek, mert a kel­leténél több energia szorult belé.
A kis robot, miközben fel-alá cikázii a négy fal között, némán tűri a lesből támadásokat, a pofonokat és a frontális ütközéseket.

Míg az én háztartásomban csak szerényen van jelen a robottechnológia, más otthonokban olyan csúcsfejlesztések könnyítik meg a mindennapokat, mint az ablakpucoló, a főző-, a medence-, a grilltisztító vagy épp a gyerekekkel tanuló robot. Az Oxfordi Egyetem és a tokiói Ochanomizu Egyetem kutatóinak egy friss tanulmánya szerint tíz év múlva a robotika és a mesterséges intelligencia térnyerésével a háztartással járó feladatok harminckilenc százalékát robotok végzik majd. Ennek következtében több szabadidőhöz jut az ember, különösen a nők, akikre mind a mai napig a láthatatlan munka zöme hárul. Az automatizálással nemcsak a házimunkák egy részének inthetünk búcsút, de valamennyire az idős hozzátartozók gondozásával járó feladatok alól is mentesülhetünk, például a családtag mozgását érzékelő kamerával vagy okos-gyógyszeradagolóval. A kutatók állítják, a fejlesztések pozitív hatással lesznek a nők életminőségére – és nem utolsósorban a nemek közötti egyenlőség előmozdítására. 

Hiánypótló fejlesztések

–  Akár családos, akár egyedülálló az ember, hiszek benne, hogy a robotok segítségével hatalmas életminőségbeli ugrás érhető el, sokkal több idő jut az emberi kapcsolatokra, a tanulásra vagy a karrierépítésre – mondja Hernádi Kata, a Budapesti Műszaki Egyetem mechatronikai mérnöki szakának harmadéves hallgatója.
– A robotika műfaját nem kell túlmisztifikálni, a robot tulajdonképpen akármilyen hardver, ami szoftveres alapon valamilyen tevékenységet elvégez helyettünk, legyen az egy okoskávéfőző, aminek érintőképernyője van, vagy a parkolórendszer a mélygarázsban, ami felismeri a rendszámot. Persze léteznek komplexebb fejlesztések, például a mesterséges intelligenciával működő hűtőszekrények, amelyek felügyelik a termékek lejárati dátumát, illetve felismerik, miből van fogytán a készlet, a felhasználónak pedig csak le kell okéznia a bevásárlólistát, a rendszer a rendelésről is gondoskodik – magyarázza Kata, és elmeséli, Németországban a kollégiumi lakótársa főzőrobotot használt, okostelefonjával betáplálta, mit szeretne enni, a gép pedig elkészítette az ételt. Kata tud olyan boltról is, ahová csak be kell menni, bevásárolni, majd kisétálni, a rendszer automatikusan levonja a pénzt. 

Kata, aki már gimnáziumban villanyhajtású motort épített, a Nők a Tudományban Egyesület lányoknak szervezett táborában találkozott először a robotika műfajával, az élmény pedig örök életre szólt. – Olyan okosvirágcserepet készítettünk, amiben néhány szenzor felügyelte a szoba páratartalmát, hőmérsékletét, a virágföld víztartalmát, hogy aztán távolról is lehessen telefonos vezérléssel öntözni.

– Szívügyem a telemedicina területe, vagyis, amikor a beteg és az őt ellátó szakember nem találkoznak személyesen, a kapcsolat valamilyen távoli adatátviteli rendszeren keresztül valósul meg. Ez hatalmas terhet venne le az emberek válláról, nem kellene szabadnapot kivenni, hosszú órákat utazni, és várakozni az orvosnál. A budapesti orvostudományi egyetemen például anyajegyeket ellenőriznek a távolból mesterséges intelligencia segítségével – mondja Kata, és elárulja, az egyetemi évei alatt egy orvostanhallgató lánnyal és csapatukkal karöltve egy demenseknek tervezett okos-gyógyszer­adagoló ötletén dolgozott. Az eszköz emlékeztetőt küld, távolról felügyel, ha kell, változtatja az adagolást. 

– Szerintem az emberi kontaktust semmi nem helyettesítheti, így azzal nem értek egyet, ha csak robot olvassa fel az esti mesét. Fontos volna megtalálni, hol a határ. A robotok szerepe az emberek idejének és kapacitásának hatékony felszabadítása, nem pedig az egyén teljes kiváltása – mondja, majd hozzáteszi, bár műszaki területen szinte minden rohamtempóban fejlődik, gyakran érzi, rossz az irány. – Indokolatlan luxusautót fejleszteni, amikor a fenntarthatóságért küzdünk – fűzi hozzá a leendő mérnök, aki óriási hiányosságnak látja, hogy a találmányok nem mindig veszik figyelembe a meglévő infra-struktúrát, környezetet: a jelen valósága helyett egy elérhetetlen vízióval terveznek. A falba építhető szennyesgyűjtő rendszerhez például kapásból új építésű házra van szükség.

Okosotthonok

– A hétköznapi életben és a gyártási környezetben is számos olyan feladat van, amiket még nem lehet automatizálni, mindenképp szükséges az emberi jelenlét – mondja Vas Alexa Zsófia gépészmérnök, aki még az egyetemi évei alatt találkozott a robotszimulációval, karosszériaelemek (ajtók, motorháztetők stb.) gyártásán dolgozott, első szakdolgozatát pedig egy újfajta, robot által használt peremezőszerszám kifejlesztéséről írta. Jelenleg a világ legnagyobb motorgyárának gyártástechnológiai tervezőmérnöke. – Nem gondolom, hogy a közeljövőben mindenki otthonában lesz egy Rosey, A Jetson család című rajfilmsorozat bejárónő robotja, a látványos automatizálás egyelőre marad az ipari vonalon, amit a hétköznapok embere ebből érzékelhet, az a háztartási robotporszívók térnyerése vagy az okosotthonok elterjedése – mondja Alexa, és úgy gondolja, a robotika és a mesterséges intelligencia hasznos lehet, ha arra használjuk, hogy az embert segítse, támogassa, nem pedig arra, hogy kiváltsa.