A pszichológia alatt egy viszonylag friss tudományos területről beszélünk, amelynek a kialakulása 1879-re tehető, mára mégis mindenhol ismerik, rengeteg helyen alkalmazzák, és számos ember életének adott új értelmet. A lélektan segít, hogy eligazodjunk egy rohamosan változó világban, és megőrizzük emberi méltóságunkat. Ehhez azonban önismeretre van szükség, végső soron a pszichológia atyjai is azon igyekeztek, hogy módszereik által pácienseik közelebb kerüljenek önmagukhoz, és tisztábban lássák motivációjukat.

A modern pszichológiai iskolák célja is pontosan ez: segítenek megismerni, elfogadni és megszeretni önmagunkat, feldolgozni traumáinkat. Az egyik legfrissebb ága, a gasztropszichológia szándéka is ez, csupán az eszköztár új.

„A pszichológia minden iskolája foglalkozik bizonyos szinten az étkezéssel, de egyik irányzat sem helyez rá túl nagy hangsúlyt, maximum kiegészítheti a terápiát, és segíthet elmélyülni egy-egy kérdésben. Ezzel szemben

a gasztropszichológia az étkezéssel kapcsolatos kérdéseken keresztül jut el a mély pontokra”

– mondja Czecz Fruzsina, gasztropszichológiával foglalkozó tanácsadó szakpszichológus, a Terítéken a lélek című könyv szerzője. Majd azonnal hozzáteszi, fontos, hogy nem csak magáról az evésről van szó, hanem az étel elkészítéséről és mindenről, ami kapcsolódik az étkezéshez.

A gasztronómia mint tükör

Czecz Fruzsina gasztropszichológus (Fotó: Kacziba Márti)

„A konyha egy közös nyelv, hiszen mindannyiunknak van valamilyen tapasztalata és viszonyulása az ételekkel kapcsolatban.” Fruzsina leszögezi, hogy nemcsak táplálkozási gondokkal küzdő személyeknek szól az új pszichológiai irányzat, elvégre nemcsak a kórosan sovány vagy elhízott embereknek van viszonya az ételekhez. Sok párhuzam fedezhető fel például egy család étkezési szokásai és a családi rendszer működése között. Kinek mi a szerepe, feladata, hierarchiában elfoglalt helye? Megjelenhetnek fontos értékek is: kinek mi a fontos? A hagyományok? Az újítás, improvizálás? A gyorsaság vagy éppen a lelassulás? A környezetvédelem? Ezek mind-mind előkerülhetnek az ételválasztással kapcsolatban. Az ülésekre elsősorban nők járnak, de azért a férfiak is képviseltetik magukat. Ami pedig az életkort illeti, a kamasz lányoktól a nagyszülőkig sokakat foglalkoztat a módszer, amely ma kétségkívül sikeres önismereti eszköznek mutatkozik.

A konyha az út önmagunkhoz

Hogy pontosan megértsük, miként lehet szert tenni mélyebb önismeretre a gasztronómián keresztül, Fruzsina segítő kérdéseket hoz példának, ezeken keresztül láthatóvá válik a módszer lényege. „Érinthetjük témaként például, hogy az adott személy szokott-e főzni vagy inkább kerüli-e a konyhát. Majd itt elválik, hogy milyen irányba halad tovább a beszélgetés. Aki szeret főzni, vajon csak magának főz vagy a családnak? Ha az utóbbi, akkor milyen mértékben szolgálja ki a családot? Mindig, minden kívánságot teljesít, csak éppen a saját vágyairól feledkezik meg? Örömforrást jelent a főzés vagy inkább egy kötelesség, amit le kell tudni?”

Abban az esetben, ha valaki nem szeret főzni, már egészen más irányba folytatódnak a kérdések, ennek is feltárhatjuk az okát. Végül fontos megjegyezni, hogy az evéssel való kapcsolat is alakítható a gasztropszichológia által. „Vannak, akik úgy érzik, hogy túl nagy mértékben befolyásolja életüket az étkezés. Ebben az esetben a cél, hogy csökkentsük ezt, és további örömforrásokat keressünk, amit nem az étkezés jelent.”

A gasztronómia és a mentális egészségünk között tehát nagyon is szoros összefüggések vannak. Végülis, ha van olyan téma, ami mindig is közös volt a világban és az emberekben, az az étel. Az ételeink üzenetet hordozhatnak, sőt azt is feltérképezhetjük a gasztropszichológia által, hogy mit jeleznek a gyerekek, amikor nem hajlandók enni. Arról nem is beszélve, hogy miért kérdezik folyton a nagymamák, ízlik-e a főztjük, vagy hogy milyen hozadéka lehet az ételintoleranciának.

Kiemelt kép: Getty Images