– Amikor reggel, tanulásképpen, recepteket olvas, milyen recepteket olvas?

– Vizuális típus vagyok, fénykép alapján tudom eldönteni, egy étel megfog-e, vagy sem. Mindig az étel nevét nézem először, azután a fotóját.

–Mást lát meg egy ételfotón, mint egy civil?

– Én mindenben mást látok, mint más. Annak az ételnek, amit egy fotó alapján készítek, semmi köze nem lesz ahhoz a képhez és ételhez.

– Úgy született, hogy más jut eszébe mindenről, mint másnak? Genetikusnak hiszi a kreativitását?

– A fiamban látom ennek a nyomát, ő most Luzernben tanul a Gasztronómiai Akadémián. A lányom, aki húsz évvel idősebb a fiamnál, bírónő lett.

– A profi séfben is ott van valami a bíróból. Minden séfben megvan hajlam az ítélkezésre, hogy mi jó étel, s mi nem. Elválasztani az ocsút a búzától.

– Annak, hogy jól főzök-e, vagy sem, nem sok köze van ahhoz, mit gondolok más ételéről. Attól, hogy valaki jó szakács, nem biztos, hogy jó séf. Attól, hogy valaki jó séf, nem biztos, hogy jó vendéglős. Attól, hogy jó vendéglős, nem biztos, hogy jó üzletember. Egy séf-tulajdonosnál mind a négynek klappolni kell.

– Mára a híres szakácsokból rocksztárok lettek. Magyarországon ön az egyik rocksztár típusú szakács?

– Ha a koromat nézzük, legfeljebb már csak letűnt rocksztár lehetek.

– Mick Jagger?

– Ezt a hasonlatot szívesen vállalom. Éppen holnap megyünk Rolling-koncertre.

– Rocksztár szakácson azt értjük, hogy híres, gazdag, költséges hobbijai vannak, komoly jellemhibái, és imádják a nők.

– Hogy engem mennyire imádnak a nők? Inkább én imádtam mindig őket, és mindig megtaláltam zsákként a magam foltját.

– Miért vált el olyan sokszor?

– Mert nem vagyok annyira tisztességes ember, hogy ne kellett volna párszor újranősülnöm. Az életmód, amit élek, hozza magával a válást, sok benne az éjszakázás, keveset van az ember otthon. Ráadásul rengeteg az alkalom az ismerkedésre, és akiben megvan a késztetés, az bele is megy a helyzetekbe. Egyébként is, aki ezt a szakmát komolyan veszi, az tönkreteszi a családi életét. A Bocuse d’Or felkészítőjén is elhangzott, hogy aki el akar indulni rajta, felejtse el, hogy van gyereke vagy felesége. Mert minden percet, amit a feleségével és a családjával tölt, a versenytől és a szakmától veszi el. Abból lesz nagy séf, akinek mással nem kell foglalkoznia, csak ezzel. Vagy mert egyáltalán nincs magánélete, vagy mert olyan felesége van, aki biztosítja számára a kiegyensúlyozott hátteret, így nem megy el az energiája az otthoni vívásra.

– Ezért mondja, hogy a negyedik felesége, Hédi mellett lett kiugróan sikeres?

– Minden feleségemtől kaptam valamit, de minden korábbi kapcsolatomban sok volt a feszültség. Számomra mindig nagyon fontos volt a munka, munka után meg arra vágytam, hogy hagyjanak békén.

– Mi fontos annyira a munkában?

– Imádom csinálni. Nekem ez a hobbim. 51 évig motoroztam, és vannak olyan motoros haverjaim, akiknek az életük nem szólt másról, csak a motorozásról. Nem érdekelte őket sem a családjuk, sem a munkájuk, minden mellékes volt számukra a motorozáshoz képest. Az én életemben a család harmadlagos. Első a szakma, második a motor, harmadik a család. Tudom, nem egy szimpatikus álláspont, de mit csináljak, ez vagyok. Nem véletlen, hogy ezer bajom lett, mire megöregedtem. Rák-, kagyló- és csigaallergiám van, cukros vagyok, és volt gyomorvérzésem is. Ez mind annak az életmódnak a következménye, amit éltem, de nehogy azt higgye, bármit is sajnálok egy pillanatig is. 67 éves vagyok, s ahogy sorra halnak meg körülöttem a haverok, mindig mondom a 20 éves fiamnak: ne sajnáljanak majd, ha meghalok, mert mindent megkaptam az élettől, amire vágytam.

…

Az interjú folytatásában, melyet a Nők Lapja Advent 2017-es számában olvashattok el, szó esik Bíró Lajos vágyairól és a tökéletes rántott húsról is. 

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Fotó: Erdélyi Gábor