Ha étkezés után furcsa panaszaink jelentkeznek, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valamilyen élelmiszer vagy élelmiszer-össze­tevő okozta őket, és igyekszünk azt kiiktatni az étrendünkből. A legjobb példa erre a glutén, amit gyakran teszünk meg bűnbaknak, és kezdjük el miatta kerülni a kenyereket és péksüteményeket. Mindezt úgy, hogy amúgy komoly esélye van annak, hogy a panaszt nem ez a gabonafehérje okozza (a glutén nem vált ki azonnali tüneteket), hanem azok az adalékanyagok, amelyeket a gyors kelesztésű pékáruk tartalmaznak. ­Hasonló a helyzet a többi élelmiszer-összetevővel, sokszor azokat is hibásan tesszük felelőssé egyes panaszokért. Itt a tévedés esélye nem csekély, a felmérések ugyanis azt mutatják, hogy nagyjából tízszer annyian gondolják, hogy valamilyen ételre, élelmiszer-összetevőre allergiásak vagy érzékenyek, mint amennyien valójában azok. A helyzetet nem javítja az sem, hogy már elérhetők olyan gyorstesztek és úgynevezett IgG-tesztek, amelyekkel ki lehet mutatni olyan ellenanyagokat, amelyek az ilyen jellegű problémákat jelezhetik. Ám az, hogy a szervezetben ezek az antitestek kimutathatók, még nem bizonyít sem érzékenységet, sem allergiát (az allergia soha nem egy „laborlelet”, hanem egy tünetegyüttes). Ráadásul az öndiagnózis veszélyes, ugyanis olyan diétához vezethet, ami már tényleg árt az egészségnek, hiányállapotokat, alultápláltságot, egyéb problémákat eredményezhet.

Lépésről lépésre

– Az antitestgyorstesztek alapján nem szabad megváltoztatni az étrendet, azok a táplálékallergiáknak nem meggyőző bizonyítékai. Megesik például, hogy az antitestek csak azért vannak jelen a szervezetben, hogy egyes fehérjékhez hozzákapcsolódva segítsék a jobb emésztést. Emiatt kell az allergia gyanúját úgy igazolni, hogy egyszerre csak egyetlen élelmiszert fogyasztunk, és azt nézzük, hogy ezt követően – legfeljebb egy napon belül – jelentkeznek-e tünetek. Ha nem, akkor pusztán az ellenanyagok kimutatása semmit nem jelent. Nem véletlen, hogy az egyéni diagnosztikának is az adja az alapját, hogy a lehetséges táplálékallergéneket egyesével teszteljük a panaszok alapján – mondja prof. dr. Nékám Kristóf belgyógyász, klinikai immunológus és allergológus.

A kivizsgálás első lépése mindig a megfigyelés, ami annyit tesz, hogy az érintettek megpróbálják azonosítani, milyen ételek vagy italok fogyasztását követően lesznek panaszaik. A legjobb, ha listát vezetnek arról, mit és mikor ettek, és ahhoz képest mikor jelentkeztek tünetek. Ezek sokfélék lehetnek, a táplálékintoleranciák okozhatnak például olyan emésztőrendszeri panaszokat, mint a hasi görcsök, puffadás és hasmenés, híg és vizes széklet, hányinger és hányás. Jelentkezhetnek olyan tünetek is, mint sápadtság és gyengeség, végtagzsibbadás és bőrkiütés. Hasonló panaszok kísérhetik a táplálékallergiákat, de azoknál már véres széklet és ödéma, csalánkiütés, viszketés és egyéb bőrpanasz, légzőszervet érintő tünetek is kialakulhatnak. Ezek együtt és külön-külön is jelentkezhetnek, súlyosságuk pedig széles skálán mozog, így patikamérlegre semmit sem lehet tenni. Egyedül az a fontos, hogy a jellegzetes panaszok ugyanannak az ételnek vagy italnak a fogyasztása után jelentkezzenek, többször egymás után. Ez kiindulási pontnak már elegendő, elég ahhoz, hogy utána lehessen járni, mi okozza a problémát. (Olyan esetekben ez a módszer természetesen nem alkalmazható, amikor az egyszeri allergiás reak­ció súlyos állapotot, anafilaxiát eredményezett.)

