Alig egy hete, pénteken tartott előadást a Brain Baron – Európa legnagyobb évente megrendezett jövőfesztiválján – Esther Perel, napjaink egyik legnépszerűbb pszichoterapeutája, a modern kapcsolatok és a modern magány szakértője. Esther két lengyel holokauszttúlélő lányaként született és nőtt fel a belgiumi Antwerpenben, a Jeruzsálemi Héber Egyetemen szerzett BA diplomát pszichológiából és francia irodalomból, később a cambridge-i Lesley Egyetemen expresszív művészeti terápiából pedig mesterdiplomát.
Közel 40 éve praktizál New York-ban, nemzetközileg elismert párkapcsolat és szexuális tanácsadó. Nem egy négy fal közt csücsülő típus: szórakoztatóan bölcs TED-előadásai mellett, saját könyve, podcastja és kártyajátéka is van.
Álruhás magány
Esther Perel budapesti előadása nem véletlenül volt teltházas. A modern magányosság témája nagyon is kortárs jelenség. Az elmúlt években erősödő online tér és a rohamosan fejlődő technológia hozzájárult ahhoz, hogy kevésbé ismerjük fel a magányt, mert a különböző appoknak köszönhetően úgy érezzük, rengeteg emberrel állunk kapcsolatban. De vajon szoktunk elmélkedni azon, mit is jelent, hogy ezer virtuális barátunk közt sem találunk senkit, ha pár napig meg kellene etetni a macskát, amikor elutazunk?
A technológiai bumm kellemetlen következménye, hogy a kapcsolatok rövid idő alatt hihetetlen méretűre nőtt hálója valójában gyenge szövet.
Az, hogy péntek este több barátoddal is izzik a chatfolyam, és 150 lájkot és szívecskét begyűjtesz egy posztodra, csak púder az álcázott magányra. Generációkkal ezelőtt a felmenőink kevesebb emberrel álltak kapcsolatban, de sokkal szorosabb szálakkal kötöttek egymáshoz.
A pszichoterapeuta egyáltalán nem azt emelte ki, hogy a távolság és eltérő időbeosztás miatti online kapcsolatok rosszak, csupán
résen kell lennünk, ne engedjük elnyomni hamis illúzióval – lelki önvédelemből vagy lustaságból –, a térben és időben is közösen megélt, valódi kapcsolatok intimitását.
Korunk sajátossága, hogy már egészen fiatalon asszisztált életet kezdünk élni, ami azt jelenti, hogy nonstop prediktív technológiákat használunk. Számos alkalmazást használunk, amíg folyamatosan helyettünk gondolkodnak, ajánlatot tesznek: mennyi ideig és mit sportoljunk, mit együnk, mit igyunk, mit hallgassunk, kivel randizzunk, milyen filmet nézzünk legközelebb.*
Könnyű rászokni ezekre a segédeszközökre, hogy minimalizáljuk a kínos élmények, a tévedés lehetőségét, pedig szükség lenne ezekre a tapasztalatokra is az önismeret és a magabiztosság felépítéséhez.
Az önismeret mélységei és magasságai
A nyár folyamán Kecskés Karinával egy exkluzív interjú keretein belül arról is beszélgettünk, hogy az önismereti vagy bármilyen lelki fejlődést segítő tréningeknek, workshopoknak jellemzően női közönsége van.
Karina elmondta, hogy egészen más dinamikája van egy csoportnak, ha vannak férfiak is, és kifejezetten üdítő, egészen más szintre tud emelni egy közös beszélgetést a férfi nézőpont felmutatása. Manapság a férfiaknak nem igazán tanítják meg megzabolázni az ösztönös érzelmeik, a lelkük erejét, pedig fontos, hogy a férfiasság fogalma ne merüljön ki fizikai és erőszakos dolgokban vagy státusszimbólumokban.
