Időt és költségeket nem kímélve 1829-ben Bécsbe utaztak a legyengült és életkedvét vesztett lánnyal, ahol aztán a kor legjobb orvosai vették őt kezelésbe. Sikeresen, így nemsokára a gyönyörű, művelt és az előkelő társaságba könnyedén beilleszkedő erdélyi nemeskisasszony önfeledten vetette bele magát a főváros nyújtotta élvezetekbe. Bálokba, zsúrokba volt hivatalos, sétált és lovagolt a bécsi parkokban, és boldogan fogadta a bécsi ifjak udvarlását, akik közül sokak fejét elcsavarta a rendkívüli jelenség.

Szerelem első látásra

Az ő szíve azonban csak egyetlen hódolója láttán dobbant meg; 1832 áprilisában egy sétalovaglás során találkozott Sándor württembergi herceggel, akivel meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. A herceg ekkor már csaknem harmincesztendős volt, tehát bőven elérte azt a kort, mikor azokban az időkben ildomos lett volna megházasodni. Ám amikor a családja elé állt a választottja nevével, az öröm helyett megrökönyödés fogadta a bejelentését.
A német hercegi família mélyen rangon alulinak találta a kapcsolatot, és botrányosnak tartotta Sándor döntését, ezért hallani sem akartak a „barbár” menyasszonyról. Több sem kellett Klaudia édesapjának, gróf kis-rédei Rhédey László udvari diplomatának, aki az ősei között számontartotta Aba Sámuel királyt és Rhédey Ferencet, aki a 17. század közepén rövid ideig erdélyi fejedelem is volt. Még hogy ezek a felkapaszkodott német senkiháziak nevezzék az ő lányával kötendő házasságot rangon alulinak! Menten hazaparancsolta Klaudiát Bécsből, és közölte vele, hogy bizony ő sem támogatja ezt a frigyet egy olyan személlyel, aki még magyarul sem beszél.

Tragikus baleset

A szerelmes fiatalok azonban kitartottak. Sándor herceg megtanult magyarul, és évek múlva, a halálos ágyán a szigorú atya is megenyhült: áldását adta az ifjú párra.
1835. május 2-án házasodtak össze, és Klaudia nyomban megkapta a jól csengő Hohenstein grófnéi címet. Hat év boldogság jutott osztályrészéül, mialatt két lányuk és egy fiuk, Ferenc született. Az asszony a negyedik gyermekükkel volt várandós, amikor 1841 szeptemberében útra kelt, hogy a mai Szlovénia területén fekvő Pettauba utazzon a férjéhez. Graz után azonban a hintója balesetet szenvedett, és egy árokba borultak. Klaudia csúnyán megütötte magát, ám annyira vágyakozott régen látott hitvese után, hogy nem törődött a fájdalmakkal, és lóháton folytatta az útját.
Nem lehet tudni, hogy enélkül is halálosnak bizonyultak volna-e a sérülései, így azonban pár nappal az érkezése után örökre lehunyta a szemét. Utolsó kívánsága az volt, hogy a szülőfalujában temessék el, és a vigasztalhatatlan Sándor herceg teljesítette is ezt: ő vezette a gyászfogatot egészen a csaknem kilencszáz kilométerre fekvő Erdőszentgyörgyig. A fiatalon elhunyt Klaudia ma is ott nyugszik a református templom kriptájában.
Tragikusan rövid életében a szépséges hercegné nem is sejtette, hogy egyszer az utódai a világtörténelem befolyásos szereplői lesznek. Fia, Ferenc 1837-ben apja után megörökölte az ősi Teck hercegi címet, és így felnőve feleségül vehette Viktória angol királynő egyik unokanővérét, Mária Adelaida cambridge-i hercegnőt. Az ő gyermekük az 1866-ban született Mary of Teck, azaz Teck Mária, aki később nem mással, mint György yorki herceggel, VII. Eduárd király fiával kelt egybe.