Vannak olyan idegen nyelvű kifejezések, amelyek konkrét (néha már-már bizarr) helyzeteket, életérzéseket próbálnak egy-két rövidke szóval körülírni. Németországban például külön kifejezést használnak azokra, akik mindig állva pisilnek, és nincs az a pénz, hogy leüljenek (ők a Stehpinklerek), Japánban pedig az ellentábort, vagyis az ülve pisilőket illetik külön szóval (suwari-shon). De ugyaninnen eredeztethető a Mariko Aoki-jelenség is, ami olyan embereket jelöl, akik rendszeresen éreznek székelési ingert könyvesboltokban (akármennyire is meglepő, a dolognak végül is logikus magyarázata van).
És ott van persze a világszerte ismert dán életérzés, vagyis a hygge, ami a lassú élet és a szeretteinkkel töltött idő megélését, vagyis a „kuckózást” hangsúlyozza, a hidegebb idő beköszöntével pedig a norvég hygge, azaz a koselig-életérzés is egyre divatosabbá válik, ami az ősszel és télen jelentkező lehangoltságra nyújt házilagos megoldást (ezekről, illetve a közöttük lévő különbségről itt írt nemrég Balázs Barbi).
A holland gezelligheid és a svéd lagom nagyjából ugyanerről szólnak, és szintén népszerűvé váltak az utóbbi években. De akármennyire is hasznos tanácsokkal bírnak, manapság talán joggal érezhetjük, hogy nem minden élethelyzetre, illetve nemzetre illenek. Norvégia, Dánia, Hollandia és Svédország jómódú, politikailag stabil országok, kiváló oktatási-, szociális- és egészségügyi rendszerrel – ráadásul a világ legboldogabb országainak listáján idén is a skandinávok taroltak. Bár filozófiájuk megfontolandó, kevésbé szerencsés nemzetek számára nem feltétlenül lehet egykönnyen alkalmazni – a mentális jólét egyedülálló lengyel megközelítését az elmúlt években pedig éppen ezért kezdték el anti-hygge-ként emlegetni.
Egy életszagú, hiteles és őszinte filozófia, ami nem kertel
Kapcsolódó
A friluftsliv az új hygge
Dániában a hygge azt a meghitt hangulatot jelöli, amikor biztonságban, kényelmesen érezzük magunkat a meleg lakásban, és ami tényleg nagyszerű – az élet bonyolultabb pillanataiban azonban kevésbé hatásos. Beata Chomątowska, Gruszka Dorota, Daniel Lis és Urszula Pieczek lengyel írók közös könyve, a Jakoś to będzie: Szczęście po Polsku (Valahogy majdcsak lesz: a boldogság lengyel útja) akkor született, amikor észrevették, hogy hygge-ről szóló könyvek sokasága lepte el a lengyel könyvesboltokat. Szemben a skandináv nézetekkel, a szerzők a könyvben úgy vélekednek,
a boldogságnak és a küzdelemnek nem kell kizárnia egymást. Sőt, tulajdonképpen nincsen egyik a másik nélkül
– főleg az olyan terhelt történelmi múlttal rendelkező országokban, mint amilyen Lengyelország (vagy Magyarország) is.
„Lengyelországban felnőve gyakran hallottam, hogy az emberek azt mondják: »Jakoś to będzie«. (Ejtsd: nagyjából jakos to bendzsje – a szerk.) A szüleim mindig ezzel nyugtattak, amikor aggódtam valami miatt. Szó szerint azt jelenti, hogy a dolgok a végén úgyis megoldódnak” – mondta Beata Chomątowska, a könyv társzerzője.
Kapcsolódó
Mit tanulhatunk a skandinávoktól a télről?
Fotó: Getty Images
De valójában ennél sokkal többről van szó. Ahelyett, hogy forró teát szürcsölgetnénk a kandalló mellett, és várnánk a sült galambot, hogy a dolgok majd maguktól rendeződnek, a szerzők szerint a jakoś to będzie cselekvésre buzdít, és arra sarkall, hogy ne foglalkozzunk a következményekkel – vagyis ha igazi békét akarunk, farkasszemet kell néznünk a nehézségekkel. Nem éri meg szőnyeg alá söpörni a problémákat, és muszáj kockázatot vállalni, függetlenül attól, hogy milyen akadályokba ütközhetünk mindeközben.
Jakoś to będzie – valahogy úgyis megoldódik
A lengyel népnek mindig is harcolnia kellett a függetlenségért: miután az országot megszállták, majd Ausztria, Poroszország és Oroszország között felosztották, 1795-ben szinte teljesen leradírozták a térképről, és csak 1918-ban nyerte vissza függetlenségét. Később a második világháború, a náci megszállás és Auschwitz–Birkenau, majd a kommunizmus tizedelte a népet, manapság pedig a több halálesetért is felelő, szigorú abortuszellenes lengyel törvények nehezítik az életet (Európában a lengyel abortuszellenes törvény a legszigorúbbak között van, az elmúlt években többször is szerveztek tiltakozást miatta).
A jakoś to będzie lényege pedig arról szól, hogy a traumatikus múlt és jelen ellenére képesnek kell lennünk harcolni, majd újra és újra felállni, a mindennapi életben pedig arra sarkall bennünket, hogy ne féljünk árral szemben úszni – ami nemcsak bátor dolog, de a legtöbb esetben szükséges is.
Kiemelt kép: Getty Images
