A divatipar a világ szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 10%-áért felelős, így hivatalosan is a klímaválság egyik bűnösévé vált. És még csak nem is kell a túltermelés vagy a tonnányi ruhanemű szállításának kérdéséig elmennünk a folyamatban, hogy megértsük, mekkora gondot okoz a Földnek az ember ruházkodása: a legtöbb, gardróbunkban lapuló fehérnemű, nadrág, szoknya, ruha, de még a kiegészítőink többsége (valamint az ágynemű, a konyharuha, a szőnyeg) is műszálat tartalmaz. Nem keveset. A műszál pedig, ahogyan azt a neve is mutatja, egy olyan, kőolajból kinyert vegyi anyagok segítségével készülő szintetikus szál, amely nagyjából 200 év alatt bomlik csak le.
Ehhez tegyük még hozzá, hogy ezekből a szintetikus szálakból készült anyagok mosógépben történő mosása során temérdek mikroműanyag szabadul fel és kerül a vízhálózatba – onnan pedig a folyókba, tavakba, tengerekbe és a szervezetünkbe. Becslések szerint az óceánokban található mikroműanyagok 35%-a ruhaneműből származik, és egy 2018-ban végzett tanulmány szerint az Atlanti-óceán északnyugati részén kifogott halak 73%-ának műanyag volt a gyomrában.
Alább bemutatjuk azt az öt szövettípust, amely a legkárosabbak közé tartozik, mégis gyakran viseljük – és azt is elmondjuk, mit érdemes választanunk ezek helyett.
Poliészter
A Textile Exchange, az etikus textilipari szabványokat ösztönző nonprofit csoport szerint a poliészter a leggyakrabban használt szintetikus szál a világon: 2019-ben mintegy 58 millió tonnát gyártottak belőle, amivel a globális száltermelés mintegy 52%-át tette ki. Mint minden szintetikus anyagot, a poliésztert is olcsó előállítani, így
a fast fashion egyik legnépszerűbb alapanyagává vált
az idők során. Csak a poliészterszálak előállítása évente közel 70 millió hordónyi olajba kerül az emberiségnek, maga a folyamat pedig cserébe szén-dioxiddal és metánnal tölti tele a levegőt.
Mit vegyünk helyette?
A legtöbb, amit tehetünk, az, ha újrahasznosított poliészterből készült ruhákat választunk – ezáltal ugyanis a már meglévő, legyártott szintetikus szöveteknek egy második életet adhatunk. Az újrahasznosított poliészter a textilgyártás során keletkező maradék és fel nem használt hulladékokból származik, így ahelyett, hogy ezek a szeméttelepen landolnának (ahol ugye még több száz évig nem bomlanak le), kiválogatás után újra felhasználják őket.
Nejlon
A világon előállított összes szintetikus szövet mintegy 12%-a nejlon. A poliészterhez hasonló módon a nejlonból is kerülnek mikroműanyagok az óceánba, fontos különbség azonban, hogy utóbbi gyártása során már nem szén-dioxid és metán, hanem az adipinsav révén dinitrogén-oxid, azaz nevetőgáz kerül a levegőbe. Mindez a nejlont előállító gyárak munkásaira igen nagy veszélyt jelent, ez a gáz ugyanis, ha belélegzik, szédülést, egyensúlyvesztést, és memóriazavart is okozhat, a légkörbe jutva pedig jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez.
Mit vegyünk helyette?
A poliészter példáját követve nejlonból is elérhető már a boltokban az újrahasznosított változat, sőt,
biológiailag lebomló nejlon is létezik,
ami több száz helyett mindössze 5 év alatt semmisül meg a természetben.
Akril
Akrillal leggyakrabban pihe-puha pulóvereink révén találkozhatunk, rossz hír azonban, hogy ebből az anyagból szabadul fel a legtöbb mikroműanyag egy mosás alkalmával. Az egyesült királyságbeli Plymouth Egyetem tanulmánya szerint az akrilszövet egyetlen mosási ciklus alatt akár 730 000 mikrorészecskét is kibocsáthat, de az is igen nagy probléma, hogy eleve egy olyan, akrilnitril nevű, rendkívül gyúlékony és mérgező folyadékból készül, amely a szemet, a bőrt, a tüdőt és az idegrendszert is károsíthatja. Így a nejlonhoz hasonlóan ezen szövet előállítása szintén igen nagy veszélyt jelent a gyárakban dolgozó munkásokra nézve – a tanulmány szerint egészen pontosan 25%-kal nagyobb eséllyel lesznek tüdőrákosak közülük azok, akik hosszú időn át ezzel a vegyi anyaggal dolgoztak.
Mit vegyünk helyette?
