„A főzéshez való viszonyom érdekesen alakult. Nekem nagyon házias anyukám volt, aki sajnos már 5 éve nincs köztünk. Szerintem anyukámnak a főzés, sütés volt a szeretetnyelve. Amikor visszagondolok a kollégista éveimre, nem mentem úgy vissza otthonról, hogy ne vittem volna legalább egy nagy adag süteményt, amit megoszthattam a többiekkel. Így nőttem fel, ez a fajta háziasság bennem van, bár sokáig nem használtam, mert amíg anyukám élt, örömmel gondoskodott az ilyesmiről. Az első sokk a főzéssel kapcsolatban valójában akkor ért, amikor az elvesztése után jött az első karácsony és rájöttem, nem tudom, hogy kell töltött káposztát csinálni. Nekem az volt a nagybetűs töltött káposzta, amit az anyukám csinált. Potyogtak a könnyeim, de aztán rájöttem, hogy az anyósomé nagyon hasonlít rá, így végül is tőle tanultam meg töltött káposztát készíteni.
A férjem és a kisfiam nagyon jó evők, szeretik a házias ízeket, így nem mondom, hogy számomra egy önmegvalósítás, de abból a szempontból szívesen sütök-főzök, hogy látom, örömet szeretek vele.
Ha ízlik neki az étel, a kisfiam megölel, sőt pontozza »Anya, ez tízpuszis volt«! Ilyenkor repdes az ember.
Máig nem vagyok egy szuperül főzős csajszi, hogy fejből tudjak mindent, én nem restellek előszedni szakácskönyveket. Annak idején anyukám nekem is megvette Horváth Ilona szakácskönyvét, de hát azért ma már sok mindent nem úgy csinálunk, például én nem liszttel csinálom a főzeléket. A neten most már nagyon sok recept leírás, videó elérhető és tök jó, hogy ott is könnyen és gyorsan össze tudjuk gyűjteni, ami nekünk tetszik.
A kedvenc receptem, amit most megosztok veletek…
…egy desszert, egy sajttorta, amin nagyon sokáig kísérleteztem. Tudni kell, hogy amikor gyerek voltam, még szó sem volt ilyesmiről, hogy sajttorta, nem is ismertük, sokkal később került be a köztudatba. TizenX évvel ezelőtt számomra is teljesen újdonság volt, hogy hoppá itt egy új alapanyag: a mascarpone. Szeretem a sajttorta izét, de nem hittem, hogy én is tudok ilyet csinálni. Akkoriban már kezdtek önálló kis kézműves tortaműhelyek alakulni, így a férjem születésnapján arra gondoltam, hogy itt a tökéletes alkalom, és rendeltem egy sajttortát. A műhely hétvégén zárva volt, ezért a süteményt pénteken kellett átvenni, amit gondosan haza is vittem.
Megenni sajnos azonban már nem tudtuk, mert otthon leejtettem… így megtörtént a legrosszabb dolog, ami csak létezhet egy nappal a köszöntés előtt, torta nélkül maradtunk. Igazából egy figyelmetlen mozdulatnak köszönhetően lesodortam valamit magam mellől, miközben a torta a tortalapon már a kezemben volt, és amikor ösztönösen lehajoltam érte, a másik kezemben a torta megbillent és lecsúszott… nem volt tehát semmi komoly baleset, inkább egy figyelmetlenségből eredő malőr. Örök tanulság, és ilyen soha többet nem fordulhat elő!
A szerencsétlenségbe mégis keveredett egy kis szerencse is: a tortát valahogy úgy ejtettem le, hogy nagyjából háromnegyedig semmisült meg, egy keveset sikerült megmenteni és megkóstolni. Szűk egy napom volt arra, hogy kitaláljam mit kezdek ezzel a helyzettel, hogy ha már átjön az egész család ünnepelni, mégis legyen torta.
Úgy voltam vele, hogy ezt én baltáztam el, tehát most felkötöm a kötényt, és megpróbálok sütni egy sajttortát!
Igyekeztem rekonstruálni azt, amit elejtettem, mert pontosan olyan ízű volt amilyenre vágytam, vágytunk, ezért nagy sírás, könnypotyogás közepette kerestem egy receptet. Ezt finomítottam tovább még egy kicsit magam szája ízére, amiről kiderült, hogy a családi ízlésének is nagyon megfelelő. Olyannyira, hogy azóta több családi ünnepre is megcsináltam, illetve hagyomány maradt, hogy a férjem születésnapjára én mindig megsütöm ezt a bizonyos sajttortát.
Ebben a süteményben egyébként az is a klassz, hogy könnyen variálható, mindig más színt lehet neki adni. A férjem tavaszi, akkor kezdenek bejönni a friss gyümölcsök. Sokszor teszek rá áfonyát, de van, hogy mandulaforgáccsal szórom meg, vagy ami most nagy kedvencem, megtanultam apró habcsókokat sütni, és azzal díszítem fel a torta tetejét. Bevallom, nem leszek egy designer tortakészítő, de a család azért elégedett velem.
Klári sajttortája, a fotót készítette: Papp Sándor – a büszke férj
Hozzávalók (20 cm átmérőjű tortaformához):
Az alaphoz:
- 120 g zabkeksz
- 60 g olvasztott vaj
A krémhez:
- 400 g mascarpone
- 200 g tejföl
- 120 g porcukor
- 2 tk vaníliakivonat
- 150 ml habtejszín
- 2 tojás
- 1/4 citrom leve
- 2 tk étkezési keményítő
Elkészítés:
A tortaformát kibéleljük sütőpapírral, az alját kívül körbetekerjük alufóliával. A kekszet aprítógéppel összetörjük, összekeverjük az olvasztott vajjal, majd lenyomkodjuk a tortaforma aljába. A krémhez a mascarponét, a tejfölt, a cukrot, a vaníliát és a tejszínt habosítjuk, belekeverjük a tojást, a citromlevet, a keményítőt, majd a formába öntjük. 180°C fokra előmelegített sütőben 30 percet sütjük. Ekkor lejjebb vesszük 150°C fokra, egy üvegtálba vizet öntünk, a sütő aljába tesszük, és további 30 percig sütjük. Ha letelt az idő, NEM VESSZÜK KI, hanem kikapcsoljuk a sütőt, és még 1 órát bent hagyjuk. Aztán mehet a hűtőbe legalább 4 órára, a legfinomabb másnap! Én tálalás előtt díszítem, áfonyával, mandulalapokkal! Jó étvágyat!
Szeretettel: Klári”
A képekért köszönet Dióssy Klárinak