Kvázi véletlenül (na jó, ajánlás útján) került a kezembe egy könyv, amit bevallom, a borítón lévő manga figura alapján, nem biztos, hogy elsőként emelek le a könyvesbolt polcáról… és mennyit vesztettem volna! Utólag belegondolva, talán pont a grafika fogja vonzani a fiatalabb felnőtt korosztályt, akik a sodróan szórakoztató regény elolvasásakor hiánypótló témába kaphatnak betekintést, magvas gondolatokat. Elsőre gyakorlatilag a könyv feléig jutottam, annyira magával ragadott a filmszerű cselekményáradat. A felsorakoztatott karakterek köztünk élnek.
Mitől függ egy férfi önbecsülése, ha mindent megkaphat, és az vajon elég-e a boldog élethez?
A Walthor című regény izgalmas, fordulatos történetben keresi a választ és ad betekintést egy középkorú férfi útkeresésébe. A történetben Walthor egy isteni lény, aki korlátlan hatalommal bír a Földön, és egyetlen célja, hogy megismerje, megtapasztalja az általa ismeretlen szerelmet. Mindeközben nem véletlenül kerül szoros kapcsolatba egy középkorú hivatalnokkal, Oszkárral, aki egészen más mozgatórugók mentén szeretné élni és sikerre vinni az életét. Elég-e a korlátlan hatalom a szerelemhez? Kettejük fantasztikus és misztikumot sem nélkülöző izgalmas története próbálja megválaszolni a hatalom, a kiszolgáltatottság és a vágyak nagy érzelmi kérdéseit, és kíméletlen őszinteséggel ábrázolja a férfi és női ösztönt.
Együtt az úton
„A mai modern nők rengeteg munkát tesznek az önismeretükbe, az önfejlődésükbe.
Úgy érzem, ezzel ellentétesen a férfiak önértékelése pedig egyre zuhan, és ez leginkább a párkapcsolatokban jelentkezik. A Walthor című regény azért született, mert a saját gondolataimat, útkereséseimet kezdtem el leírni, és időközben jöttem rá, hogy mekkora szükség lenne rá, hogy mi férfiak is elkezdjük újragondolni, hogy mitől is leszünk férfiasak, jó társai valakinek, mitől lesz önbizalmunk, mit jelent a hatalom, a külsőségek hajszolása, és valóban mire is van szüksége belőlünk a nőknek, és nekünk mire van szükségünk. Vannak örökérvényű ösztönök, ellentétek, de megérteni magunkat, a párunkat, saját magunkkal is szembenézni, kommunikálni, szerintem itt az ideje férfiként is, mert lassan elmagányosodik a társadalom, és ez nincs így jól”– állítja Erdődi Ákos, a regény írója.
A könyv szerzője, jogász, aki a tanulmányait és – munkájához kötődően – a tapasztalatait a világ számos helyén szerezte. Mély filozófiai érdeklődése az élet nagy kérdései iránt mindig jelen volt az életében, regényének megírását is ez a gondolatkör inspirálta. Regényét nemcsak férfiaknak, nőknek is ajánlja, akik szeretnének betekintést nyerni a férfiak gondolataiba. Szórakoztató formában megírt, egy elképzelt, izgalmakban és fantasztikus akciókban bővelkedő történet keretében mutatja be a szerelem, a hatalom, a kiszolgáltatottság és a vágyak nagy érzelmi kérdéseit. Egyfajta önismereti játékba visz minket azzal a céllal, hogy végső soron segítsen nekünk őszintén tekinteni önnön valónkra.
*Aki eddig eljutott az olvasásban, úgy látom, érdekli, mit is takar a kiscsillag… Amikor Esther Perel gondolatait érleltem magamban úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet, és megnézem az egyik kedvenc sorozatom, a The Morning Show vadonatúj, harmadik évadának első részét. Mit gondolsz, hogy az első tíz percben kivel interjúzott az Alex Levy-t alakító Jennifer Aniston? Ha magadban azt válaszoltad, az önmagát adó Esther Perellel – talált, süllyedt! Néhány perces jelenete átütő erejű, üzenete, hogy a poszt-covid időszakban merjünk újra kivirulni, kapcsolódni, hiszen az, hogy egy világjárvány túlélői vagyunk, jelen van a kollektív tudattalanban. Már csak nekünk kéne bátrabban jelen lenni a saját életünkben.
Kiemelt kép: nőklapja.hu