Miben különbözik egy tipikus női és férfi életút? Hol is kezdjük… Bár mára már messze jutottunk attól a borzongató történelmi előképtől, mely szerint a nő élettere a babaszobától a konyháig terjedhet, óriási csúsztatás és önbecsapás lenne azt gondolni, hogy egyenlőek vagyunk – akár csak esélyeinket tekintve is. Persze, a lehetőség (látszólag) adott, hogy nagy ívű szakmai karriert fussunk be, a valóság azonban az, hogy általában több, magasabb, bonyolultabb akadályokat kell megugorjunk a siker érdekében. (Ezzel a témával több korábbi cikkben is foglalkoztunk már, melyeket itt érhetnek el olvasóink.)
Durkó Károly (Fotó: Székely Vanda)
Értelemszerűen az elmúlt évszázadokban a nőknek – az élet számos más területéhez hasonlóan – a festészetben is nehezebb utat kellett bejárniuk. „Hazánkban először a művészeti oktatás tárta ki kapuit a női felsőfokú oktatásban tanuló női hallgatók előtt, amelynek fő szorgalmazója Székely Bertalan volt. Az 1890-es évektől az 1920-as évekig számtalan reform biztosította a nők főiskolai tanulmányait, amelyhez kitűnő felkészülési lehetőséget jelentett Deák Ébner Lajos festőiskolája – ismerteti a KöröspArt Galéria tulajdonosa, Durkó Károly. – A középosztálybeli, vagy arisztokrata családokból származó nőknek könnyebb dolguk volt azt tekintve, hogy elfogadtassák környezetükkel a művészet iránti vonzódásuk tényét, festői törekvéseiket, és hamarabb juthattak támogatásokhoz is. Sokan azonban a megélhetés, a családalapítás miatt idővel kénytelenek voltak elhagyni a művészi pályát. Társadalmi helyzetük miatt a két háború között a női festők még nehezebben érvényesültek, de a múlt században gyakran előfordult az is, hogy amennyiben egy férfi festő lánya vagy felesége jól festett, azt igyekeztek még inkább eltitkolni, lenyomni a víz alá. Ritkaságszámba ment ennek az ellenkezője.”
Most azonban, a szóban forgó kiállítás révén, némi figyelem vetülhet az elfeledett női alkotók munkásságára – a tárlat ráadásul Durkó Károly számára érzelmi többlettel is bír. „A feleségemmel 1998-ban vásároltuk az első két komolyabb képünket, és utólag döbbentünk rá, hogy mindkettőt női festő alkotta. Csak évekkel később irányult a figyelmünk kifejezetten a női művészek munkáira, idő közben egyre több olyan képpel találkoztunk, amelyet nők jegyeztek, meglepő volt viszont, hogy milyen kevés információt találtunk róluk – idézi fel. – A női festők rendkívüliségére először a néhai Saphier Dezső műgyűjtő, a Magyarországi Régiségkereskedők Szövetségének egykori alelnöke hívta fel a figyelmet, aki nagyon sokat tett azért, hogy a női művészeket, azok munkásságát újra felfedezze a művészetkedvelő közönség. A mostani, Szilágyi András rendezte kiállítást az ő emlékének is adózva rendeztük meg.”
Látogatók egy ismeretlen 20. századi női festő önarcképénél, a Nők ecsettel című kiállítás megnyitóján. (Fotó: Székely Vanda)
A férfiak a szépet festik meg, a nők azt, ami mögötte van
1896 azért fontos évszám a művészeti világban, mert ekkor alapították a nagybányai festőiskolát, amellyel együtt útjára indult a modern magyar festőművészeti mozgalom. A tárlatot szintén ez az évszám keretezi, míg a kiállítás legifjabb képe egy 1952-es Feszty Masa-kép, ami egy polgári úri hölgyet ábrázol. Ne feledjük, abban a korban „ilyeneket festeni elég merész dolog volt” – világít rá a műgyűjtő.
De a kiállítás egyébként is csak úgy hemzseg a különlegességekben – már alapvető témájából fakadóan is. „Néhány darab azt mutatja, hogy bár a nők ugyanazokat a témákat festették, mint a férfiak, de mindig kicsit másképp. Egy aktnál például gyakran már abból megállapítható, hogy valószínűleg egy férfi festette, ha az alkotót érezhetően elragadta a szépség. Ezzel szemben egy nő, akár portrét, akár aktot fest meg, beleviszi a saját lelkét, traumáját, szorongásait. Például, van egy képünk Kalivoda Katától, akit olyannyira fantasztikus humorral áldott meg a sors, hogy anno a Borsszem Jankó első komoly minőségi karikaturistájaként dolgozott. Emellett pedig igazán gyönyörű nő is volt. És ez az élettel teli, saját korához képest végtelenül modern ember egy kimondottan csúnya önarcképet festett magáról, minekutána az összes szorongását és félelmét beletette – magyarázza a galériatulajdonos. –
Női festőknél az arcokra kiül az a lelki-érzelmi vívódás, ami a férfiaknál szinte sosem jelenik meg a képeken.”
Durkó Károly szerint ez a különbség tájképek és csendéletek esetén szintén tetten érhető. „A női művészek gyakran sokkal szűkebb perspektívával dolgoznak, nem mindig mernek nyitni, inkább bezárkóznak. Ez szintén az érzelmi faktor miatt lehet így” – véli. Mindez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a női festők kevésbé jó képeket alkotnának.
Csodagyerekek, ösztönös zsenik – nők
Magyar női festők között is mindig voltak kiemelkedő tehetségek – a mostani kiállításon szintén igazi remekeket csodálhatunk meg. „A plakátra Kalivoda Kata Olvasás a kertben című képét választottuk ki, ami egy valódi mestermű, kétség kívül a legjobb magyar festők is büszkén felvállalnák, ugyanakkor benne is van minden, ami kifejezetten a női alkotókat jellemzi – magyarázza a szakértő. –
Amrita Sher Gil: Nyári udvar, 1917 (Fotó: KöröspArt Galéria)
Véleményem szerint Decsy Etelka Parkban című képe szintén szenzációs, valamint külön büszkeségünk, hogy mintegy 20 év után a legendás, az életet két kanállal habzsoló Amrita Sher-Gil egyik művét is megmutathatjuk végre. Az indiai magyar-zsidó származású művész képei manapság dollármilliókért kelnek el a nemzetközi piacon. A nálunk megtekinthető akvarellt mindössze 4-5 éves korában készítette, hamarabb, mint hogy írni tudott volna.”
A Nők ecsettel című kiállítás október 31-éig (hétfők kivételével minden nap 10 és 18 óra között) látogatható a gyulai Kohán Képtárban.
Kiemelt kép: Vaskovits Erzsébet: Csendélet citrommal, tejszínhabos kávéval és muskátlival – Fotó: Székely Vanda
