Holczer Ádám magyar kupagyőztes, magyar bajnok és magyar bajnoki ezüstérmes labdarúgókapus, jelenleg a Soroksár SC, korábban a Ferencváros játékosa. Meccsek és edzések között kikapcsolódásként ha csak teheti, olvas. Ízlése rendkívül szerteágazó, változatos. Fontosnak tartja az olvasás népszerűsítését, Instagram-oldalán rendszeresen beszámol olvasmányélményiről.
A beszélgetés rövid kivonata a videó alatt olvasható.
Tudatos kiszakadás
Juhász Anna kiemeli, hogy a magyar irodalomban a sport szeretete miatt nagyon is benne van a foci, otthonos téma ez a magyar kultúrtörténetben. Ádám is egyetért abban, hogy a foci kiemelt szerepet kap a magyar néplélekben, és a fociszurkoló szerzők, Esterházy, Mándy szívesen dolgozták fel a témát írásaikban.
Ádámnak a futball tudatos választás, döntés volt, amit 12 évesen, a családja támogatásával meghozott, hisz „melyik 12 éves fociszerető fiú ne akarna a Fradiban focizni?” Az olvasás pedig az életében ezzel párhuzamosan jött mint hobbi, kikapcsolódás, egy kiskapu, menekülő útvonal. Ahelyett, hogy szabadidejében azon kattogott volna, hogy a pályán mit csinálhatott volna másképp, jobban, ő ezt az időt inkább olvasással töltötte és tölti máig – szüksége van arra, hogy kiszakadhasson a mókuskerékből.
Magányos olvasó
Annának arra a kérésére, hogy mondjon egy meghatározó könyvet az életéből, Ádám rövid gondolkodás után megnevezi Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című művét, majd Llosatól A kecske ünnepét, mint olyan könyveket, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a döntéseinknek hatalmas súlyuk van, és az életben semmi nem fekete vagy fehér. Ádámnak az olvasás nem közösségi élmény, ritkán találkozik olyan emberekkel, akikkel osztozhat egy-egy olvasmányélményén. Viccesen megjegyzi, hogy a focistaközeg elfogadta őt, mint csodabogarat, aki két könyvvel indul el egy egynapos túrára, mert attól fél, hogy a hazafele útra nem marad olvasnivalója.
A figyelem a sportban és az olvasásban egyformán fontos, bár Ádám felhívja a figyelmet arra, hogy csapatsportoknál sajnos nem elég, ha egy-két játékos nagyon fókuszált, ha van másik kettő, aki viszont kevésbé. Az egyéni igényesség ugyanakkor megkívánja, hogy mindig maximálisan ott legyél fejben. Az olvasás hasonlóképpen csak akkor élvezhető, ha minden figyelmünkkel a történet felé tudunk fordulni.
Hiányérzet vs. elégedettség
Anna rákérdez, hogy a 12 éves kisfiú Ádám elégedett lenne-e azzal, ahol a felnőtt Ádám jelenleg tart. Ádám azt feleli, nem szeretne hálátlannak tűnni, de egy sportolónál a hiányérzet állandó, hisz mindig kitűz újabb és újabb célokat, ám egy adott pillanatban a sportolói karrierjének vége, és törvényszerűen maradnak céljai, álmai, amelyek nem válhattak valóra, nem tudtak beteljesülni.
Anna egy játékos kérdéssel folytatja a beszélgetést: milyen magyar könyvet nyomna Lionel Messi kezébe, ha adhatna neki egy könyvet ajándékba (és Messi tudna magyarul). Ádám sorolja is: Esterházy: Utazás a tizenhatos mélyére, Szerb Antal: Utas és holdvilág, Dragomán György: A fehér király.
A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg.
Kiemelt kép: Canva
