Budapesten harminchat fok volt, amikor kiértem a reptérre. Aszfaltpuhító, tikkasztó kánikula. Derekamon farmerkabát, hosszú leggingsem, amíg csak lehetett, feltűrve – az életemért, de legalábbis a józan eszemért küzdöttem, de ez van, ha csak egy hátizsákkal utazik az ember, nincs hely a táskában extra öltözéknek. Amikor mintegy négy óra múlva leszálltam a keflavíki reptéren (ide érkeznek a külföldi járatok, a reykjavíkiről csak apró, propelleres és futurisztikus magángépek indulnak belföldi útjukra), boldogan húztam össze magamon az otthon teherként cipelt dzsekit. Tizenöt fok és ragyogó napsütés, a tökéletes kirándulóidő. Márpedig Izlandon időjárástól függetlenül sok időt töltünk majd a szabadban.

A jég és a tűz földjén

Izland a világ egyik legszebb, legbiztonságosabb és legtisztább vizű országa (viszont ne lepődjünk meg, a meleg víznek erősen kénszaga van!), a jég és tűz, a vulkánok földje. És a világ egyik leggazdagabb országa is, így az egyik legdrágább. Ez utóbbi azonban ne tartson vissza senkit, hiszen ha okosan állítjuk össze az útitervet, nem lesz megterhelőbb, mint bármilyen más nyaralás.
Hihetetlennek tűnik, talán én sem hinném, ha nem magam csinálom: egy reykjavíki bevásárlást még kevesebből is kihozhatunk, mint itthon, a rózsaszín malaccal jelölt áruházlánc üzleteiben még csak logisztikázni sem kell sokat, hogy ez sikerüljön. És meglepő módon

hotelszobát is találhatunk a magyar árak alatt is, lakást pedig két főre már napi harmincnégyezer forint körüli összegtől foglalhatunk.

Ha étterembe vágyunk, ott szembesülhetünk nagyobb kiadással, a két-, de a háromszoros szorzó sem ritka.

A Hallgrímskirkja tornyából egész Reykjavíkot belátni

A sarki fény fő szezonja

Nyáron üdítően hat a kellemes, legfeljebb húsz fok körüli hőmérséklet, főként, hogy a nap erősen tűz, ekkor a zöld legelképesztőbb árnyalataiban pompázik a vidék. Ősszel és télen, tavasz elején ellenben hideg van, gyakran hó és sötét. Ha minél több természeti látványosságot szeretnénk megtekinteni, akkor a június és szeptember közötti időszak lesz a miénk, és a legizgalmasabb látnivalók viszonylag könnyen megközelíthetők idősek és gyerekek, gyakorlott és gyakorlatlan túrázók számára is. A sarki fény főszezonja szeptembertől márciusig tart, így ha teljesen nem e világi élményre vágyunk, és bírjuk a hideget, inkább ekkor utazzunk. Ezen időszakban a sötét lesz csak furcsa – sarkvidéki fagyra azonban ekkor sem kell számítani, mínusz tíz fok alá ritkán kúszik a hőmérséklet, a legnépszerűbb turistacélpontok körüli utakat pedig rendszeresen takarítják, a hó itt nem okoz túl sok meglepetést.

Mindegy, melyik évszakban megyünk, mindig káprázatos látványban lesz részünk

Milyen ruhát vigyünk?

Nyáron nappal a rövidujjú és rövidnadrág gyakran megteszi, az esték azonban ekkor is hűvösek – első izlandi utamon, öt évvel ezelőtt, egyik éjjel öt fokot mutatott a hőmérő – egy július eleji napon. A széldzseki és a pulóver tehát nyáron és kora ősszel is kötelező, és a sálat sem bánjuk meg. A meleg évszakban elegendő egy sportcipő is, de nem véletlenül egyenviselet a túrabakancs, az mindenhová jó – itt még a fine dining éttermekbe is sportruházatban és bakancsban érkeznek a vendégek, a csinos ru­háinkat nyugodtan otthon hagyhatjuk.

Szervezetten vagy autóval?

A klasszikus kedd–szombat vagy szombat–kedd nem tűnik soknak, de a leghíresebb látnivalókat ilyen rövid idő alatt is bejárhatjuk. Az igazi persze egy kéthetes, lakóautós körút, abba már szinte minden belefér, még a Nyugati fjordok régió is.
Izlandon rengeteg szervezett kirándulás közül válogathatunk, de ha többen vagyunk, már érdemes autót bérelni, ezzel ugyanis teljes szabadságot élvezhetünk, bár a sofőrnek nehéz dolga lesz. No nem az utakkal, amelyeken a maximális megengedett sebesség 90 km/h (ezt kéretik nagyon komolyan venni, akár félmillió forintunk is bánhatja a száguldozást!), hanem a koncentrációval. A lélegzetelállító táj mellett nehéz az útra figyelni, de szerencsére több helyen félreállhatunk, ha bámészkodni szeretnénk, vagy megsimogatnánk néhány vígan legelésző izlandi pónit.

