Naponta emberek milliói közlekednek az utakon, és gyakran nem is gondolkodnak azon, miért a jobb oldalon vagy épp a bal oldalon kell vezetniük. Az első pillantásra talán furcsa lehet, hogy a világ számos országában a jobb oldalon közlekednek, míg másokban a bal oldalon. Miért alakultak ki ezek a különbségek? Van valami történelmi, kulturális vagy logisztikai magyarázata ennek a világosnak tűnő, mégis összetett dolognak? A válasz természetesen az, hogy persze.
Hogy jobban megértsük a mostani helyzetet, érdemes egy „kicsit”, úgy pár száz, vagy még inkább ezer évet visszamenni az időben. A múltban szinte mindenki az út bal oldalán közlekedett, mert a feudális, erőszakos társadalmakban ez volt a legésszerűbb megoldás. Mivel a legtöbb ember jobbkezes volt akkor is, a kardforgatók inkább a bal oldalon maradtak, hogy a jobb karjuk közelebb legyen az ellenfélhez, a hüvelyük pedig távolabb az ellenféltől. Ráadásul így csökkent annak az esélye, hogy a (bal oldalon viselt) hüvely más véletlenül olyat kólintson fejbe, akit nem kellene. Ezenkívül egy jobbkezesnek könnyebb a bal oldalról felszállni egy lóra, és nagyon nehéz lenne másképp tenni kardot viselve (ami ugye a bal oldalukon lógott). Mivel biztonságosabb az út szélén fel- és leszállni, mint a forgalom közepén, ezért ha valaki bal oldalon száll fel, akkor a lóval is az út bal oldalán kell közlekedni.
Mikor és miért változott meg a közlekedés oldala?
Európában VIII. Bonifác pápa 1300-ban utasította a zarándokokat, hogy balra tartsák magukat. Később Franciaországban az osztálykülönbségek miatt az arisztokraták az út bal oldalán vezették kocsijaikat, és mindenki mást középre vagy a jobb oldalra kényszerítettek. (A balra tartás mindig is csak a lovaglásra vagy a vezetésre vonatkozott, tehát a gyalogos közlekedésre nem.)
Az 1700-as évek végén azonban Franciaországban és az Egyesült Államokban a lovascsapatok olyan nagy szekerekkel kezdtél el a mezőgazdasági terményeket szállítani, amelyeket 4-8 ló húzott. Ezeken a járműveken helyhiány miatt nem volt ülés a vezető számára, aki emiatt a bal hátsó lóra ült, hogy a jobb karját szabadon tarthassa, amivel az állatokat irányítani tudta. Mivel a bal oldalon ült, természetesen azt akarta, hogy mindenki balról haladjon el mellette, hogy meggyőződhessen arról, hogy elkerülte a szembejövő szekér kerekeit, így az út jobb oldalán maradt. Ez azonban nagyon sokáig csak praktikus szokás volt, tehát nem volt hivatalosan szabályozva.
1709-ben Nagy Péter cár idején a dán követ állapította meg először, hogy az oroszországi közlekedésben széles körben elterjedt szokás a jobb oldalon való haladás, de csak 1752-ben Erzsébet cárnő (Elizaveta Petrovna) adott ki hivatalosan rendeletet az ezen az oldalon történő közlekedésről. Emellett az 1789-es francia forradalom is hatalmas lendületet adott a jobbra tartásnak Európa-szerte. A forradalom előtt ugyanis
az arisztokrácia az út bal oldalán közlekedett, jobbra szorítva a parasztságot, de a Bastille ostroma és az azt követő események után az arisztokraták inkább meghúzták magukat, és csatlakoztak a parasztokhoz – még ha csak az utakon is.
Párizsban 1794-ben vezették be a jobbra tartás hivatalos szabályát, többé-kevésbé párhuzamosan Dániával, ahol 1793-ban kötelezővé tették a jobb oldali közlekedést.
Később Napóleon hódításai elterjesztették az új jobboldaliságot Németalföldön (Belgium, Hollandia és Luxemburg), Svájcban, Németországban, Lengyelországban, valamint Spanyolország és Olaszország számos részén. A Napóleonnak ellenálló államok – Nagy-Britannia, az Osztrák-Magyar Monarchia és Portugália – maradtak viszont a korábban megszokott oldalon. Ezt több mint 100 évig, az első világháború utánig megmaradt. Egy másik magyarázat szerint Nagy-Britannia nemcsak Napóleon, hanem más miatt is megőrizte a bal oldali közlekedést: a szigetre ugyanis nem jutottak el a már említett nagyobb szekerek, így egyszerűen nem volt okuk oldalt váltani.
Kivételek mindig akadtak
Az évek során a nemzetek között a jobbra tolódás irányába mutatott a tendencia, de Nagy-Britannia mindent megtett, hogy megakadályozza a globális homogenizálódást. Az 1800-as években az utazás és az útépítés elterjedésével gyakorlatilag minden országban készültek közlekedési szabályok.
Nagy-Britanniában 1835-ben tették kötelezővé a bal oldali közlekedést, és a Brit Birodalomhoz tartozó országok követték a példát.
