Vannak, akik egyedi teljesítmény és nagyszerűség tekintetében külön ligában játszanak. Ők névjegyüket például azzal teszik le, hogy Nobel-díjat kapnak, esetleg olimpiát nyernek. És aztán ott vannak azok a magamfajták is, akik beérik azzal a sekély kéjjel is, ha egy társaságban egyedül ők tudnak kis vályút formálni a nyelvükből.

Tudtad, hogy a nyelvbepödrés, és néhány egyéb olyan trükk, amit az embereknek csak kisebb része tud megcsinálni, az esetek többségében genetikailag kódolt? Azaz akárhogy igyekszel és gyakorolsz, ha nincs meg benned a nyelvpödör-gén, vagy felső ujjperc behajlító faktor, akkor hiába töröd magad, nem fog menni?

Íme egy lista azokról a dolgokról, amiket az embereknek csak egy egészen kis hányada tud tisztességesen megcsinálni.

Öncsiklandozás

A legtöbbünknek van néhány olyan stratégiai terület a testén, ami különösen érzékenyen reagál a csikizésre, és a legtöbben nem is szeretjük felfedni ezek hollétét mások előtt. Hiszen míg a finom csiklandozás szórakoztató, az, amivé az ilyesmi szokott fajulni, már cseppet sem az. Ha viszont valamikor úgy érzed, kedved lenne épp csak kicsit meghöcögtetni magad, megpróbálkozhatsz saját magad megcsikizésével. Egyből kiderül majd, mennyire vagy különleges, ugyanis erre a mutatványra (no nem a has egyszerű nyomogatására, hanem azzal nevetés, de legalábbis érdekes bizsergés előidézésére) csak kevesen képesek.

És hogy miért van ez így? Tudósok szerint azért, mert míg agyunk a mások mozdulataiból eredő testérzeteket nem, vagy alig, addig a magunk keltette érzeteket képes előre megbecsülni, így pedig eltűnik a csikizés wow-faktora. Amikor megpróbálod megcsiklandozni magad, kisagyad előre jelzi a várható érzést, az előrejelzés pedig arra szolgál, hogy az arra szakosodott agyterületek csiklandozásra adott válaszát egyszerűen kiiktassa.

Felvonni egy fél szemöldököt

Mindkettőt egyszerre nem nagy kunszt. Nekem például kiválóan megy, amikor megint azt látom, hogy valaki gátlástalanul visszatette az üres tejesdobozt a hűtőbe, vagy épp jegypénztárban fontoskodik. Na de a felét? Azt mondják, ez is csak keveseknek megy, és akiknek igen, azok a genetikának adhanak hálát érte. Gyakorolhatunk bármennyit, tréningezhetjük a felvonóizmokat, arcjógázhatunk kifulladásig, a két szemöldök bizony egyszerre fog felszaladni. Ez meg még egy majomnak is megy: a szemöldök felvonásának képességével a páviánok, a mandrillok és a csuklyásmajmok is rendelkeznek, és fenyegető gesztusként alkalmazzák is.

Felesleges igyekezet. Csak együtt megy! (Fotó: Getty Images)

Megnyalni a könyökünket

Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy amikor arról olvastál, ez a mutatvány csak keveseknek megy, arra gondoltál, ugyan mi ebben a pláne, és magad is kipróbáltad, milyen lehet megnyalni a könyöködet. Viszont ha teljesen nem is vagyok benne biztos, azt is valószínűsítem, hogy nem ment, mert csak nagyon keveseknek vannak gumiból az ízületeik. Állítólag az emberek kevesebb, mint negyede képes erre a mutatványra, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy viszonylag kevés az olyan élethelyzet is, amikor ilyesmire van szükség. 

Fülcsóva

Próbáltad már valaha megmozdítani a füled? Na nem úgy, hogy a fejbőrödet mozgatod ide-oda, vagy addig grimaszolsz, míg mintha a füleden is átfutna egy apró hullám. Arra gondolok, meg tudod-e csinálni, hogy akaratlagosan, csakis a füledet, kizárólag a füledet mozgatod, szinte legyezel vele? Ha igen, le a kalappal: olyasmire vagy képes, amire az embereknek csak nagyon kis része.

A tudomány már azt is megválaszolta, miért megy olyan keveseknek. Azért, mert a fülmozgások mögött álló mechanizmus nagyon kifinomult, de az ehhez kapcsolódó agyi terület az ember esetében arányaiban már sokkal kisebb, mint például a kutyáknál, macskáknál vagy épp a denevéreknél. Ennek oka pedig az, hogy mi emberek ma már ritkán szorulunk arra, hogy a fülünkre támaszkodva tájékozódjunk. Ha viszont egyszer beüt a krach, és erre lesz szükség, a fülmozgatók lépéselőnyben lesznek. 

