A negyvenéves Szombati Orsolya Szikszón született, életének meghatározó része a Zemplénhez és a Bükkhöz kötődik. Sárospatakra járt gimnáziumba, ahonnan Budapestre került főiskolára, közgazdász, marketing és kommunikáció szakon végzett, utóbbiból MBA-diplomát is szerzett. Több mint tizenöt évig dolgozott multinacionális cégeknél, ügynökségeknél marketing és kommunikáció területen, vezető beosztásban, ám egy előrehaladott daganatos betegség teljesen megváltoztatta addig sikeresnek vélt életet.
– Harminckét évesen derült égből villámcsapásként méhnyakrákot diagnosztizáltak nálam annak ellenére is, hogy eljártam rendszeresen a szűrésekre, egészségesen éltem, sportoltam, azt gondoltam, ilyen velem sohasem történhet meg – mesél Orsi a kezdetekről, akit épp Türkmenisztánban érek utol. – A daganat ráadásul előrehaladott állapotban volt, emiatt életmentő műtétre volt szükségem. Az operáció során derült ki, hogy sajnos áttétek vannak már a nyirokcsomóimon is, tehát nagyobb a baj, mint gondoltuk. Sok mindent elvett tőlem a betegség, hisz biológiai értelemben nem lehetek édesanya, de azt gondolom, hogy ha a sors úgy akarja, akkor valamilyen formában meg fogom élni az anyaságot. Ugyanakkor ahogy elvett, úgy adott is ez az állapot, rengeteg dologra ráébresztett, többek között arra, hogy másként éljem az életemet. A rengeteg stressz, elvárás, teljesítmény mókuskerékbe zárt, amiből úgy éreztem, hogy ha már kaptam egy második esélyt az élettől, ki kell törnöm, bármi áron is.
Minden felértékelődött
A műtétet követő első két év a kezelések és rehabilitáció miatt nagyon nehezen telt, de ez az időszak megannyi felismerést is hozott. Orsi megtanulta értékelni azt, amije van, felfedezte az apró dolgokban megbújó örömöt, és rájött, hogy nem tárgyakat, hanem élményeket szeretne gyűjteni.
– Utazni mindig is szerettem, azonban a betegséget követően még jobban felértékelődtek ezek az élmények. Amikor ugyanis úton vagyok, akkor érzem a leginkább, hogy élek. Ez nem feltétlenül külföldi kalandokat jelent, hiszen impulzusokat gyűjteni egy-egy kirándulás vagy túra alkalmával itthon is lehet. A blogom vezetése kezdetben csak egy hobbinak indult. Eljutottam olyan egzotikus helyekre, mint például Borneó szigete vagy Szudán, amelyekről az élményeimet elsősorban a családommal és barátaimmal szerettem volna írásos formában is megosztani. Egy idő után azonban azt vettem észre, hogy egyre többen kezdenek el követni és olvasni. Így született meg öt éve a szerelemgyermekem, a Traveladdict utazási oldal, amelynek ma már közel százötvenezer követője van a közösségi médiában.
Orsi végül komoly lépésre szánta el magát: a Covid-járvány alatt úgy döntött, felmond annál a cégnél, ahol korábban dolgozott, hogy teljes életét a szabadúszásnak szentelje. Az időzítés nem volt épp szerencsés, hiszen 2020 tavasza a korlátozások és a világjárvány miatt mindenről szólt, csak nem az utazásról, de úgy érezte, ha most nem vált, akkor soha.
– Az, hogy meghoztam egy nehéz döntést, nem csupán azt jelentette, hogy mostantól mehetek világgá, hanem azt is szimbolizálta, hogy hiszek és bízom magamban, hogy képes vagyok megteremteni az új élethez való feltételeket íróként, szabadúszóként, hogy el merek indulni a világban. Egy kedves barátom mondta, hogy a pénz megteremti önmagát, lehetőség azonban sokszor csak egyszer adódik az ember életében. Ez a gondolat a mai napig eszembe jut, és próbálom eszerint élni az életemet. Amikor felmondtam tizenöt év alkalmazotti lét után, mindezt egy nagyobb tartalékkal tettem, amelyre úgy tekintettem, hogy ha nem sikerül megállnom a lábamon, akkor is kitartson legalább egy-két évig. Marketingvégzettségemből adódóan egy helyfüggetlen életmódot alakítottam ki, amelyben vannak határidők, de hogy mikor és honnan dolgozom, azt én osztom be.
Megéli és megírja a világot
Orsi főállású bloggerként utazik, Magyarországon ő a legnépszerűbb ebben a műfajban, és ahogy mondja, nemcsak megéli, de igyekszik meg is írni a világot. A küldetéséhez szerencsére egyre több támogató partner is csatlakozott, emellett újságcikkeket ír, közösségimédia-oldalakat kezel, sajtóanyagokat fordít. Rengeteg utazós története van, sokat járja a természetet; búvárként a felszín alatti világot, túrázóként pedig a felszín felettit.
Idén egyik legkülönlegesebb útja Socotrára, a Jemenhez tartozó, Indiai-óceánon fekvő szigetvilágba vitte. Nagyon sokan le akarták beszélni erről az állomásról, mert az országban évek óta polgárháború dúl, ám ahogy később kiderült, Socotra a béke szigete. Ennek ellenére az utazás nem volt zökkenőmentes, hiszen ahhoz, hogy odarepüljön, először is el kellett utalnia egy vadidegen jemeninek a repülőjegye és vízuma árát.
– Rányomtam a küldés gombra, és bíztam a szerencsémben. Így jutottam fel egy olyan járatra, amire online nem lehet sehol jegyet venni, sőt, még az érkező és induló gépek között sem látszik sehol. Hivatalosan ugyanis az Abu-Dzabiból Socotrára induló járat humanitárius és katonai céllal működik, a valóságban azonban limitáltan turistákat is szállít. Ám ahogy az életben, úgy az utazásban is kell néha kockáztatni. Ha ezeket nem vállalom, akkor valószínűleg életem nagy kalandjáról mondtam volna le. Socotra szigete ugyanis maga a nagybetűs csoda, nem véletlenül emlegetik a Kelet Galápagos-szigeteként. Egy hétig térerő nélkül, egy sátorban aludtam, minden éjszaka más-más pontján a szigetnek. Úttalan utakon, folyókon és felföldeken át róttuk jemeni kísérőimmel és egy dzsippel a kilométereket. Láttam hatszáz éves sárkányvérfákat, amelyek kifordított esernyő alakjukkal a világ csak ezen pontján találhatók. Megcsodáltam százméteres hófehér homokdűnék tetejéről a napfelkeltét. Tartottam a kezemben alig pár hetes kiskecskét, amellyel a socotrai gyerekek úgy sétálnak, mint a legbecsesebb kincsükkel. Fürödtem az Indiai-óceán szürreálisan kék vizében. Socotra szigetén nincsenek a tengerparton luxusbungalók, éttermek, de még napernyők sem, helyette azonban ott a természet és a hihetetlen vendégszeretet, amelyet az utazásom során mindenhol megtapasztaltam. Itt a gyerekek még nem azért futnak oda az idegenekhez, hogy pénzt kérjenek, hanem hogy megsimogassák a hajadat, kérjenek közös képet, vagy csak egy mosollyal megjutalmazzanak.
