A képre kattintva galéria nyílik!
Egyetlen poggyász nagyon kevésnek tűnt az elején! Főleg annak tudatában, hogy bele kellett férnie egy egész évre való holminak. Nyárból őszbe, őszből télbe lépve azonban kiderült, hogy még felesleges dolgoknak is jutott hely… Felkészülni egy hosszútávú külföldi önkéntességre olyan, mint a nagytakarítás. Új kezdet, tiszta lap. Segít redukálni az életet kereteire. Kiszűrni az igazán fontos dolgokat. Nyilván egy egyszerű, rövid utazásnak is lehet hasonló hatása. A pakkba csak a legszükségesebbek kerülnek. Ám amikor nem nyaralni készülünk, hanem arra, hogy az ismeretlen helyen dolgozzunk, még nehezebb a válogatás. Hogyan vigyük magunkkal szeretett, mindennapi rutinjaink kellékeit?
Mivel egyetemi tanulmányaimnak köszönhetően nem először költöztem külföldre, ezúttal már gyakorlottan, többnyire szívfájdalom nélkül szelektáltam. Otthon maradtak a haszontalan kabalák, a kedvenc plüssök, a porfogó dekorációk vagy az egyébként praktikus, ölbe vehető laptoptartó, ami óriási helyet foglal. Illetve a legnehezebb falat: házi könyvtáram jelentős hányada. (Így is több kötetet cipeltem magammal, mint amennyi olvasására jut időm.) Viszont remek ötletnek bizonyult elhozni az egyébként világjáró, mindig velem költöző, kotyogós kávéfőzőmet. A lakótársaim, miután megtanulták a használatát, annyira rákattantak, hogy hamar be kellett ruháznunk egy többszemélyes darabra.
De a bőrönd oroszlánrészét valójában a ruhák és a cipők foglalták el. Strandpapucstól a télikabátig, minden évszakra gondoltam. Jól tudom, itt is vásárolhatok. És segíthetnek a hiánycikkek eljuttatásában a látogatóim meg a posta. A német önkéntes társam például rendszeresen kap csomagot. Mégis igyekeztem úgy pakolni, hogy elég legyen. Nagyjából sikerült! Persze vannak olyan otthon hagyott mütyürök, amelyek nosztalgiázós perceimben beugranak, de semmi nem hiányzik pótolhatatlanul. Szívesen hordom a magammal hozott cuccokat, beleértve a téli bakancsomat. Farmra caplatáshoz, macskakőkoptatáshoz, kiránduláshoz ideális darab. Immár három éve viselem. Jártam benne szeles tengerpartokon, múzeumban, riporton, interjún.
Szerencsére fakó színe nem kényes árnyalat. Elég hébe-hóba tisztítani, aminek egy családi vonatkozás miatt örülök különösen. Kiskoromban főleg apu pucolta a cipőinket. „Nemcsak kötelezően viselendő valami, hanem a megjelenés fontos eleme, legyen makulátlan!” Gyakran még az indulás előtti utolsó pillanatban is képes volt ronggyal, vízzel, tisztítószerrel, de elsősorban makacs gondoskodással nekiesni a lábbeliknek. De a fenti, nevezetes bakancsot már nem segíthetett tisztítani. Ez a feladat azóta is rám vár. Ahogy az elnyűtt cipő helyett is magam fogom beszerezni az újat. Lassan ideje!
Hasonlóképp gondolkodnak sokat utazó ismerőseim: nem szabad görcsösen ragaszkodni tárgyainkhoz és a megszokotthoz. Eredményesebb a nyitott hozzáállás, és ha kipróbáljuk az adott hely nyújtotta alternatívákat. Az eredmény sokszor olyannyira működőképes, hogy felülírja a régit, ahogy önkéntestársaim esetében a török kávé főzését a kotyogós. Vagy említhetem (és hiányolhatom) a télapót, aki errefelé nem Szent Miklós napján jár. Viszont a jó gyerekek vízkeresztkor örülnek, amikor a három királyt vendégül látó jó boszorkány, Befana hoz nekik édességet. Ezen az ünnepen városomban még a banya több mint száz méteres térdharisnyáját is kiállítják.
Ha már a lábbeliknél tartunk, eszembe jutnak Van Gogh cipői. A holland festő által festett ócska bakancsok ugyanis filozófiai viták tárgyaivá váltak. Ki lehetett a tulajdonosuk? Parasztasszony, vándor vagy a festő maga? A lehetséges válaszok száma szinte végtelen, mégsem tudunk csupán egy érvelést igaznak nyilvánítani. Maradnak a vászon közepén a puszta cipők, amelyeket egyszer kiválasztott valaki. Valahogy úgy, ahogy új időszakok kezdetén mi is rostálunk. Mely tárgyaink tesznek jó szolgálatot, és mutatnak túl önmagukon? Nekem például ez a sáros bakancs, amely azokra emlékeztet, akikkel együtt koszoltam össze az út során.
Gősi Lilla
A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/52. lapszámában jelent meg. Kolléganőnk korábbi írásait ide kattintva olvashatjátok el.
