Egyik nap autóval vittem Bernit az iskolába, ami egyébként nem szokásom, egyrészt mert közel van az iskola, másrészt pedig menjen gyalog, hogy spóroljunk a drága üzemanyaggal, és kíméljük a környezetet. Most mégis autóba vágtam magam, mert Berni megfenyegetett, hogy nem megy iskolába, ha nem viszem el. Késésben volt, és inkább otthon marad, mint hogy elkéssen. Ezt én nem akartam, és inkább beültünk az autóba. Megtanultam már, hogy éles helyzetekben Bernivel nem érdemes vitatkozni.

De jól is tettem, hogy engedtem neki, mert útközben érdekes beszélgetés alakult ki közöttünk. 

– Tati, miből áll a fagylalt?

– Javarészt vízből, úgy tudom, meg egy kis ízesítésből.

– És a víz hány fokon fagy meg?

– Hát nem tanították meg ezt nektek kémiából?

– Tati, mi még nem tanulunk kémiát!

– Ja, persze. Szóval 0 fokon fagy és 100 fokon forr a víz. 

– És Tati, ha a jeget felolvasztjuk, és utána visszafagyasztjuk, akkor ugyanúgy jég lesz belőle?

– Igen, ez a csodálatos a reverzibilis folyamatokban, hogy visszafordíthatók, ha hőt közölsz a jéggel, felolvad, ha pedig hőt vonsz el tőle, visszafagy.

– Akkor jó, mert véletlenül kint felejtettem a fagylaltot a konyhaasztalon, de csak visszarakjuk a mélyhűtőbe, és visszafagy – mondta megnyugtató hangon Berni, és a kocsiból kiszállva beszaladt az iskolába.