Őseink rendkívül kreatívak voltak, ha a természet rendjébe próbáltak beavatkozni, és a legkülönfélébb italokkal, kencékkel, mechanikai védelmet nyújtó eszközökkel próbálkoztak. Ezekből idézünk most fel néhányat.

A jó öreg erényöv

Az erényöv (fémből kovácsolt, zárható alkalmatosság volt, ami lehetetlenné teszi a nemi szervek érdemi használatát) nemcsak a nem kívánt terhességet igyekezett megakadályozni, de azt is, hogy a hosszabb időre magukra hagyott asszonyok becsületén csorba essék, vagy hogy a nők maszturbálhassanak. Bár a közvélekedés a középkorhoz köti ezeket az eszközöket, még bőven az 1800-as években is népszerűek voltak, olyannyira, hogy a nemi erőszak elleni védekezés egyik legkiválóbb eszközeként reklámozták őket.

Az erényövekre különösen nagy szükség lett akkor, amikor az ipari forradalom idején a nők is tömegesen kezdtek el a gyárakban dolgozni, és így akarták elhárítani az egyébként mindennapos zaklatást. 

Ólom

Ha az erős fémből készült, nehéz és kényelmetlen övet barbár módszernek tekintjük, mit szólunk ahhoz, hogy néhány ezer évvel ezelőtt a nők egy része ólommal vagy más nehézfémmel mérgezte magát, hogy elhajtsa magzatát? Hiszen korok ide vagy oda, a nők mindig szerettek volna rendelkezni saját testük felett. A kínai nők például folyékony ólmot és higanyt ittak abban a reményben, hogy azzal abortálhatják már megfogant magzatukat. A rettentő módszernek olyan szörnyű mellékhatásai voltak, mint például a végleges sterilitás, a súlyos veseelégtelenség, az agykárosodás, sőt az akár halálhoz is vezető súlyos mérgezés. Az ólomnak való kitettség egészség- , és így magzat- és szaporítószerv-károsító voltát még az I. világháborúban is igyekeztek kihasználni a nők, akik közül sokan önként jelentkeztek az ólommal is dolgozó gyárakba, hogy minél nagyobb dózisnak tegyék ki magukat. 

Ugrás és víz

A fémmel való mérgezés mint magzatelhajtó vagy terhességet megelőző módszer sokféle kultúrában elterjedt volt. Egy 2. századi görög orvos például – bár kifejezetten unortodox módszert ajánlott a nőknek a nem kívánt terhesség elkerülésére (azt tanácsolta nekik, hogy szex után hétszer ugorjanak hátrafelé) –, a biztonság kedvéért szintén előírta azt is, hogy igyanak olyan vizet, amit a kovácsok a fém megmunkálás közbeni hűtésére használtak. Mérgező hatású volt az is.

Óvszer, vagy valami hasonló

A mai értelemben vett óvszerhez hasonló eszköz első említése említése Kr. e. 3000-re tehető, amikor is Minósz krétai király egy kecske hólyagját használta, hogy megvédje feleségét az ondójában lévő „kígyóktól és skorpióktól”. A későbbi idők során az emberek ugyanazen célból használtak vászonból, birkabélből és halhólyagból készült kezdetleges kondomokat is is.

Az állati bél egészen jó megközelítés volt. (Fotó: Getty Images)

Fertőtlenítés

Volt idő, amikor a különféle háztartási fertőtlenítőszereket is megpróbálták fogamzásgátlóként bevetni: a nőknek ezekkel való, szex utáni öblögetést javasoltak. Nem meglepő módon a maró anyaggal való irrigálás súlyos sérüléseket, később felülfertőzéseket okozott az érintett nőknek, miközben a gyerekáldástól nem védte meg őket. 

Amulett

Ha minden kötél szakad, a jó öreg bűbáj még hathat. Gondolták legalábbis azok az egykor volt férfiak, aki erényöv és méreg helyett

öszvérek fülzsírjából, menyét heréjéből és fekete macska jobb oldalából vett csontból készült amulettet hordtak,

hogy ezzel védekezzenek attól, hogy apává váljanak. 

Védőfal

Nagy hagyománya van azoknak a mechanikus fogamzásgátló eszközöknek is, amiket a nők helyeztek fel maguknak annak érdekében, hogy megakadályozzák a spermiumok feljebb jutását. Spermagátként használtak az évezredek során például: 

• krokodil és az elefántürüléket
• apróra vágott füvet, vagy szálakra tépett textilt
• bambuszszövetet, gyapjút, vásznat
• selyembe tekert tengeri szivacsot
• tövisfát
• datolyát
• citrusféléket.

Az elmúlt évszázadok, évezredek különös fogamzásgátló módszereiről olvasni egyszerre megmosolyogtató és elszomorító is: a vegyszerrel, méreggel történő magzatelhajtások, vagy

az a megközelítés, hogy a nemi erőszak és zaklatások hátterében nem a férfiak kontroll nélküli viselkedése áll, hanem az, hogy egy-egy nő nem volt elég elővigyázatos, szomorú képet festenek arról, ahogyan nő és férfi kapcsolatáról, felelősségről és erkölcsről gondolkod(t)unk.

Ma már számtalan különféle, a fentieknél biztonságosabb módszer (kémiai és mechanikai fogamzásgátlás, és a napjainkban újra reneszánszukat élő természetes és hormonmentes módszerek) áll rendelkezésünkre, de ha azt gondoljuk, ma sokkal haladóbb világban élünk, mint egykor, sajnos tévedünk.

A nők terhe

A fogamzásgátlás felelősségét még ma is nagyobb arányban viselik a nők, mint a férfiak (esetleg korlátozzák őket súlyosan reprodukcióval kapcsolatos jogaikban). Nők milliói szednek ma is (a korábbiaknál jóval kíméletesebb, de mégis) hormontartalmú fogamzásgátlót, tetetnek fel pesszáriumot vagy választják a művi meddővé tételt, miközben a férfiak számára fejlesztett hasonló eszközök még ma is gyerekcipőben járnak.  A nem kívánt terhesség, esetleg annak megszakításának érzelmi és fizikai terhei pedig biológiai okokból megint csak a nőket terhelik. A nők és férfiak közti egyenlőtlenség lebontásának fontos lépése lehet ezért a jövőben, ha sikerül a fogamzásgátlási módszerek tekintetében  is lehetővé tenni a párok közös, felelős döntéshozatalát. Idehaza különösen fontos lenne az ezzel kapcsolatos edukáció, mert egy nemrégiben készült felmérésből kiderült, a magyarok szexuális és fogamzásgátlással kapcsolatos tudatossága messze elmarad az elvárható szinttől.

Kiemelt kép: Így nézett ki egy erényöv/Getty Images