Miért isszák tejjel a teát az angolok? Kérdezi a világ, és a szigetország igazi ismerői még talán hozzátesznek némi pontosítást: miért isszák tejszínnel a teát az angolok? Egyesek szerint pusztán azért, mert az angolok már csak ilyenek. Mások arra gyanakodnak, hogy a teát összekeverik a kávéval.  Komolyra fordítva a szót: ha jobban belegondolunk, egy stabil identitással rendelkező nemzetről beszélünk, akik büszkék a hagyományaikra. Az angolok nem tévedésből adnak tejszínt a csésze teához, hanem mert az a szokás.

Történelmi örökség

Mindenekelőtt fontos és köztudomású történelmi tény, hogy nem az angolok találták fel a teát, habár a világ minden országa közül ma itt fogy belőle a legtöbb. Európába az első szállítmány tea a Holland Kelet-indiai Társaság hajóival érkezett a 17. században a Távol-Keletről, amely aztán monopóliumot szerez a tea szállítására. Ezért aztán Európában a hollandok révén terjedt el. Amikor erre sor került, még messze nem volt olyan kifinomult a teafű feldolgozása, és a ma ismert fekete teánál jóval erősebb főzet készült belőle, így akik ittak a teából, hirtelen egészen más állapotba kerültek, nyugodtabbak és ezzel egyidőben élénkebbek lettek – mintha egy enyhe tudatmódosító szert fogyasztottak volna.

A nemesek körében különösen nagy divatja lett a ritka és drága italnak, így aztán az angolok is tearakományok arzenálját szállították a saját földjükre a Selyemúton, és ez hamarosan Európa-szerte jelentős tea nagyhatalommá tette az országot. A teafogyasztás mértéke szinte semmit sem változott az elmúlt évszázadokban. Ugyanez igaz a teafogyasztási szokásokra is.

A csészét védték

Mivelhogy a francia királyi udvar és annak holdudvara is elsők között élvezhette a teafűből készült italt, ugyanitt szembesültek a teázás egyik nagy hátrányával: sorra tönkretette a csészéket. A vékony porcelánból készült drága edények szempillantás alatt törtek apró darabokra, ahogy forró teát öntöttek bele. Amennyiben egy csésze szerencsével határos módon egyben maradt, azt a tea színe miatt kellett selejtezni, hiszen a fekete lé végérvényesen megfogta a fehér csészét.

A csészék finom, vékonyfalú kerámiadények voltak (Fotó: Getty Images)

De a tea kellemes volt és a gazdagságot szimbolizálta, a nemesek nem akartak róla lemondani. Ekkor a leleményes személyzet kipróbálta, hogy mi történik, ha szobahőmérsékletű itallal előkészítik a csészét, hogy a porcelán könnyebben felvegye a hőt. A víz szennyezett volt, sört pedig nem keverhettek a drága teához, maradt a tej, ami friss állapotában inkább a mai tejszínnel volt egyenlő. A trükk működött. A csésze aljára egy kevés tejszínt öntöttek, majd erre merték a teát. A vékony és drága csésze egyben maradt, míg a fehér színét is könnyebb volt visszanyerni mosogatás után, elvégre már nem egy fekete főzet fogta be a zománcot, hanem a karamell színű tejszínes tea.

A hagyomány az hagyomány

Pontosan ezt vették az angol udvarok, és az évszázadok alatt annyira megszokták, hogy tejszín dukál a teához, hogy a bögrék megjelenése mit sem változtatott ezen. A franciák könnyen elhagyták a tejszínt, és a legtöbb európai országhoz hasonlóan cukorral és citrommal ízesítik a teát. Az angolok ebből nem kérnek, maradnak a jól ismert ízeknél. Elvégre egy elegáns csészében tejszínnel kínált tea egyenlő azzal a gazdagsággal, amely megalapozta az Egyesült Királyság identitását.

Kiemelt kép: Getty Images