Újra és újra megbeszélem kortársaimmal, mennyire jó, hogy a kilencvenes években, amikor tizen-huszonévesek voltunk, nem léteztek videós mobiltelefonok. És mivel nem voltak okoseszközök, felvételek sem készültek rólunk. Ami egyrészről baj, mert nincs róla videó, ahogy tizenhat évesen elfújom a tortámon a gyertyát, vagy átveszem az év végi bizonyítványt. Arról sem, hogy este a diszkóban ouzoakció van, ezért alkalmi versenyt rendezünk, ki képes többet elfogyasztani ebből az érdekes aromájú italból. És arról sincs videó, hogy a verseny után, hazafelé menet megbotlok, és belezuhanok egy rózsasövénybe. (Másnap anyám azt hitte, azért van összekaristolva a hátam, mert valami tüzesebb lánynak megtetszettem a szórakozóhelyen. Teljesen tanácstalan voltam, hagyjam-e meg ebben a hitében, vagy inkább mondjam el az igazat.)
Ma már a kínos videók korát éljük, hiszen mindenki fotóssá és operatőrré avanzsált. Így aztán lehetünk akár politikusok, akár magánemberek: ha nem úgy viselkedünk, ahogy kellene, netán tilosban járunk, az jó eséllyel fel is kerül valamelyik közösségimédia-csatornára vagy videómegosztóra, és lőttek a renoménknak. Mit tehetünk ez ellen? Szinte semmit. Egyrészt megpróbálhatunk normálisan viselkedni, másrészt ne csináljunk olyan videót, ami vállalhatatlan, és ne küldjük körbe még aznap.
Mostanra azonban eljutottunk oda, hogy nem is kell semmit csinálni, mert a mesterséges intelligencia segítségével bárkiről készülhet úgynevezett deepfake videó. Vagyis bárkire és bármire rászerkeszthetik a fejünket. Tom Hanks például a múlt héten akaratán kívül került egy fogkrémreklámba. A hollywoodi sztár azonnal jelezte, hogy nem forgatott ilyen reklámot, és nem is egyezett bele a szereplésbe. Egyszerűen visszaéltek a képmásával. Az egész jelenség ijesztő, és csak hátránya van. Előnye talán annyi, hogy ha a diszkóból hazafelé menet belezuhannánk a bozótba, és ezt valaki felveszi, mondhatjuk azt: ezek nem is mi voltunk, hanem visszaéltek a fizimiskánkkal.
