Kérdés: Kisfiú unokánk két és fél éves múlt. A nyári nagy melegek miatt akkoriban állandóan pucéran volt az udvaron is. Ebben nem láttunk különösebb problémát, bár féltettük a káros sugárzásoktól. De amit nem néztünk jó szemmel, az az volt, hogy menyünk a piacra és bevásárolni a boltba is pucéran vitte a kisfiút, ami szerintünk már nem helyes. Sem higiéniai, sem pszichológiai szempontból. Kinek van igaza?

Válasz: Kisgyerekek – különösen egy ennél kicsit későbbi életkorban – szívesen meztelenkednek, sőt, szívesen „mutogatják” (általában tréfálkozva és nagy nevetések közben) magukat.

Az egészen kicsi gyerek még semmiféle különlegességet nem érzékel abban, hogy éppen meztelenül van, a kicsivel nagyobb pedig kedélyesen játszik ezzel.

Az ötödik életév felé közeledve pedig felébred – felébredhet, megnyilvánulhat – egyfajta „első” erotikus érdeklődés a saját test meztelensége és a másik gyerek meztelensége iránt.

Ilyenkor hallhatjuk rémült szülőktől, esetleg nem kellőképpen tájékozott óvónőktől, hogy egyik-másik gyerek „rettenetes” dolgokat csinál – netalántán „romlott”. Mert bizony ilyenkor előfordul, hogy a gyerekek – az ellenkező neműek és az egyneműek egyaránt – bebújnak a bokorba, a szekrénybe, a kamrába, és egymásnak „mutogatják” magukat, vagy érdeklődve nézegetik egymást.

Mindez – jó állapotú gyerekek esetében – jövő-menő jelenség, úgy tűnik el hirtelen, ahogy felbukkant.

A kérdésre visszatérve: érthető, ha a nagy melegben egy két és fél éves kisgyerek pucéran van otthon, az udvaron, vagy akár a strandon, a parton is. Igaza van azonban a nagymamának abban, hogy félti a káros sugárzásoktól. Nyaranta meg kell választanunk azokat az órákat – kora délelőtt vagy késő délután –, amikor a gyerekeket így a napra engedhetjük (s akkor is gondolva arra, hogy mennyire gyorsan égnek le, mennyire fehér bőrűek). És ilyenkor is jó, ha kis fehér vászonsapkát vagy kalapot nyomunk a fejükbe.

Kapcsolódó

A meztelenség mítosza

Gősi Lilla

Ami a piacot és a boltot illeti, azt hiszem, én is adnék a gyerekre egy kis gatyát.

Valóban elsősorban higiéniai szempontok és a tapintat vezérelnének ebben, nehogy valamiféle helytelen megjegyzésnek tegyem ki a gyereket. 

Nem hiszem, hogy pszichológiai szempontból lenne helyteleníthető a meztelen közlekedés közterületeken, tehát, hogy a gyereknek önmagában sérülést, traumát okozna a ráébredés saját meztelenségére. A fent már emlegetett féltréfás vagy gúnyolódó megjegyzések viszont esetleg kellemetlenül hathatnak.

Összefoglalva azt mondanám, hogy a gyerekek meztelenkedése természetes dolog otthoni közegben, s egy bizonyos életkorig olyan helyeken is, mint a strand vagy a vízpart, de úgy hároméves kortól kezdve már minden olyan helyen, ahol nem csak a szűkebb család van jelen, valamiféle kisnadrágot adnék a gyerekre.

Nők Lapja 1999/41. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images