Mindenki életében akadnak olyan, gyermekkorunk óta hallott és hangoztatott mítoszok, melyek egészen felnőtt életünkig elkísérnek bennünket anélkül, hogy megpróbálnánk azokat megcáfolni. Csak az agyunk 10%-át használjuk? Étkezés után tényleg nem szabad vízbe menni? Vagy ott van a leggyakrabban felmerülő kérdés: valóban lenyeljük a pókokat álmunkban?
A legújabb tudományos kutatások azonban időről-időre képesek meglepni bennünket, és felülírni, amit ez idáig gondoltunk berögzült elméleteinkről vagy szokásainkról. Úgy tűnik, eljött az ideje lerántani a leplet a reggeli ágyazásról – vagy inkább épphogy az ágyon hagyni –, ugyanis kiderült, szüleink intelmei ellenére ezt nem is kellene felvennünk az ébredés utáni teendők listájára.
Átlagosan két csészényit izzadunk egy éjszaka alatt
Ha figyelembe vesszük a tényt, hogy az ókori egyiptomiak – akiknek egyébként magát az ágyneműt és a huzatokat is köszönhetjük –, már i. e. 3000 körül is gondosan beágyaztak, akkor nem csodálkozunk azon, hogy ez a szokás a történelem során mélyen beépült az emberek reggeli rutinjába. A higiénia, az esztétika és a rend, de a családi szokások is mind arra sarkalltak bennünket, hogy ébredés után pakoljuk össze a szanaszét heverő, gyűrött párnákat, takarókat, ám a tudománynak nyomós oka van arra, hogy erről a viselkedésről most leszoktasson bennünket, méghozzá a poratkák. Az ágyunkban élő, mikroszkopikus pókszabású ízeltlábúak elhalt emberi bőrsejtekkel táplálkoznak, az ágynemű nedves környezete pedig tökéletes feltételeket nyújt életmódjukhoz.
A kutatások szerint egy grammnyi porban akár 8000 példány is megbújhat, ehhez az állandó táplálékforrás mellett pedig mi biztosítjuk a feltételeket azzal, hogy egy izzasztó éjszaka után beágyazzuk az átmelegedett ágyneműt. A bosszantó, asztmás rohamot és egyéb allergiát okozó poratkák elszaporodását szabályosan segítjük ezzel a magatartással, ezért a szakértők azt tanácsolják, miután kipattanunk az ágyból, hagyjunk elég időt arra, hogy a lepedő és a takaró is alaposan kiszellőzhessen. Martin Seeley, egy kereskedés matrac- és alvástudományi szakértője szerint tekintettel arra, hogy egy átlagos ember éjszakánként 500 millilitert izzad – ami körülbelül 2 csészényinek felel meg –, az ágy reggelre tökéletes táptalaj lesz a poratkák számára.
Fotó: Canva
Ennyi időre kell kint hagyni az ágyneműt
Mivel a poratka hátrahagyott ürüléke fizikai reakciót vált ki, ugyanis a szövetekből belélegezve orrfolyás, könnyezés, de akár tüsszögés is előfordulhat, érdemes inkább halogatni a beágyazási rutint, és kellő időt hagyni, hogy az izzadság elpárologjon. Még akkor is tanácsos ébredés után érintetlenül hagyni az ágyat, ha egyébként nem vagyunk különösebben érzékenyek a poratkákra, mert ellenkező esetben a különféle baktériumokat is csapdába ejtjük az ágyneműtartóba száműzött nedves textíliákkal. Martin Seeley szerint legalább 30 percre hagyjuk szellőztetni az ágyat (évszaktól függően lehetőleg nyitott ablaknál), ennyi idő már segít eloszlatni a nedvességet és csökkenteni az ágy általános páratartalmát.
A halogatásnak tehát megvannak a maga előnyei, bár természetesen az ágyazás sokak számára elmaradhatatlan napindító rituálé, ezért ha úgy találjuk, hogy hosszú távon is tünetmentesek vagyunk, folytathatjuk a már jól bevált gyakorlatot. Azért néhány napra érdemes lehet kipróbálni ezt az új szokást, de ha biztosra akarunk menni, az ágynemű mosására vonatkozó előírásokat is tartsuk be, hacsak nem szeretnénk gusztustalan lényekkel együtt aludni.
Kiemelt kép: Getty Images
