Nemrég egy buddhista szerzetesasszony előadása kapcsán hallottunk arról, milyen fontos része az ember is a természet körforgásának. Amit a szerzetes úgy fogalmaz meg, hogy „mindannyian szélből, vízből, földből és napból vagyunk és halálunk után ebben a körforgásba térünk meg”, egy friss kutatás azzal támaszt alá, hogy a testünkben milliószám jelen lévő mikroorganizmusok nemcsak hogy tovább élnek halálunk után, de a természet örök körforgásának részeivé is tesznek minket.

Gondolkodtál már azon, milyen folyamatok indulnak el a testedben, miután eljött az utolsó órád? Nos, amikor meghalunk, szívünk leállítja a vér keringetését, így megszűnik az oxigén és a tápanyagok sejtekhez való szállítása is. Az oxigénhiányos sejtek ezért az autolízisnek (önemésztésnek) nevezett folyamat során elkezdik feldolgozni a membránokat, fehérjéket, és a sejteket alkotó többi összetevőt. Ennek a sejtbontásnak a melléktermékei kiváló táplálékot jelentenek a testben egyébként is ott lévő baktériumok számára, és mivel az immunrendszerünk már nem tartja őket kordában, illetve mert az emésztőrendszerből sem kapnak folyamatosan táplálékot, ehhez az az új táplálékforráshoz fordulnak és elszaporodnak. A bélbaktériumok ezért szétterjednek a szerveinkben, és belülről kifelé elkezdik felemészteni a testünket. Nem hangzik szívet melengetően, pedig örök életünk záloga, hogy így történik.

A föld alatt

Ha testünket közvetlenül a földbe temetik, vagy például valamilyen modern, lebomló koporsót használnak, a mikrobák a test lebomlásával párhuzamosan a talajba kerülnek a különféle bomlási folyadékokkal együtt, és egy teljesen új mikrobaközösséggel találkoznak össze. Mivel a korábbi meleg, minden szempontból ideális közegből a hideg fölbe érkeznek, azt feltételeznénk, hogy elpusztulnak, amint a szervezeten kívülre kerülnek, vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a testünkhöz kapcsolódó apróságok DNS-nyomai még hónapokkal, sőt, akár évekkel a test lágy szöveteinek bomlása után is kimutathatók a bomló test alatti talajban, a talaj felszínén és a sírokban is.

A lélek már nincs itt, de testünkből új élet fejlődhet. (Fotó: Getty Images)

Laboratóriumban most kimutatták azt is, hogy a talaj és a tetemhez kapcsolódó mikrobákkal teli bomlási folyadékok keveredése növeli a bomlási sebességet, továbbá hogy a gazdaszervezethez társult mikrobák gyorsítják az úgynevezett nitrogénciklust, azaz az élő anyagok körforgását, azaz segítik a tápláléklánc fenntartását. A nitrogén létfontosságú tápanyag az élet számára, de a Földön ennek nagy része légköri gázként van megkötve, amelyet így az élőlények nem tudnak felhasználni. Az új eredmények azt sugallják, hogy mikrobáink valószínűleg szerepet játszanak a létfontosságú nitrogén újrahasznosítási folyamatában azáltal, hogy nagy nitrogéntartalmú molekulákat, például fehérjéket és nukleinsavakat alakítanak át ammóniává. 

Új generáció

Az élettelen szerves anyagokból származó tápanyagok újrahasznosítása minden ökoszisztémában alapvető folyamat. A szárazföldi ökoszisztémákban az elpusztult állatok bomlása garantálja a biológiai sokféleséget, és fontos láncszem a táplálékhálózatban is. Az élő állatok viszont az ökoszisztéma szén- és tápanyagkörforgásának szűk keresztmetszetét jelentik. Életük során lassan halmozzák fel a tápanyagokat és a szenet a táj nagy területeiről, majd elpusztulásukkor egyszerre, egy kis, lokalizált helyen rakják le mindezt.

Egyetlen elpusztult állat teteme az abból élő mikrobák, talajlakók és ízeltlábúak egész táplálékhálózatát képes fenntartani, a rovarok és állati dögevők pedig segítik a tápanyagok további újraelosztását az ökoszisztémában.

A lebontó mikrobák a testünkből származó, tápanyagokban gazdag szerves molekulák koncentrált halmazát kisebb, biológiailag jobban hozzáférhető formákká alakítják, amelyeket más szervezetek felhasználhatnak az új élet fenntartásához. Nem ritka, hogy egy bomló állat közelében virágzó növényi életet látunk, ami látható bizonyítéka annak, hogy a testben lévő tápanyagok visszakerülnek az ökoszisztémába.

Az, hogy saját mikrobáink is igen fontos szerepet játszanak ebben a körforgásban elsőre profán, kissé zavarbaejtő gondolat, másodjára viszont inkább reményt keltő. Virág nő belőlünk, növények, állatok fejlődésével járulunk hozzá a bolygó biológiai sokféleségének fennmaradásához? Hát mi ez, ha nem az örök élet?  

Ha pedig már halál, akkor elkerülhetetlen a temetés témája is. Manapság viszont már nemcsak a hagyományos koporsós és hamvasztásos módszer közül választhatunk, hanem – elsőre talán bizarr – alternatívát is. Ide kattintva elolvashatod az erről szóló cikkünket!

Kiemelt kép: Getty Images