Azóta többször előkerült ez a kifejezés, legutóbb például a Szexoktatás című sorozat negyedik évadának egyik karaktere, Aisha használta magára, miután szorult helyzetbe került, mert érdeklődésének két tárgya is egy légtérbe került. Tény, hogy sok kérdésre lehet rövid és mindent megmagyarázó válasz, hogy „de hiszen én az etikus non monogámia híve vagyok.” (Magyarul még tudományosabbnak hangzik az elnevezés.)

De vajon mit takar pontosan ez a kifejezés, hogy non-monogámia, és tényleg ez a romantikus kapcsolatok jövője, ha nem a jelene? És egyáltalán, hogy állunk ma a monogámiával?

Hogy randizott az ősember?

Az ember társas lény, az ősidők óta ez a túlélése egyik alapfeltétele. De ha már az ősidőknél tartunk, érdekes, hogy a monogámia-poligámia kérdésében nem feltétlen tudnak dűlőre jutni az antropológusok. Több kutatás is rámutatott, hogy a történelem előtti időkben az emberi közösségek mintegy 85 százaléka poligám, sőt részben poliamor kapcsolatokra épült, még ha ezt akkoriban nyilván senki nem nevezte ilyen kategorikusan a nevén.

A mai napig talány, hogy mi sodorta az emberiséget a monogámia felé,

de egy 2011-es, a New York Times által közzétett tanulmány szerint ez már 10-20 ezer évvel ezelőtt megtörténhetett. Ha pusztán a biológiát nézzük, evolúciós szempontból elvileg a poligámia lenne hatékonyabb, hiszen a túlélés tekintetében az a biztos, ha egy férfi minél több gyereket nemz. Úgy tűnik azonban, hogy már az ősember is rájött, hogy ez nem minden, és egyes nézetek szerint azért választotta a monogámiát, mert ebben a felállásban védelmezni és táplálni is tudta utódait.

Végül is talán ettől is ember az ember, hogy mennyiségi fajfenntartás helyet a minőségit választja.

De ez nem jelenti azt, hogy a homo sapiens eredendően monogám lenne.

Az antropológusok megkülönböztetnek szociális és szexuális monogámiát. Előbbiben a felek együtt élnek, együtt nevelik gyerekeiket és bár élnek egymással szexuális életet, ez nem feltétlen kizárólagos. (Ilyet biztosan sokat látunk, ismerünk közelről is.) Utóbbiban a közös szexuális élet kizárólagos, és ez az élővilágban meglehetősen ritka. Igazából nem létezik tudományosan egybehangzó válasz arra, hogy az ember számára természetes-e a monogámia, a kutatók ma is keresik a választ, hogy az ember és az a néhány faj, amely monogámiára törekszik, vajon miért teszi ezt.

Illusztráció: Getty Images

Tény, hogy a monogámia a modern civilizáció térnyerésével egyre erősödött. Azokban a kultúrákban, ahol a poligámia hivatalos keretek között is létezik, ez szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy egy férfire több nő jut. Egy 2012-es tanulmány szerint ezeken a helyeken a megnövekedett versenyhelyzet miatt csökken a nemi függetlenség, és nő a háztartáson belüli konfliktusok száma. Ugyanez a tanulmány azt is állítja, hogy a monogámiában nagyobb a demokratikus egyenlőség nemcsak a párkapcsolatokon belül, hanem az egész társadalomban.

Mit jelent pontosan az etikus non-monogámia?

De félre a tudománnyal! Amióta világ a világ, mindig akadtak és akadnak olyanok, akik nem a konvenciók szerint szeretnék értelmezni az olyan fogalmakat, mint szerelem, szex, elköteleződés, párkapcsolat. Stephanie Cooncz, író és házasságtörténész szerint kapcsolataink az elmúlt 30 évben nagyobb változásokon mentek keresztül, mint az elmúlt 3000 évben összesen.

A kor, amelyben élünk, egyre több társadalmi konvencióval számol le, és ennek szerves része, hogy az emberiség egyre bátrabban és egyre kreatívabb elnevezések segítségével fedezi fel magának, hogy milyen az élet a monogámián kívül.

Amikor kutatómunkába kezdtem, hogy mit is takar pontosan az etikus non-monogámia, hamarosan olyasmi érzés kerített hatalmába, mintha Pandora szelencéjét nyitottam volna ki. Kiderült számomra, hogy a nem monogám kapcsolatoknak sokkal több fajtája van, mint gondoltam, ezek elnevezései pedig gyakorlatilag teljesen új kiadású értelmező kéziszótárért kiáltanak.

