Az ókori Egyiptom kultúráját körbelengő titokzatosság már a középkorban is rabul ejtette a világot – bár az úgynevezett egyiptománia korai megjelenése nem magyarázat arra, hogy a régi korok emberei pontosan miért is akartak múmiákat birtokolni.
Tudvalevő ugyanis, hogy a bebalzsamozott testeket állítólagos gyógyhatásaik miatt értékelték nagyra a középkorban – nem pedig történelmi jelentőségük végett. Szerencsére a helyzet mára megfordult, és eszünkbe sem jutna múmiát enni – de ez nem volt mindig így. Persze, ha őseink tudták volna, hogy egy csúfos félreértés áldozatai, valószínűleg ők sem cselekedtek volna úgy, ahogy tették.
Félreértés miatt gyártottak emberi maradványokból gyógyszert
Anno a perzsák egy hegy oldalában fedeztek fel egy a sziklaaszfaltból szivárogó, rejtélyes anyagot, amelyet a viasz helyi szava után mūmiyānak kereszteltek. Ez a természetben előforduló ragacsos kőolaj-származék minden bizonnyal a mai kátránnyal vagy szurokkal lehetett azonos, és bár mi manapság már leginkább építőanyagként használjuk, a régi arabok drága, értékes, gyógyító hatású matériaként ismerték el és számos gyógyászati célra alkalmazták.
Bonyodalmak sora indult el azonban, amikor a nyugat-európaiak érdeklődni kezdtek más kultúrák iránt – így találkoztak az iszlámmal is, melynek megpróbálták lefordítani szövegeit. Ezek a 11. és 12. századi fordítók voltak, akik a perzsa mūmiyā szót az egyiptomi sírokban nyugvó holttestek balzsamozására használt kenőcs (ami különböző olajokból, zsírokból, gyantából, méhviaszból és bitumenből állt), valamint a test bomlása során keletkező anyagok keverékeként azonosították. Azaz úgy értelmezték, hogy – kapaszkodjunk meg – egy holttestnek ugyanolyan gyógyhatásai lehetnek, mint a perzsák által a gyógyászatban előszeretettel alkalmazott kátránynak. Így történt, hogy
a perzsa mūmiyā szót a hegyvidékekről származó értékes kátrány helyett emberi maradványok neveként vette át Európa számos nyelve,
a múmia és a mūmiyā félrefordításból pedig végül hatalmas üzleti fogás lett.
Fotó: Ron Watts/Getty Images
A múmiákból készített szárított őrleményekről, porokról és kencékről azt feltételezték, hogy csillapítják a fájdalmat, elállítják a vérzést, gyógyítják a pestist és a daganatos elváltozásokat. Ráadásul, tekintve, hogy az emberi maradványok hányást és hasmenést okoztak, úgy tartották, hogy a szervezet méregtelenítését is segítik.
Sírrablás, csempészet és hamisítás
Mivel a bizarr gyógyászati „csodaszer” egyre népszerűbbé vált, a kereslet meghaladta a kínálatot, az Egyiptomból visszatérő európai felfedezők pedig nem tudtak elegendő holttestet importálni. Amikor a középkor végéhez közeledve, a 16. században Egyiptom betiltotta a holttestek exportját, az európai készletek kiürültek, és felütötte fejét a szervezett sírrablás és holttestcsempészet.
Az európai patikusok azonban, eredeti egyiptomi múmiák híján, odáig is elmentek, hogy helyi sírokat törettek fel, valamint nem ritkán friss emberi hússal, vagyis helyben kivégzett bűnözők és rabszolgák maradványaival helyettesítették az egyiptomi holttestek maradványait a gyógyszerek készítésekor. Csak hogy továbbra is hasznot húzhassanak az őrületből. De nem kizárólag ők, hanem azok az átlagemberek is, akik nem engedhették meg maguknak, hogy patikában vásároljanak,
sokszor kötöttek illegális üzletet korrupt hóhérokkal, akik áron alul adták el nekik a kivégzettek vérét, illetve egyéb maradványait.
Minekutána az orvosok szintén úgy tartották, hogy az emberi test a halál után különös gyógyerővel bír, az akkori kor emberének sem kellett sokat könyörögni, hogy kannibál módjára viselkedjen. Így vált hóborttá a friss hús és vér fogyasztása önmagában is ezekben az időkben. Bár ezek szerint a középkorban aligha illette tisztelet az ókori világ halott polgárainak maradványait, szerencsére manapság már másképp tekintünk a múmiákra: néhány brit múzeum például nemrég úgy döntött, hogy szakítanak az évszázados hagyományokkal, és mostantól azt kérik látogatóiktól, hogy ne használják a múmia szót az egyiptomi holttestek megnevezésére, mondván egykor élő emberekről, nem pedig tárgyakról van szó.
Kiemelt kép: Getty Images
