A képre kattintva galéria nyílik!
Lencse, patkó, malacfarok
Remélem, nem én vagyok az első, aki boldog új évet kíván önöknek. Hogy miért kezdem ilyen csacska kérdéssel? Csupán azért, mert gyerekként belém vésődött drága jó nagymamám babonája, akit komolyan kétségbe ejtett, ha véletlenül a szomszédasszony vagy valamelyik nőrokon mondta ki először a jókívánságot. Ez jóvátehetetlen baklövésnek számított, ezért ha valaki nő létére óvatlanul belekezdett a szokásos mondókába – merthogy azt férfinak kell elsőként megtennie –, nagymamám rögvest torkára fagyasztotta a szót, még mielőtt a „végzetes” mondat elhangozna. Pedig a mamuci amúgy tökéletesen racionális teremtés volt, józan talpraesettsége nélkül családunk nem is tudom, hogyan vészelte volna át a nehéz időket, amiből a múlt században jócskán kijutott…
Csak, hát az újévi jókívánság, ugye, ott nem volt pardon. Na meg az újévi lencse és bab, hogy egyszer végre sok pénzünk legyen! Ha az a temérdek hüvelyes főzelék, amit ilyenkor lenyeltünk, valóban pénzmaggá változott volna, akkor… nem is folytatom. De nem változott pénzzé, és még azt sem mondhatom, hogy a szárnyas ételektől való fegyelmezett tartózkodás – azok ugyanis tudvalevően elrepítik a szerencsét, melyet egyébiránt a malac hivatott kitúrni, mondhatnám, ez kutya kötelessége –, szóval, hogy ez a rigorózusan behatárolt újévi étrend minden esetben meghozta volna az áhított szerencsét. Ám ettől függetlenül jól éltünk, még ha az anyagi bőség helyett legtöbbször inkább a lelki gazdagságra kellett is hagyatkoznunk.
Ezek az újévi szokások pedig mindmáig megmaradtak a családban, de úgy látom, nem csak nálunk. Ne tagadjuk, ilyenkor év végén hajlamosabbak vagyunk hinni a jelekben, a jövendölésekben, még akkor is, ha egyébként teljesen racionális lényeknek tartjuk magunkat. Ezért is foglalkozunk mostani lapszámunkban a szilveszteri, újévi szokásokkal, na meg azzal, vajon miként tudnánk magunkhoz édesgetni a szerencsét, ha a malac farka, a lópatkó vagy a lencseevés mégsem bizonyulna elegendőnek. Odáig persze nem merészkedünk, hogy a világ sorsát illetően hosszú távú jóslásokba bocsátkozzunk, egyvalamiben azonban biztos előrelátással rendelkezünk. Mi már tudjuk, hogy kedves olvasóink mi mindennel találkozhatnak az új év első hónapjában, ha lapunkat forgatják. Ez is valami, nem?
Ennek jegyében kívánunk Önöknek – remélhetően sok-sok férfi jókívánság után – Boldog Új Esztendőt!
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
Fotó, illusztráció: Archív, Bielik István, Getty Images, Németh Gabriella, Pályi Zsófia