Az etikus non monogámia viszont azért jó elnevezés, mert ez tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, és nagy vonalakban azt jelenti, hogy valaki egyszerre több szexuális és/vagy romantikus kapcsolatban van benne. A kifejezés újszerűségét nyilván az adja, hogy hangsúlyosan szerepel benne az „etikus” jelző, ami

ideális esetben azt jelenti, hogy ez a kapcsolati forma közös megegyezésen alapul, és a felek között nyílt kommunikáció működik.

Tehát elvileg ez mindenképpen olyan felállás, amelyben egyik fél sem sunnyog, nincs titkolózás, és senki nem érzi azt, hogy bele van kényszerítve ebbe a helyzetbe. Ha valaki úgy lesz érdekelt egy másik kapcsolatban, hogy a partnere nem adja beleegyezését, akkor az már etikátlan non-monogámia, ismertebb nevén megcsalás.

A nyitott kapcsolatok jelentős részébe az egyik fél kizárólag azért megy bele, mert nem akarja elveszíteni a másikat (Fotó: Getty Imges)

Motivációk

Egy ismerősöm New Yorkban él, és arról számol be, hogy játszótéri beszélgetésekben is egyre többször mesélik anyukák (és néha persze apukák is), hogy kinyitották a házasságukat. Tény, hogy az etikus non-monogámia egyre ismertebb kapcsolati forma. Ennek nyilván az is az oka, hogy a médiában is sok szó esik róla, de a szájhagyomány is sokat nyom a latban, és minél többet hallunk arról, hogy mások így élnek, egyre több lehetőségünk van fontolóra venni.

Vannak olyanok, akik úgy érzik, egyszerre több embert is tudnának vagy akarnának szeretni. Olyanok is szép számmal akadnak, akik vinnének egy kis változatosságot a szerelmi vagy a szexuális életükbe. Az sem ritka, hogy az ember az évek múlásával jön rá, hogy van még mit felfedezni saját szexualitásával kapcsolatban, aminek része lehet, hogy próbálkozna azzal a nemmel is, amely iránt azelőtt nem érdeklődött. Azt is sokan érzik, hogy nem várhatják egy embertől, hogy minden igényüket kielégítse. És az is nagyon gyakori, hogy egy párkapcsolatban a felek különböző mértékben igénylik a szexet, és ez előbb-utóbb mindkét fél számára kényelmetlenné válik. Nagyjából ezek azok a helyzetek, amelyek kiindulópontjai lehetnek annak, hogy párban élő emberek úgy döntsenek, új keretek közé helyezik kettejük kapcsolatát.

Tényleg etikus?

Tény, hogy a kifejezés egyre divatosabb, főleg a fiatalok körében, és ennek természetes velejárója, hogy azoknak a száma is egyre nő, akik meglehetősen hanyagul értelmezik a kifejezést, és valójában a klasszikus szélhámos viselkedés szinonimájaként használják. „Manapság kifejezetten trendi az etikus non-monogámia, de valójában ez egy nagyon nehéz párkapcsolati műfaj – nyilatkozta Dr. Lori Beth Bisbey egy magazinnak. – Szenzációs kommunikációs-, érzelmi- és tárgyalókészség kell hozzá, hogy hosszú távon működjön. A beleegyezés fogalmát sokan meglehetősen tágan értelmezik, és úgy beszélnek közös megegyezésről, hogy valójában ez nem történik meg.”
Dr. Wednesday Martin 2015 óta tanulmányozza a non-monogám kapcsolatokat, és azt mondja, „rengeteg őszintétlenséget látok az olyan kapcsolatokban, amelyet a résztvevői etikus non-monogámiának neveznek.

A nyitott kapcsolatok jelentős részébe az egyik fél kizárólag azért megy bele, mert nem akarja elveszíteni a másikat.

Pedig ezt a felállást pont a nyitott kommunikáció és az átláthatóság teszi etikussá.”

Nem vagyok párkapcsolati szakértő, de valahogy az az érzésem, egy kapcsolat csak akkor működhet nyitottan, ha „zártan” is működik, és egy haldokló, rossz kapcsolatot nem fog megmenteni az, ha kinyitják. Valahogy azt is érzem, hogy akiknél működik az etikus non-monogámia, azok számára az elnevezés mindegy is, ők valami egyenrangú és jól eltalált megegyezés mentén boldogan élik az életüket, a többiek pedig nevezhetik akárminek, akkor is ingoványos területen járnak, és csak fedőnévként használják az etikus non monogámiát. Mert az az esetek nagy részében nem más, mint a jó öreg megcsalás.

Kiemelt kép: Getty Images