Az első reflexünk az, hogy a miénk aztán biztos nem!? Érdemes átgondolni ezt a magabiztos és kényelmes nézőpontot, zaklatóvá válni ugyanis nem is olyan nehéz. Egy olyan légkörben például, ahol ez a norma, gyerekünk hozzon bármilyen békés szemléltet otthonról, könnyen a rossz oldalra sodródhat.

Persze semelyik gyerekből nem lesz „csak úgy” Dudley Dursley. Legtöbbször valamilyen komolyabb magatartászavar, családi probléma, esetleg pszichés rendellenesség is áll a hosszan fennálló bántalmazó viselkedés mögött, így a helyzet kezelése is komplex szemléletet igényel. Ahhoz, hogy beavatkozhassunk, először egyáltalán észre kell vennünk a problémát. A legfontosabb jeleket mutatjuk.

1. Ő sosem hibás

Ha gyerekünk gyakran bajba kerül a suliban, viszont valahogy mindig más a hibás, érdemes kicsit utána menni a dolgoknak, hogy megtudjuk, tényleg minden esetben csak önvédelemről van-e szó. A bántalmazó viselkedésről ugyanis az elkövető is tudja, hogy nem helyes, ezért (hogy ne érezze olyan rosszul magát) felmentést keres a maga számára.

Ezzel akár addig is elmehet, hogy a bántalmazott felet teszi felelőssé, és úgy érzi, azt kommunikálja, hogy a másik gyerek tulajdonképpen megérdemelte a bántást.

2. Agresszív gyerekekkel barátkozik

Ha saját gyerekünknél nem is látjuk, hogy esetleg agresszívan viselkedne, viszont közei barátairól már hallottunk, náluk már tapasztaltunk mindenféle csúnyaságot, érdemes lehet sajátunknál is rákérdezni, jellemző-e a bántalmazó viselkedés. Persze egy szülő sem szeretne arról értesülni, hogy gyermeke gonoszul viselkedik a többi gyerekkel szemben, de ha olyanokkal barátkozik, akikről köztudomású, hogy szeretnek visszaélni erő- vagy más jellegű fölényükkel, érdemes résen lenni.

3. Nehezen alszik

A Michigani Egyetem egy 2011-es tanulmánya kimutatta, hogy az agresszív vagy erőszakos viselkedésű gyerekek kétszer nagyobb valószínűséggel küzdenek alvászavarral és nappali álmossággal, mint azok, akiknek nincsenek indulatkezelési problémáik.

Bár a tanulmány természetesen nem azt bizonyítja, hogy az alvászavarok okoznák a zaklatást, rámutat az alvásproblémák és a problémás viselkedés közötti lehetséges kapcsolatra. Az alváshiány még felnőttek esetében is rontja a hangulatot és megnehezíti a felelős döntéshozatalt, ami egyébként sem erőssége egy gyereknek. Ha gyerekünk rosszul alszik, mindenképpen vizsgáltassuk ki a dolgot, függetlenül attól, áll-e zaklatás a háttérben.

4. Viselkedési problémái vannak

Bizonyos személyiségjegyek vagy magatartási jellegzetességek nemcsak az otthoni mindennapokat nehezítik meg, de összefüggésbe hozhatók a kortársbántalmazással is. Azok a gyerekek például, akik lobbanékonyak, könnyen frusztrálódnak, impulzívak, hajlamosak a verekedésre, és hiányzik belőlük az empátia mások iránt, nagyobb eséllyel válnak zaklatóvá, mint azok, akiket nem jellemeznek a fentiek. Ha ilyennek ismerjük gyerekünket, figyeljünk a szokásosnál is jobban arra, ami az iskolában történik.

A bullying offline és online is zajlik. (Fotó: Getty Images)

5. Erőszakos otthonban él

Ha egy gyerek olyan otthonban él, ahol erőszakot lát, vagy ő maga is erőszakos viselkedés áldozata, nagyobb valószínűséggel reagál erőszakosan a különböző társas helyzetekben.

Ne gondoljuk, hogy meg tudjuk őket védeni a „felnőttek közötti” konfliktustól, az agresszív otthoni légkör így vagy úgy, de nyomot hagy rajtuk.

Figyeljük gyerekünk viselkedését, és kérjünk segítséget, ha magunk nem tudunk megküzdeni az otthoni konfliktusokkal – különösképpen akkor, ha nem vagyunk biztonságban otthon. 

6. Őt is zaklatták

Előfordul, hogy a zaklatás célpontjává vált gyerekek később, vagy az őt ért bántásokkal párhuzamosan maguk is zaklatókká válnak, hogy visszanyerjenek némi kontrollt az életük felett. Szakértők szerint ilyenkor a szülői jelenlét a legfontosabb, és az, hogy azonnal lépjünk közbe, ha gyerekünket bántás éri, megtörve a rossz körforgást.

7. Agresszívan viselkedik a testvéreivel szemben

Ha gyerekünk a testvéreivel szemben is agressziót mutat, akkor könnyen lehet, hogy már kortársaival is hasonlóan bánik. Ne bagatellizáljuk el gyerekeink egymás közötti agresszióját sem.

8. Sok időt tölt az interneten

Mivel az online zaklatás egyre gyakoribb, nagyon fontos, hogy figyeljük és szabályozzuk gyermekük internethasználatát. Az internet névnélkülisége arra csábít, hogy a gyerekek (és felnőttek) olyat is mondjanak egymásnak, amit szemtől-szemben nem tennének.

9. Intoleráns azokkal a gyerekekkel szemben, akik mások

Néhány gyerek nem képes vagy nem hajlandó elfogadni a más (különböző etnikai hátterű, nemű, fogyatékkal élő, szexuális irányultságú stb.) gyerekeket, feszültségét pedig szóbeli vagy fizikai erőszakkal vezeti le. Ha gyerekünkről tudjuk, hogy nehezen megy neki a tolerancia, mutassunk példát mi is elfogadásból és híjuk fel a figyelmet a sokszínűségben rejlő értékekre. 

Mit tehetünk, ha a gyerekünk szekál másokat?

Figyeljünk! Vegyünk részt gyerekünk életében, amennyire csak tudunk, legyünk kapcsolatban a pedagógusokkal, más szülőkkel, hogy idejében elcsípjük, ha ilyen vagy olyan okból elmérgesedne a helyzet a gyerekek között. Ne fordítsuk el a fejünket akkor sem, ha a mi gyerekünk sem áldozatként, sem tettesként nem érintett. Mutassunk példát neki abból, milyen fontos a másik mellett kiállni, és törődjünk a kívülállók lelkével is: rajtuk is nyomot hagy, ha ilyesmit látnak. Biztosítsuk gyerekeinket arról, hogy bármikor fordulhatnak hozzánk, és nem kell szégyellniük, ha áldozatul estek. És ha bántalmazást látnak, azonnal jelezzék azt egy felnőttnek. Rengeteg elfoglaltságunk mellett sokszor nehéz elegendő időt szakítani a gyerekünkkel való beszélgetésre, de szakértők szerint napi legalább húsz perc 100 százalékos odafigyelést muszáj beszorítani, ha szeretnénk tudni, mi van vele, velük.

Kiemelt kép: Getty Images