Figyelmeztető jelek világszerte: Mária könnyei és vére

Ősidők óta foglalkoztatja az embereket, hogy miért sírunk. Könnyezhetünk bánatunkban, fájdalmunkban, örömünkben egyaránt. A szem a lélek tükre, tehát természetes, hogy valamiképp megmutassa, mi lakozik bennünk. De vajon esetenként miért sírnak a Mária-szobrok? Még különösebb, hogy a könnyek olykor vér alakjában jelennek meg…

mária könnye

Június vége óta a Nógrád megyei Pásztó is felkerült arra a különleges listára, amelyen azokat a helyeket tartják nyilván, ahol megmagyarázhatatlan, természetfölöttinek mondott jelenségek történtek. 2017 júniusában a helyi Szentlélek-kápolna sekrestyése szívinfarktusközeli állapotba került, amikor a szombat esti misére készülődvén könnycseppeket vélt felfedezni a 13. századi templom egyik Szűz Mária-szobra, a Rosa Mystica Szűz anya Kegyszobor arcán. A helyiek még fel sem ocsúdtak a döbbenetből, amikor néhány nap múltán a templom másik Szűz Mária-szobrának arcán is könnycseppek jelentek meg. Kiért, miért sírnak a pásztói Máriák? Nyilván nem létezik mindenki számára elfogadható válasz, ki-ki hite vagy éppen hitetlensége alapján kiált csodát vagy csalást, sarlatánságot vagy égi figyelmeztetést.

Papok és apácák bűnei

A Misztikus Rózsa már a 16. században, egy mexikói történés kapcsán ismert volt a katolikus hitvilágban. Egy kietlen, sziklás hegyen az arrafelé nem megszokott, sőt, ott kifejezetten életképtelen csodás virágok jelentek meg, állítólag a Szűzanya üzenetét hordozva. Ám az egyik pásztói könnyező, vagyis a Rosa Mystica elnevezés inkább egy 1947-es különös esemény kapcsán lett világszerte mítosz. Egy bizonyos Pierina Gilli nevű ápolónőnek az olaszországi Garda-tó melletti Montichiariban megjelent a Szűzanya, mellén három tőrrel, ami az évszázados látomások alapján a papok, az apácák bűneire utalt, akik megtagadva hitüket Júdás módjára árulóvá lettek. Néhány hónappal később az égi látogató megint felkereste a kórházat, ahol Gilli nővér dolgozott, ám ekkor a ruháján a tőrök már rózsává változtak, e három rózsa pedig az ima, az engesztelés és a vezeklés fontosságára utalt. A harmadik jelenésre már a kórház kápolnájában került sor, ekkor a nővéren kívül többen jelen voltak, utólag is hitelesítve a hölgy korábban kétkedve fogadott történetét. Mária a látogatás végén ezekkel a szavakkal búcsúzott: Vivi d’amore! (Élj szeretettel!). 1947. december 8-áig összesen hét alkalommal jött el a Szűzanya a kis város híveihez, aki mind többen gyűltek össze a misék alkalmával, s várták a megígért csodákat, amelyek hihetetlen gyógyulások képében folyamatosan meg is érkeztek.

A rendőrök is látták

Az egyik ilyen, mind a mai napi megmagyarázhatatlan felépülést 1953-ban a szicíliai Siracusa városában jegyezték fel, itt az azóta már világhírű Siracusai Könnyező Madonna segített. A szülés után válságos állapotba került Antonietta asszony gyógyulásáért Angelo, a férj dél-olaszos temperamentummal a falon lévő, minden kegytárgyboltban kapható, közönséges gipszszoborhoz fordult imájával. A csoda megtörtént, az ijfú anya állapota fokozatosan javult, felgyógyult, ám az igazi szenzációt az szolgáltatta, hogy az ágy fölé rakott, nászajándékba kapott Mária-szobor könnyezni kezdett, Antonietta testére hullottak a cseppek.

A cikk folytatását keressétek a Nők Lapja Ezotéria 2017/6. számában!

Szöveg: C. Azahar

Fotó: 123 RF