Szembejön velünk Gollam, A Gyűrűk Ura című regény egyik hasadt tudatú főszereplője. Vagyis… nem jön, hanem négykézláb, oldalazva közlekedik. Szakasztott úgy, ahogy a könyvből készült filmben. A feje kopasz, a fogai rosszak – tisztára, mint a hollywoodi szuperprodukció­ban. Megbabonázva meredek rá, amíg el nem tűnik a forgatagban. Fotós kollégám oldalba bök, haladjunk már. Nincs itt semmi látnivaló… Vagyis hát csak az van. Az őszi Fantasy Expót a Ferencvárosi Művelődési Központban rendezték, és az már a belépéskor jól látszik, hogy a rendezvény kezdi kinőni az intézmény falait. Rengetegen vannak, és leginkább mi lógunk ki a mezőnyből. Hiszen itt szinte mindenki képvisel valamit, amihez sokszor hozzá sem tudok szagolni, mert öreg vagyok: japán manga- és animeszereplők, képregények, rajzfilmek és világsikerű mozik szereplői. Az egy főre jutó bizarr színű és alakú kontaktlencsék száma egészen biztosan itt a legsűrűbb ma Magyarországon. A Fantasy Expo összetett rendezvény: van itt képregényrajzoló műhely, kirakodó­vásár, ahol érdekes jelmezeket (vagy kontaktlencséket!) is vásárolhatunk, élménybeszámoló-helyszín, teaház. De az udvar is tele, ahol japán édességet éppúgy kaphatunk, mint magyar kürtőskalácsot vagy német sört. Itt ismerkedik, bulizik, dumál, fekszik a fűben vagy kardozik a rengeteg félszerzet, űrlény, katona, nagyúr, macskanő és ufonauta. Ők érdekelnek bennünket: a cos­playesek. (Gollam meg valahova eltűnt, pedig kerestem.)

Zöld fejű lány

A zöld fejű lányt viszont hamar megtaláljuk. Már a bejáratnál szembejött, és ott is elakadtam egy pillanatra a láttán. Tényleg olyan zöld a feje, akár egy érett brokkoli. A vonásai szépek, a füle viszont nagyon is hegyes. Piszkosul fel van dobva, de ez elmondható a találkozó szinte összes résztvevőjéről. (Boldogtalan cosplayest nem nagyon találni.)
És akkor most essünk túl azon, mi is ez az egész: „A cosplay a costume play kifejezés rövidített formája, az előadó-művészet egy ága, ahol a résztvevők különböző jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy karaktert, ötletet, kon­cep­ciót megjeleníteni. A jelmezt készítő, illetve viselő személyek, a cosplayesek gyakran külön szubkultúrát alkotnak, melynek középpontjában e különleges szerepjáték iránti szenvedélyük áll. A jelmez­ötletek legjellemzőbb forrásait animék, mangák, nyugati képregények, videójátékok, illetve filmek alkotják, de bármilyen fiktív forrásból vagy akár a való életből vett elképzelés jó alapul szolgálhat egy cosplaynek” – írja a cos­play.hu. Vagyis egy olyan farsangon vagyunk, ami nincs a tél végi népszokásokhoz kötve, hanem sokkal inkább a modern popkultúrában gyökerezik. És nemcsak évente egyszer, hanem bármikor, akár egy ilyen összejövetelen is találkozhatnak egymással azok, akiknek ez a szenvedélye.
A zöld fejű lányt Skynak hívják, és amikor a polgári nevéről érdeklődöm, elzárkózik előle, hogy elmondja. Sok cosplayes nem árulja el, hogyan szólítják a hétköznapokon: kicsit olyan ez, mintha átléptek volna egy dimenziókapun egy másik világba, és nem kívánják összemosni a kettőt: a „szürkét” meg a „zöldet”.
– Igazából a kraftolás tetszik a legjobban az egészben – mondja. – A kraftolás azt jelenti, hogy én készítem a saját ruháimat, a sminkemet… Szeretnék majd fegyvereket is készíteni… mondjuk, kardot vagy páncélt gyártani. Olyan gyönyörű dolgokat lehet csinálni dekorgumiból vagy PVC-ből! – lelkesedik. És hogy kicsoda Sky? – Kérlek szépen: egy extrovertált cosplayes,
aki nagyon szeret barátkozni, és minél abszurdabb karaktereknek beöltözni – nevet.
Sky ma Beast Boynak, azaz Gézengúznak öltözött a Tini titánokból. Beast Boy amúgy a szemtelenség megtestesítője a sorozatban – és ez jól is áll ennek a kedves, pörgős lánynak. A sminkje három órán át készült – igaz, ebből két órát az ágyban feküdt, hogy kitalálja az egészet.
– Egyszerűen imádom, hogy kiélhetem a kreativitásomat ebben a hobbiban! – mondja. – Rengeteg barátra találtam, akik ugyanúgy szeretik ezt. Mivel a munkámban nem tudok kiteljesedni ilyen formában, itt van rá a cosplay.
Skyt a családja is támogatja a hobbijában, és arra is kitérünk, hogy a rendezvényen is elég családias a hangulat: simán odamegy bárki bárkihez, és elkezd csevegni a sminkről, a kellékekről. Sky szerint a párkapcsolat is könnyebb, ha mindkét fél cosplayes, de egy lazább, toleránsabb partner is el tudja fogadni, ha a másik néhanapján zöldre – vagy bármilyen más színűre – festi a fejét.