Az akril tulajdonságaiban és megjelenésében nagyon hasonlít a gyapjúra, ezért gyakran vetik be ennek olcsóbb helyettesítőjeként. Amennyiben tehetjük, válasszuk hát inkább a természetes eredetit, azaz a gyapjúból készült szvettert! A gyapjút mérgező folyadékok helyett juhok és más haszonállatok szőréből készítik, és bár a gyapjútermesztés szintén számos éghajlati és etikai problémát rejt, még mindig egy szerves, azaz biológiailag lebomló anyagról van szó. Mivel pedig a kis bolyhos bárányok évente újranövesztik bundájukat, a gyapjú egy soha el nem fogyó, természetesen megújuló anyag. Vagy válasszunk ebből is használtat.
Pamut
Bizony, a szemünk nem csal, egy természetes anyag is felkerült a listára. A pamut a világ leggyakrabban használt természetes szála, évente mintegy 26 172 678 tonna pamutot állít elő az ember, a poliészter után pedig rögtön a második leggyakrabban használt szövetünk ez. Egyetlen pólóhoz elegendő pamut előállításához azonban nem kevesebb mint 2700 liter, egy farmernadrág előállításához pedig több mint 5600 liter vízre van szükség, a gyapottermesztéshez pedig műtrágyát és növényvédő szereket használnak, amelyek jelentősen szennyezik a talajt és az óceánokat. A pamutszöveteket megszínező festékanyagokban használt vegyi anyagok szintén potenciális egészségügyi kockázatot jelentenek a gyári ruhaipari dolgozókra nézvést. Ráadásul emberi jogi szakértők szerint a világon minden ötödik pamut ruhának köze van a kínai Hszincsiang tartomány táboraiban működő, ujgurok által végeztetett kényszermunkához.
Mit vegyünk helyette?
Az organikus pamut egy fenntarthatóbb választás lehet: egyrészt termesztése kevesebb műtrágyát és öntözést igényel, a biopamutgazdaságok nyolcvan százalékát pedig ráadásul esővel táplálják, ami a hagyományos gyapottermeléshez képest kevesebb szennyvizet eredményez.
Higgyünk a bőrünknek: ami nem esik jól, az minden bizonnyal nem is tesz jót nekünk! (Fotó: Getty Images)
Viszkóz
A rayon, más néven viszkóz, szintén nem teljesen műanyag: a bükk, a fenyő és az eukaliptusz fák cellulózából nyert természetes cellulózból készült félszintetikus szál. Mivel tapintása nagyon hasonló a selyemhez, a fast fashion cégek által igen kedvelt anyagnak számít. Bár ez a szövet természetes forrásból származik, a cellulóz rostokká történő lebontásához szén-szulfidot használnak, ami szintén komoly egészségkárosodást okozhat a gyári munkásoknak. A vegyi feldolgozás mellett az is problémás, hogy a műselyem nyersanyagát néha eukaliptuszfákból nyerik, amelyeknek számos faja veszélyeztetettnek számít.
Mit vegyünk helyette?
A lyocell névre keresztelt szövet a viszkóz egy kevésbé vegyszerigényes formája: előállításához feleannyi vízre van szükség, mint a hagyományos pamut esetében, és mivel fapépből készül, biológiailag lebomlónak számít – feltéve, hogy természetes módon színezték. Szén-szulfid helyett a lyocell előállításakor ráadásul egy olyan oldószert vetnek be, amely később, a gyártás további részfolyamatai során újra felhasználható.
Környezetbarát textíliák
Azt tehát láthatjuk, hogy a már legyártott műanyaggal legfeljebb annyit tehetünk a bolygó érdekében, hogy újra felhasználjuk, de nyilvánvalóan még ennél is jobb, ha inkább több, olyan szövetből készült ruhaneműt tartalmaz a szekrényünk, amelyek belátható időn belül maguktól lebomlanak.
Bár ezeknek a termesztése és előállítása is további kérdéseket vet fel, még mindig célravezetőbb lenből, selyemből vagy kenderből (újabban akár bambuszból) készült ruharabokat vásárolni, ezek ugyanis amellett, hogy kevésbé környezetszennyezőek, bőrünket is kevésbé irritálják, jobban szellőznek – és lássuk be, szebbek is a műanyagnál. Amennyiben az tart vissza bennünket, hogy az eredeti, tisztán természetes anyagból készült darabok esetleg drágábbak lehetnek a műszálasoknál, jusson eszünkbe, hogy egyrészt second handben, vagyis turkálóban vásárolva ez az állítás nem is feltétlenül igaz, másrészt előbbieket sokkal hosszabb időn át használhatjuk, nagyobb örömmel viselhetjük a sokadik alkalommal is, végül pedig kevesebb bűntudat árán szabadulhatunk meg tőlük, ha egyszer erre kerülne a sor.
Legközelebb keressük hát ezeket ruhavásárlás alkalmával! Higgyük el, mindent összevetve a bolygónk és mi is jobban járunk így.
Kiemelt kép: Getty Images