Mindenre kitekinteni

Az allergia vagy intolerancia gyanújakor a legnehezebb az emésztőszervi tünetek tisztázása, azokra ugyanis egyéb problémák is hatással lehetnek. 

– Sokaknak van például savtúltengésük vagy savhiá­nyuk, ami miatt egyes élelmiszerek fogyasztása időnként panaszt okozhat. Hatással lehet a vélt vagy valós intoleranciákra vagy allergiákra az is, valaki szed-e valamilyen gyógyszert, fennáll-e valamilyen emésztőszervi probléma, például gyulladás vagy fertőző betegség. Emiatt,­ ha megvan a gyanús élelmiszer, azt nem kell azonnal kiiktatni az étrendből, hanem meg kell nézni, hogy az érzékenységre lehet-e hatással más probléma, illetve hogy a tápláléknak melyik összetevője okozhat gondot. Vannak olyan táplálékallergiák is, amelyek pár éven belül enyhülnek. A gyerekkoriakat például­ a kicsik gyakran kinövik, mert idővel megváltozik a bél áteresztőképessége, az immunrendszer érettebb lesz. Számíthat az is, hogy maga az élelmiszer milyen – emeli ki Nékám professzor.

Ördög a részletekben

Tojásnál például szempont, hogy nyersen, sütve vagy főzve fogyasztják-e (ez hatással van a benne lévő fehérjékre), és az is, hogy a belőle készült ételt mivel fűszerezik. A húsoknál is bonyolult a helyzet, mert ott az allergénekre nemcsak annak lehet hatása, hogy például­ marháról van-e szó, hanem annak is, hogy a marha milyen fajtájáról, és az meddig állt a hűtőházban. Nem gondolnánk, de különbség lehet akár az egyes almafajták között is, van, akinél az egyik okoz gondot, míg másoknál a másik. Emiatt nem lehet olyan tesztet sem fejleszteni, amely a tünetek figyelembevétele nélkül, pusztán laboreredményként megmondhatná, hogy az allergiát „az alma” okozza-e.

– A kenyereknél is meg kell keresni a tüneteket kiváltó allergént, ami lehet a glutén, de akár más fehérje és adalékanyag is. Itt is igaz, hogy önmagában az ellenanyag jelenléte nem jelent semmit, pusztán azért a búzát nem lenne szabad kerülni, mert a véletlenszerűen­ elvégzett gyorsteszt azt jelzi, hogy a vérben jelen van a glutén elleni antitest. Ez ugyanis normális, önmagában se nem igazolja, se nem erősíti meg az allergia fennállását – hangsúlyozza dr. Nékám Kristóf.

Tojásallergiánál is hasonló a helyzet, ott is jelezheti az allergiát az antitestek jelenléte, de önmagában az nem alkalmas a diagnózis felállítására. Antitest ott is lehet a vérben más okból, és a tojásallergiára jellemző tünetek is kialakulhatnak más hatásmechanizmuson keresztül. Másrészt az egyéni érzékenységek is különböznek. Emiatt kell figyelni arra, hogy szigorú diétát ne kezdjünk önhatalmúlag gyorstesztek alapján, csak akkor, ha azok nyomán szakorvosi kivizsgálás is történt. Ennek már laboratóriumi vérteszt is a része, ami sokkal precízebb eredményt ad a gyorsteszteknél. A kórelőzmény és a tünetek ismeretében része lehet a kivizsgálásnak akár a bélbiopszia és a szövettani vizsgálat is, vannak ugyanis esetek, amelyek csak így diagnosztizálhatók egyértelműen.

Fotó: Getty Images