Az, amikor már magadnak sem hiszel, az egyik legalattamosabb manipuláció, amit el lehet képzelni. Aki ennek áldozatásul esik, gyakran a saját józan eszében sem bízik már, a világ pedig ijesztő hellyé válik, ahol semmi sem az, aminek látszik. Senkiben sem bízhatunk – kivéve persze abban a személyben, akinek ezt az egész helyzetet köszönhetjük.
A jelenség neve gaslighting, azaz gázlángozás, amivel az utóbbi években rengetegen – köztük mi is – foglalkoztak már. Olyannyira elterjedt kifejezésé vált, hogy tavaly ez lett az év szava az Egyesült Államok legnagyobb és legmegbízhatóbb szótár- és referenciakönyv-kiadójánál, a Merriam-Websternél.
„A gázlángozás a manipuláció és a pszichológiai kontroll alattomos formája.
A gázlángozás áldozatának szándékosan és szisztematikusan hamis információkat adagolnak, amelyek arra késztetik, hogy megkérdőjelezze, amit addig igaznak gondolt, gyakran saját magával kapcsolatban is. Az áldozat végül kétségbe vonhatja a saját emlékezőképességét, az érzékszervi tapasztalatait, sőt a józan eszét is. Idővel a gázlángozó manipulációi összetettebbé és kifinomultabbá válhatnak, így az áldozatnak egyre nehezebbé válik az igazság felismerése” – írja a Psychology Today.
Maga a gázlángozás, azaz gaslighting kifejezés egy 1938-as színdarab címéből ered, amelyből a magyar származású George Cukor forgatott filmet 1944-ben Ingrid Bergman és Charles Boyer főszereplésével. A filmben a férj aljas szándékból el akarja hitetni a feleségével, hogy elment az esze, többek között úgy, hogy manipulálja a gázvilágítás intenzitását – innen a film címe és a jelenség neve is. A gázlángozás egyik terepe tehát a párkapcsolat, de előfordulhat barátságokban, egészségügyben, sőt a munkahelyen is.
Viszont egyik esetben sem könnyű észrevenni a dolgot, hiszen a manipulátorok pont azt érik el, hogy kételkedjünk saját magunkban és az érzéseinkben, gondolatainkban. Viszont léteznek visszatérő frázisok, amelyek árulkodnak arról, hogy egy toxikus kapcsolatba kerültünk. Közös ezekben a mondatokban, hogy nem építő jellegűek, és gyakorlatilag meghiúsítják a kommunikációt: kijelentenek bizonyos dolgokat, amikkel nem lehet vitába szállni, hiszen nem logikus, tényszerű állításokat fogalmaznak meg, hanem a másikra kenik a felelősséget, az ő hibájának állítanak be mindent.
„Azok az emberek, akik nem tudják hitelesen képviselni az álláspontjukat, vagy nem tudnak kiállni a szavaik mellett, a gázlángozáshoz fordulnak eszközként
– mondta a HuffPostnak Shannon Thomas terapeuta, a Healing From Hidden Abuse (Kigyógyulni a rejtett bántalmazásból) című könyv szerzője. – Ehhez a zavart keltő taktikákhoz folyamodnak, ami a jellemgyengeség jele.”
A gázlángozó kedvelt mondatai
Tehát ha az alábbiakat halljuk, akkor jó, ha tudjuk: nem a mi készülékünkben van a hiba.
„Ez soha nem történt meg”
Ha a gázlángozó valami bántó dolgot tesz vagy mond, később viszont letagadja, hogy az valaha is megtörtént, azzal elülteti az áldozatban az önbizalomhiány magvait. Az áldozat elkezdi megkérdőjelezni az ösztöneit, és egyre inkább arra a „valóságra” hagyatkozik, amelyet a bántalmazó teremt és manipulál. Ez fokozza a bántalmazótól való függőség érzését is.
„Túl érzékeny vagy”
Ha megpróbáljuk kifejezni a sértettségünket vagy csalódottságunkat valami miatt, amit a bántalmazó személy mondott vagy tett (pl. a barátaink előtt megjegyzést tett a kinézetünkre, majd az egészet elütötte azzal, hogy ő „csak viccelt”), akkor minimalizálja az érzéseinket azzal, hogy azt állítja, csak túl érzékenyek vagyunk, és a bolhából csinálunk elefántot. A célja ezzel az, hogy ostobának érezzük magunkat, amiért egyáltalán megpróbáltunk kiállni magunkért.