Élet, halál, robotok

„Hogyha három lábam vóna, valószínű, tudnék róla!” – jut eszembe a dalszöveg. Nem véletlenül. Mert ugyan a Tini titánok cím semmit nem mond nekem, olyan is van, aki Anti bácsinak öltözött a Besenyő családból. A szexmániás és szenilis nagypapa láttán kicsit megkönnyebbülök: azért van, akit még én is felismerek. Anti bácsi után pedig érkezik maga Darth Vader a Csillagok háborújából, ez pedig már tényleg a könnyített pálya, hiszen őt még az is megismerné, aki az ­elmúlt harminc évben egy zacskóban élt.
Lassan behúzódunk a színházterembe, mert kezdődik maga a cos­playverseny. Egy fénykardot vagy egy rovarszem-kontaktlencsét sem lehetne leejteni, akkora a zsúfoltság. Szívmelengető, ahogy a szereplők szurkolnak egymásnak. Aki lejött a színpadról, annak a hátát lapogatják, aki pedig csak készül a fellépésre, azt bátorítják. A színpadon nemcsak illegetik magukat a versenyzők, de egy-egy miniprodukcióval is készülnek. Van, aki harci jeleneteket reprodukál, más tátogva „hangalámondja” karaktere egy-egy ismertebb megnyilvánulását. Hogy ennek a közösségnek a tagjai elég jól ismerik egymást, mi sem jelzi biztosabban, mint hogy újra és újra hangos ováció és taps jár annak a két vidám fickónak is, akik a versenyzők fellépése között átrendezik a színpadot. (Ami többnyire azt jelenti, hogy behoznak két széket vagy kivisznek egy asztalt.)
A verseny közben már egyre kevésbé érzem magam súlyosan öregnek, mert egy-két szereplőt én is felismerek. Például a Daft Punk nevű együttes két robotjelmezes tagját, vagy egy másik robotos szereplőt. A Netflixen található egy animá­ciós sorozat: Love, Death & Robots a címe. Mindenkinek ajánlom, nagyszerű, művészi alkotások ezek. A harmadik évad egyik szereplőjeként Legally­ Weird ­(Jogosan Fura) libben be a színpadra. Ruházata színpompás, arca-sminkje lenyűgöző. És a mozgása is magával ragadó. A cosplayes hölgy le sem tagadhatná, hogy színpadi táncos múltja van. A produkciója után elcsípjük egy kis beszélgetésre. Mint kiderült: a ruháján három hónapig dolgozott. Ő 2015 óta cosplayel, de a pandémia alatti lezárások idején kezdett intenzívebben foglalkozni kosztümkészítéssel. És az is fontos üzenet, hogy a műfaj nem csak a tiniké és a kora huszonéveseké.
– Sokan vagyunk akár harminc fölött is – mondja. – Harminc fölött az ember szerintem még ugyanolyan játékos, mint tinédzserkorában volt – sőt, talán még jobban szükségünk van erre. Nagyszerű kitörési pont a munkából, a szürke hétköznapokból.