Az óceánokat egykor a cianobaktériumok, vagyis régebbi nevükön a kékmoszatok uralták. És nekik köszönhetjük, hogy mai tudásunk szerint ez az egyik legrégebbi szín a Földön. Sejtjeik klorofillt, illetve különböző színanyagokat tartalmaztak – egészen addig, míg meg nem jelentek a zöld színű algák, melyek végül – átvéve az uralmat a kékmoszatok felett – összetettebb ökoszisztémákat eredményeztek. A cianobaktériumok pigmentjeit 2018-ban fedezték fel, miután a kutatók a nyugat-afrikai Mauritánia Taoudeni-medencéjében körülbelül 1,1 milliárd éves kőzeteket zúztak porrá. Dr. Nur Gueneli az Ausztrál Nemzeti Egyetemen folytatott doktori tanulmányai részeként indította a projektet, a maradványok vizsgálata után pedig arra jutott, hogy
az élénk rózsaszín több mint 600 millió évvel lehet idősebb, mint bármilyen más eddig ismert árnyalat a Földön,
amit minden bizonnyal a kékmoszatként elnevezett ősi organizmusok állítottak elő.
De nem a Föld legrégebbi színe volt az egyetlen, amit dr. Gueneli és csapata felfedezett. Az ősi pigmentek pontos elemzése ugyanis megerősítette, hogy a cianobaktériumok nemcsak az óceánokat, de a tápláléklánc alapját is uralták, ami megmagyarázza, miért nem léteztek állatok abban az időben. Az alga ugyanis gazdag táplálékforrás, szemben a cianobaktériummal, ami minden bizonnyal gátolta akkoriban az összetett ökoszisztémák, például az állatok evolúcióját. A pigmentek színe pedig hígítva váltott élénk rózsaszínre, koncentrált állapotban pedig a lilától egészen a vörösig terjedt, ami a NASA tudományos elképzelését is alátámasztja, miszerint a Föld egykor lilás-rózsaszínes árnyalatban pompázott.
I’m a Barbie girl, in the Barbie world
Tévedünk, ha azt gondolnánk, hogy a rózsaszín csak most éli igazán fénykorát – hála a Barbie-film körüli felhajtásnak. A világ legrégebbi színére ugyanis az ókori világ is felfigyelt: a mai Peru területéről származó vadászok az egyik elsőként használt festékanyag, az okker, vagyis a vasoxid-pigment segítségével kölcsönöztek rózsaszín árnyalatot a bőrruháknak. De Egyiptomban a szexualitással és a szépséggel is összefüggésbe hozták, ahol előszeretettel használták rúzsként vagy púderként.
A 18. században aztán az európai arisztokraták hódoltak a színnek. Az akkori társadalom elitje például a rózsaszín használatával akarta megkülönböztetni magát a középosztálytól, tekintve, hogy a vörös festékanyagok egyre elérhetőbbé és olcsóbbá váltak.
Alistair K. MacDonald skót művész így ábrázolta Madame de Pompadour alakját (Fotó: Print Collector/Getty Images)
A szín egyik leghíresebb rajongója pedig nem más volt, mint XV. Lajos francia király szeretője, Madame de Pompadour, aki Európa-szerte népszerűsítette az árnyalatot, ami mind az öltözködésben, mind a lakberendezésben divatossá vált – számolt be róla a National Geographic. A márkinő ráadásul annyira rajongott a színért, hogy a Sèvres porcelángyár még egy árnyalatot is elnevezett róla (Rose Pompadour).
A 20. század közepétől azonban változott a helyzet, tekintettel a háborúra, ahol a férfidivat a sötétebb árnyalatokat népszerűsítette, míg az olyan élénk színek, mint amilyen a rózsaszín is, egyre inkább háttérbe szorultak, és immár előbb nevezték nőiesnek, mint gender-semlegesnek. Illetve a náci koncentrációs táborokban a homoszexuális férfiakat rózsaszín háromszöggel jelölték, ami éppen emiatt vált később a melegjogi mozgalmak szimbólumává.
A rózsaszín nőiesítése a ’80-as években tetőzött igazán, amikor először alkalmaztak ultrahang-technológiát a születendő gyermek nemének meghatározására (hogy miért lett a kisfiúk színe kék, és miért rózsaszín a kislányoké, arról itt írtunk korábban), amit persze a ruhaipar mellett előszeretettel kihasználtak a játékgyárak is.
Az egység szimbóluma
Napjainkban a rózsaszín egyre inkább nemsemlegessé vált a világban. Indiában például régóta tekintenek rá a két nem egyik legkedveltebb árnyalataként, ami rendre visszaköszön az európai kifutókról is, legyen az női- vagy férfidivat. Amióta a rózsaszín szalag 1991-ben a mellrák elleni küzdelem szimbólumává vált, a színt számos mozgalom használta az erő és az egység jeleként, mígnem mára már javarészt androgünnek tekinthető, és egyre kevésbé számít cukinak, gyerekesnek, „csajosnak”. Bár ki tudja, mit hoz még magával Greta Gerwig Barbie-filmjének utószele…
Kiemelt kép: Getty Images, Canva