„Őrült vagy – és mások is így gondolják”
Idővel a gázlángozó manipulátor hazugságai arra késztetik az áldozatot, hogy megkérdőjelezze saját épelméjűségét, amit a bántalmazó személy a saját előnyére forgat. Miután az önbizalmunk megrendült,
a gázlángozó fél megerősíti az áldozat legrosszabb félelmét: tényleg megbolondultunk, valami baj van velünk.
Ezután a bántalmazó megpróbálhatja meggyőzni az áldozat barátait és a családját is arról, hogy az mentálisan instabil, hogy távolságot teremtsen közte és szerettei között, ezzel elszigetelve a lehetséges segítségtől. Ez ugyanis csökkenti annak az esélyét, hogy az áldozat elmenekülhessen ebből a kapcsolatból.
„Csak pocsék a memóriád”
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy nem tudtunk egy beszélgetést vagy valamilyen eseményt teljesen felidézni – ez teljesen normális. A gázlángozó viszont szándékosan próbálja meggyőzni az áldozatot arról, hogy valami gond van a memóriájával, amikor folyton kijavítja, hogy rosszul emlékszik bizonyos részletekre. Ez – a névadó filmhez hasonlóan – a gaslighting lényege: az áldozatot ráveszi arra, hogy megkérdőjelezze önmagát, és amikor ez megtörténik, a bántalmazó teljes mértékben átveszi az irányítást.
„Sajnálom, ha úgy érzed, hogy megbántottalak”
Ez első látásra bocsánatkérésnek tűnhet, de valójában nem az. Inkább egy módja annak, hogy a bántalmazó elhárítsa a felelősséget az általa okozott fájdalomért, és ehelyett minket hibáztasson, amiért félreértelmeztük a helyzetet. (Ez egyébként a sztárok kedvenc „bocsánatkérési” formája is, amikor valami olyasmit tettek vagy mondtak, amin sokan felháborodtak.) Ez azt eredményezheti, hogy az áldozat nem bízik a saját ítélőképességében és a saját reakcióiban. Elkezdik azt hinni, hogy ők tényleg „túl érzékenyek”, velük, bennük van a hiba, a reakcióik pedig irracionálisak, ezért a másik fél – a manipulátor – értelmezésében kezdenek bízni a sajátjuk helyett.
„Tudhattad volna, hogy hogyan fogok reagálni”
Ez egy újabb esete annak, amikor a manipulátor megpróbálja a felelősséget magáról levenni, és az áldozatra hárítani. A gázlángozás a tények kiforgatását jelenti, hogy ezzel elkerülhessék a személyes felelősségvállalást a viselkedésükért. Azzal, hogy azt mondják az áldozatnak, hogy annak tudnia kellett volna, mi lesz a reakció, a gázlángozó az áldozatra hárítja a felelősséget nemcsak a saját, de a gázlángozó viselkedéséért is.
Mit tehetünk a gázlángozás ellen?
Először is tudatosítsuk magunkban, hogy nem velünk van a probléma. Hallgassunk az ösztöneinkre és a megérzéseinkre: ha úgy érezzük, hogy egy helyzet nem éppen megfelelő, akkor az valószínűleg nem is az. Jó ötlet az is, ha mindig tartunk magunknál egy jegyzetfüzetet, amibe naplószerűen leírhatunk bizonyos párbeszédeket, eseményeket, így utólag vissza tudjuk nézni, hogyan is történt valójában a dolog. Kérdezzük meg a barátainkat, szeretteinket arról, hogy ők mit gondolnak a helyzetről (viszont ezzel óvatosan, hiszen a manipulátor őket is befolyásolhatta.)
A partnerünket is szembesíthetjük a viselkedésével, de tudnunk kell, hogy ez nem valószínű, hogy változtat majd a viselkedésén. Hiszen van, akinek a gázlángozó még nálunk is jobban hazudik: önmagának.
Kiemelt kép: Getty Images