Szofi mint Piroska, Szofi mint Demóna, Szofi mint fényes, zöld bogár, Szofi mint koldus. Megannyi, két percben eltáncolt dráma. Érdemes rákeresni a videómegosztókon Szofi táncaira, garantált a rákattanás, azt pedig már tényleg nem lehet folyamatos, hitetlenkedő mosolygás nélkül kibírni, ahogyan teljesen önállóan tizenhét perces interjút ad az Alföld Televíziónak.
Takács Szofi most nyolcéves, négyszeres világbajnok, valamint számtalan egyéb cím és díj birtokosa. Olyan sok érme és kupája van, hogy a család már nem győzi számolni, a szobájában szinte a teljes falfelület és a szekrények teteje tele van velük. Hogyan kezdődött? Először az édesanya történetét érdemes megismernünk, hogy megértsük, hogy is vannak ők, alma meg a fája.
Takács-Pántya Barbarát hároméves korában vitte el az anyukája balettozni, ami akkora szerelem lett, hogy tizenhat éves koráig kitartott. Mellette ritmikus sportgimnasztikázott is, majd iskolás korában mazsorettezni kezdett, amihez később a versenytánc is csatlakozott. Mellesleg zongorázott is. Néhány évig mind a négy sportot űzte, de aztán édesanyja választás elé állította, így maradt a mazsorett és a versenytánc. Két párjával mindent elértek, amit versenytáncosként el lehet érni Magyarországon, junior magyar bajnokok lettek, elnyerték a Köztársaság Kupát, és ranglistavezetők is voltak. Aztán huszonkét éves korában a partnere abbahagyta a táncot, így Barbi is.
– Akkor alapítottam meg a Feeling Tánc és Mazsorett Egyesületet, tulajdonképpen azért, hogy ne kelljen teljesen elszakadnom a tánctól. Eleinte tízen voltunk a barátnőimmel, egyszerűen csak mozogni szerettünk volna. Tanítóképző főiskolát végeztem, három évig tanítottam is, de végül otthagytam az általános iskolát, mert a táncstúdió egész embert kívánt. Ma száznyolcvan lány jár ide, lehet nálunk mazsorettezni és akrobatikus show-táncot is tanulni. Figyelem a külföldi trendeket, azt szeretném behozni, ami érdekli a fiatalokat.
Virágkarneváli baba
Miközben a Takács család otthonában beszélgetünk, Szofi ott szaladgál körülöttünk a nappaliban, fenékig érő haja csak úgy lobog utána. Egy percig sem marad nyugton, bemutat egy-két szaltót, anyukájával egyeztet, „flicket ugorjak, anya, vagy egy rundelt?”, majd felmászik a hammockra, a plafonról lógó, függőágyszerű eszközre, amelyen további hajmeresztő mutatványokkal kápráztat el. Egy villámgyors lefelé pörgésnél fotós kolléganőmmel a szívünkhöz kapunk, de Szofi feje megáll a padló fölött öt centivel.
Barbinak és férjének, Takács Árpádnak elsőként fiuk született, Milán, aki ma már tízéves, komoly nagyfiú. Őt nem érdekli a szereplés, ellenben kitűnő tanuló, most tett alapfokú angol nyelvvizsgát, és focizik, hobbiszinten. Ami teljesen rendben van.
Barbi azért még egy kislányra is vágyott, és mint mondja, az égiek meghallgatták a kérését. Szofi világrajövetele éppen augusztus második felében ígérkezett, ami egy mazsorett- és tánctanár életében csúcsidőszak az augusztus 20-ai debreceni virágkarnevál miatt, amelyen a helyi tánccsoportok színe-java felvonul (ahogyan sok külföldi fellépő is).
– A magas vérnyomásom miatt veszélyeztetett terhes voltam, és indított szülésre készültünk. Kérdezte az orvosom, hogy lehet-e a dátum 19-e, én pedig mondtam, hogy szó sem lehet róla, nekem akkor még próbám van a lányokkal! Így augusztus 20-án szültem. Aznap szokatlan módon esett az eső, és tizennégy fok volt, a lányaim áztak-fáztak, de becsülettel végigtáncolták a karnevált, miközben én a telefonomon követtem az eseményeket a szülőszobáról. A stadionban a műsorvezető még a mikrofonba is bemondta: „A lányok azt üzenik, hogy nyomjad, Barbi néni!”
Skatulyán kívül
Amikor Szofi hároméves lett, Barbi elkezdte magával vinni a táncstúdióba. Ha volt kedve, beállt a lányok közé, ha nem, nem. Ötéves korában ütött be a Covid.
A család otthon maradt, apuka is jobban ráért. Itt kell elmondanunk, hogy Árpi szertornász volt, azután pedig hosszú éveket töltött akrobataként a Richter Flórián Cirkusznál, szóval Szofinak duplán a vérében van a mozgás. A lezárások idején Árpi sok akrobatikai elemet megtanított a kislányának, Barbi pedig otthonról, online tartotta az órákat, így Szofinak tényleg szinte minden lélegzetvétele a táncról szólt.
– Amikor minden visszazökkent a megszokott kerékvágásba, és visszatértünk a stúdióba, észrevettem, hogy Szofi mozgása, tudása átlagon felüli – meséli Barbi. – Egy alkalommal, amikor az egyik kislányunk év közben távozott, Szofit beraktam egy versenyen harmadiknak egy formációba, lássuk, mire képes. Nagyon jól teljesített, és onnantól fogva tudtam, hogy egyedül is menni fog neki minden.