A Kék lagúna a sziget egyik leghíresebb termálfürdője

Kék lagúna, Arany körút

A Bláa Lónið, vagyis a Kék lagúna a világ huszonöt csodájának egyike, az ország leghíresebb termálfürdője. A Reykjavíktól kicsit több mint félórányi autóútra fekvő fürdő egy mohával borított lávamező közepén található, vize részben sós tengervíz, részben édes talajvíz, és egész évben 37–39 fokos. Ha fürödni is szeretnénk benne, készüljünk fel a hatalmas tömegre és a borsos árú belépőre: jegyek hetvenöt eurótól kaphatók. Ha olcsóbb vagy éppen ingyenes opcióra vágyunk, innen nagyjából egyórányi autóútra fekszik Reykjadalur (számítsunk egy kiadós sétára, ha meg akarjuk közelíteni), amely szintén természetes termálvíz, egy forró patak.
Az Arany kör(út) (Gullni hringurinn) Izland talán leghíresebb turistaútvonala, egy nap alatt bejárható, még úgy is, ha megint csak megmártóznánk egy termálfürdőben. Három leghíresebb látványossága a Geysir geotermikus terület a gejzírekkel, a Gullfoss vízesés és a Þingvellir Nemzeti Park. A kilométer nem sok (maximum háromszáz), a látnivaló azonban igen, erre bérelt autóval is szánjunk egy teljes napot, és érdemes mérlegelni, mit nézünk meg. Nyáron könnyebb a dolgunk, hiszen gyakorlatilag egész nap világos van, a fények pedig úgyis estefelé a legszebbek, nem kell sietni. A Flúðir közelében lévő Gamla Laugin, a Titkos lagúna nem annyira titkos, ellenben hatezer forint körül van a belépő, ami a Kék lagúna csaknem harmincezer forintjához képest igencsak kedvező.

A Skógafoss Izland legnagyobb vízesése, kedvelt forgatási helyszín is

Déli túra, Fekete part, Reykjavík

Télen a Jökulsárlón gleccserlagúnát nem érdemes egy nap alatt bevállalni, ekkor ugyanis négy-öt óránk van, ha nappali fényben is szeretnénk látni a tájat. Ki ne hagyjuk viszont Izland legnagyobb vízesését, a Skógafosst, vagy a másik látványos zuhatagot, a Seljalandsfosst, amely mögé be is sétálhatunk. Ha a híres repülőgéproncsot is megnéznénk, az minimum két órába telik, hiszen a parkolóból jó egyórás séta az 1973 óta ott rostokoló DC–3, amelynek legénysége egyébként túlélte a kevésbé szerencsés landolást.
A Dyrhólaey-félsziget nyújtotta káprázatos kilátás (kiemelt képünkön) is megér egy hosszabb bámészkodást, ha pedig puffinokat, vagyis lundákat is látunk, garantáltan nem tudunk szabadulni. Itt a világítótoronyhoz is fel lehet autózni, az oda vezető utat nemrég tették minden autó számára járhatóvá.
Innen már láthatjuk Reynisfjarát, ahol megint csak lehetetlen nem megállni. Mintha egy másik bolygón járnánk: rettenetes méretű bazaltorgonák magasodnak a fekete part mentén, amely a mindig dühösen hullámzó, fehéren fodrozódó óceán mellett húzódik. Csak a vízhez ne menjünk túl közel, a hullámok agresszívabbak, mint gondolnánk! Erre egyébként, mint oly sok mindenre, táblák figyelmeztetnek. Mert Izlandon a természet az úr, és ezt a helyiek maximálisan tiszteletben tartják.

A Skólavörðustígurt Reykjavík lakói, kicsik és nagyok festették szivárványszínűre 2015-ben

Ha úgy adódik, hogy magában a fővárosban, Reykjavíkban is lesz időnk körülnézni, a Hallgrímskirkja tornyából kiváló kilátás nyílik a városra, amely fél nap alatt bőven bejárható. Ha viszont megnéznénk néhányat a múzeumok közül, a tengerészeti vagy a kortárs művészeti múzeumot, a természet csodái és ­Izland története körül forgó (szó szerint is) Perlant ajánljuk.
Egy tanácsot mindenképpen érdemes megfogadni, mielőtt Izlandra repülünk: készítsünk pontos útitervet, hiszen ahogy az izlandiak mondják: Af góðu upphafi vonast góður endir. Vagyis a jó kezdettől remélhetjük a jó véget.

Fotó: unsplash / Bianca Fazacas, Einar H. Reynis, Ziqian Chai, Josh Reid, Kristian Ramstrom, Getty Images