Mint tudjuk, nem csak egyféle lelki társunk lehet, és nem kell szerelmet éreznünk ahhoz, hogy életre szóló és mély köteléket alakítsunk ki valakivel. Azonban ha egy párkapcsolat nem működik jól, és úgy érezzük, mindent megtettünk, ami tőlünk tellett, fájó szívvel ugyan, de elengedjük egymás kezét. A közösen töltött idő végét ezután elgyászoljuk, és lassan, de biztosan beletörődünk, míg újra készen nem állunk a szerelemre.
És mi a helyzet akkor, ha egy barátságot kell elgyászolnunk? Oké, ha ugyanígy érzünk? Sőt, kissé olyan, mintha nehezebben akarnánk beismerni magunknak, ha helyrehozhatatlan hiba csúszott a gépezetbe, nem igaz? A barátságról ugyanis előbb hisszük el, hogy tényleg élethosszig tart, és hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy sokkal tartósabb köteléket jelent, mint a szerelmi kapcsolatok. Olyan, mintha már-már testvérek lennénk.
Pedig az igazság az, hogy pontosan annyi odafigyelést, megértést, kommunikációt és őszinteséget igényel, és legalább annyira sérülékeny, mint a szerelmi kapcsolatok.
Kutatások szerint az új ismeretségek elmélyítéséhez több tucatnyi beszélgetés szükséges, az igazán mély barátságokat pedig több száz óra interakció előzi meg. Valljuk be, a gyerekek előnyben vannak, mivel egy bizonyos kor fölött már nehezebb ennyi időt ölni az ismerkedésbe, és sokkal ésszerűbb, ha a meglévő barátságok ápolására fordítunk energiát. Az igazán mély baráti háló sokféleképpen gazdagíthatja az életünket, mivel nemcsak társaságot, de támogatást is nyújt, tágítja a látóterünket, valós képet ad rólunk (még ha sok esetben fájdalmas is ezzel szembesülni) és kölcsönösségre, lojalitásra, empátiára sarkall. Persze gyakran megesik, hogy közbeszól az élet, a munka és a család, az együtt töltött idő iránti vágy azonban végig erős marad.
Igen ám, de mi van akkor, ha mindez egyoldalúvá válik? Ugyan nem minden változás jelenti azt, hogy feltétlenül véget kell vetnünk egy barátságnak, de ha csak megszokásból beszélünk, és tulajdonképpen terhet jelent egyiknek vagy másiknak a találkozás, talán jobb, ha a felek békében elválnak. Lehet, hogy elsőre nem tűnik magától értetődőnek, de vajon felismerjük, ha egy barátság mérgezővé vált, és nincs már értelme folytatni? Ha ezeket a jeleket tapasztaljuk, a terapeuták szerint érdemes elgondolkodni a folytatáson (a toxikus barátokkal ugyan nehéz, de nem lehetetlen szakítani – itt olvashatsz arról, hogy hogyan):
Csökken az együtt töltött idő iránti vágy
Az egészséges barátságok az őszinteségen és kölcsönösségen alapulnak – ahogyan feljebb is írtuk, bizony még akkor is, ha valami miatt ritkulnak a találkozások. Ha egy idő után viszont azon kapod magad, hogy a beszélgetéseket, találkozásokat javarészt te kezdeményezed, és rendre elutasító fogadtatásban részesülsz, illetve a távolságtartó viselkedésre vonatkozó kérdéseidre sem érkezik érdemi válasz, lehet, hogy a kelleténél jobban ragaszkodsz. Ha valaki nem lelkesedik az együtt töltött időért, és csak akkor bukkan fel, amikor szüksége van valamire, lehet, hogy rossz helyen keresgélsz.
Amikor a vita elmérgesedik ahelyett, hogy építene
Kapcsolódó
Az igazi barát a jóban is melletted áll
Egy barátság nem csak a jó dolgokról szól, az emberi kapcsolatok részben pedig attól válnak egészségessé, ha merünk beszélni arról is, ami éppen nem tetszik a másikban. Ugyan nem kötelező mindig mindenben egyetérteni, a nézeteltérések tisztázása, a másik fél meghallgatása mégis fontos, ha tényleg kölcsönösségre és mély kötelékre vágyunk.
Fotó: Getty Images
Ha azonban nem merünk őszintén kommunikálni egymással, illetve a konfliktuskerülés és passzív agresszió jellemzi a kényelmetlen beszélgetéseket, nem biztos, hogy egész életre szól majd a kötelék.
Megpróbálni megtartani egy barátságot anélkül, hogy a múltbeli sérelmeket feldolgoznánk, szinte teljességgel lehetetlen.
Amikor megpróbáljátok, de hiába
Az élet más tempóban és más irányba halad, amit a gyerekkorban köttetett barátságok sínylenek meg leginkább. Egykor minden titkot megosztottunk egymással, ma pedig mi vagyunk az utolsók, akik bármiről is értesülnek – ami igazából teljesen természetes, hiszen nem feltétlenül éljük át ugyanazt egyszerre. Lehet, hogy neki gyerekei születtek, te pedig épp az ellenkezőjére vágysz – csak hogy egy általános példát említsünk a sokból –, ami miatt idegennek érezhetitek a másikat. Ha mertek beszélni róla, és tudatosítani egymásban a problémát, illetve alkalomadtán olyan tevékenységeket végeztek, amiket szívesen űztetek együtt régen, van esély leküzdeni a köztetek lévő szakadékot. De ha túl nagy már a távolság, ez sem lehet életbiztosítás egy barátságra. Néha rendben van, ha úgy döntünk, elengedjük, elgyászoljuk a másikat – és hálával gondolunk arra, amit egykor adott nekünk.
Kiemelt kép: Getty Images