Ezért van az, hogy Indiában, Ausztrálázsiában (Ausztrália, Új-Zéland, Új-Guineaés a közeli Csendes-óceáni szigetek) és az egykori afrikai brit gyarmatokon a mai napig ezen az oldalakon haladnak az utakon. (A szabály alól azonban kivételt képez Egyiptom, amelyet Napóleon hódított meg, mielőtt brit függőségbe került. Az Egyesült Államokban a britektől való elszakadás jegyében néhány rövid idejű kísérlettől eltekintve a kezdettől fogva a jobb oldali közlekedés volt érvényben.)
Bár Japán soha nem volt a Brit Birodalom része, de szintén bal oldali közlekedést folytat. Ennek a szokásnak az eredete az Edo-korszakra (1603-1868) nyúlik vissza, csak 1872-ben vált ez az íratlan szabály többé-kevésbé hivatalossá. Ebben az évben nyitották meg ugyanis Japán első vasútvonalát, amelyet a britek technikai segítségével építettek meg. Az országban fokozatosan hatalmas vasút- és villamoshálózat épült ki, és hála a ködös albioniaknak természetesen minden vonat és villamos a bal oldalon közlekedett. Ennek ellenére újabb fél évszázadot kellett várni, amíg 1924-ben törvénybe is foglalták a bal oldali közlekedést.
Amikor a hollandok 1596-ban Indonéziába érkeztek, magukkal hozták a baloldali vezetés szokását, és mivel a hollandok csak Napóleon hódítása után kezdtek jobb oldalon közlekedni, a legtöbb gyarmatuk – ahogyan Indonézia és Suriname is – nem vették már át ezt az újabb szokást.
Az 1960-as években Nagy-Britanniában is felmerült a változtatás gondolata, de az ország konzervatív szószólói mindent megtettek, hogy a javaslatot csírájában elfojtsák.
Nagy ütőkártya volt a kezükben az, hogy több milliárd fontba került volna mindent megváltoztatni, így végül Nagy-Britannia elvetette az ötletet. Ma már csak négy európai ország közlekedik a bal oldalon: az Egyesült Királyság, Írország, Ciprus és Málta. (A kontinensen utolsónak Svédországban vezették be a jobb oldali közlekedést 1967-ben.)
Káosz a köbön
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása nem okozott változást: Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország továbbra is a bal oldalon haladt. Ausztria maga is kuriózum volt. Az ország fele bal, a másik fele jobb oldalon közlekedett. Nem meglepő módon a választóvonal pontosan az a terület volt, amelyet Napóleon 1805-ös hódításai érintettek. Amikor Németország 1938-ban annektálta Ausztriát, Hitler elrendelte, hogy Ausztria többi része is térjen át egyik napról a másikra a jobb oldali közlekedésre. A változás felzaklatta az autósokat, mivel emiatt nem látták a közlekedési táblákat. Bécsben lehetetlennek bizonyult a villamosok átállítása egyik napról a másikra, így míg az összes többi jármű a jobb oldalon közlekedett, a villamosok még hetekig a bal oldalon közlekedtek.
Magyarországon a közúti közlekedésben 1941. július 6-án tértek át a bal oldaliról a jobb oldali közlekedésre, kivéve Budapesten és környékén, ahol csak november 9-én. Ennek természetesen az volt az oka, hogy a fővárosban a közlekedés jóval komplikáltabb volt, ráadásul a járműveket is át kellett szerelni, hogy alkalmasak legyenek erre.
„Legnagyobb problémát ugyanis a jobb oldali közlekedés esetén a villamos és autóbuszforgalom átállítása jelenti.
Éppen ezért a Beszkárt (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság – a szerk.) vezetősége már hosszabb idő óta éjszakánként olyan próbajáratokat indít, amelyek a jobb oldali közlekedésnek megfelelően járják az útvonalakat, és az így nyert tapasztalatokat is felhasználják a problémák megoldásánál. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a járdaszigetek áthelyezése helyett valószínűleg beérik azzal, hogy a járdaszigetek világítótesteit helyezik át és a villamosok a keresztezésen túl lévő járdaszigeteknél állnak majd meg. Az autóbuszforgalom jobb oldali átállítása is kisebb-nagyobb problémákat jelent. Ez idő szerint a helyzet ugyanis az, hogy a fel- és leszálló ajtók az autóbusz baloldalán vannak, ami jobb oldali közlekedési rendnél nem tartható fenn” – írta a 8 Órai Újság 1941. május 30-án.
A rádió már több nappal előtte elkezdte figyelmeztetni a változásra a lakosokat, emellett hirdetésekkel és hangosbemondókkal is tájékoztatták az embereket, és természetesen új táblákat is kihelyeztek (amelyeket persze november 9-ig letakartak). A változás összesen 12 millió pengőbe került, pedig például a HÉV-eknél és a kisföldalattinál megmaradt a bal oldali közlekedés. November 9-én a taxik és a buszok nem közlekedtek, és 1600 rendőr is szolgálatba állt, mégsem tudták teljesen elkerülni a baleseteket: legelőször egy 70 éves ügyvédet ütött el a villamos a Vígszínház előtt. Azonban a következő napokban mindenki hozzászokott az új rendszerhez, és ma már talán elképzelhetetlennek tűnik, hogy volt idő, amikor nem így volt.
Kiemelt kép: Mercedes taxi az Alagút utcában, jobbra a Pauler utca torkolata, 1941. – Fortepan / Lissák Tivadar