Orrcimpa mozgatása

Na végre valami, amit én is tudok. Mindig is kifejezetten büszke voltam arra, hogy képes vagyok Süsühöz hasonlóan ki és be mozgatni az orrcimpáimat. Ezt olvasva felmerült benned a kérdés, van-e ennek bármi értelme, vagy vettem-e ennek gyakorlati hasznát valaha az életben? A válaszom: szögfüggvények, állandó határozó és a hangyasav képlete. Maradjunk annyiban, hogy jó tudni. 

Nyálfröccs

Képzeld, vannak emberek, akik képesek a nyelvük alatt lévő nyálmirigyekből nyálat spriccelni. Jól olvasod. Nem köpni, és nem a szájban összegyűjtött nyálat, hanem spriccelni és egyenesen a mirigyből. Akaratlangosan nekem még sosem sikerült, de néhány alkalommal előfordult, hogy beszéd közben valahogy úgy tartottam a számat, vagy úgy mozgattam a nyelvem (ha tudnám, mit csináltam, lehet, hogy akaratlagosan is képes lennék rá), hogy megtörtént ilyesmi. Na ilyenkor jön jól, ha a kutya nem kíváncsi arra, amit mond az ember, ezért épp háttal áll neki a beszélgetőpartnere. 

Nyelvet az állhoz, orrhoz

Gene Simmons számára persze gyerekjáték, mi többiek viszont aligha tudjuk olyan hosszúra nyújtani a nyelvünket, hogy azzal elérjük arcunk ezen pontjait. Egyébként is mi van azzal a fene hosszú nyelvvel, amikor nincs kitolva? Nem zavaró, nem gyűrődik fel vagy nem esik nagyon hátra? Esetleg nem is olyan hosszú, csak nagyon rugalmas? Bár a KISS frontemberét többen azzal a légből kapott váddal illették, hogy egy tehén nyelvét ültette a szájába, önéletrajzi könyvében részletesen ír róla, hogy mindez csak pletyka. Kikéri magának: nyelve a természet nagyvonalú ajándéka. 

Furcsa nyelvi trükkök

Ismersz olyan embert, aki könnyedén tud csónakot formálni a nyelvéből? Ha nem, hadd mutatkozzam be. Évekig vágtam fel ezzel azok előtt az ismerősök előtt, akik nem képesek erre, mígnem megismertem valakit, aki nem csónakot, de virágot formál a nyelvéből. Jó, én akkor visszaadom az ipart.

Nézd, virág! (Fotó: Getty Images)

Nyitott szemmel tüsszenteni

Képzeld, nyitott szemmel egyáltalán nem lehet tüsszenteni! Ez még a legügyesebbeknek, a genetikai felső tízezernek se megy. És hogy miért? Azért, mert amikor tüsszentünk, az agy különféle impulzusokat küld a has, a mellkas, a rekeszizom, a nyak, az arc, a szemhéjak és a különböző záróizmok felé annak érdekében, hogy csukódjon be a szem, és húzódjon össze az a farpofa és a gáttájék is. Hogy pontosan mi történne, ha erőnek erejével feszítenénk ki a szemünket, miközben tüsszentünk, vagy ha tüsszentés közben nem tartanának feszesen a záróizmok, arról csak baljós sejtéseink vannak. Nem próbáljuk ki. 

Az emberi test rejtélyei kifürkészhetetlenek. Nagyon sokszor tapasztaljuk, mennyire megtervezetten működik minden a szervezetünkben: úgy érezzük, egyáltalán nem véletlen, hogy épp úgy vagyunk összerakva, ahogy. A legtöbb emberi viselkedés, reflex vagy zsigeri reakció mögött (ha elsőre nem is egyértelmű funkciót tölt be, másodikra) biztos találunk valamilyen evolúciós okot. Viszont olyan jellegzetességek is bőven akadnak, amire se józan paraszti ésszel, se a tudomány eszközeivel nem tudunk épkézláb okot találni. Miért van vakbelünk, mi értelme, hogy a férfiak szőrösebbek legyenek, mint a nők, és miért tudja Gene Simmons megnyalni az orrát? Nos, úgy tűnik, bőven van még, amit nem tudunk az emberi testről. 

Érdekelnek a különleges testi jellegzetességek? Nemrég a felemás szemszínről, és néhány más, igen ritka sajátosságról írtunk. 

Kiemelt kép: Getty Images/Canva