Bagossy Norbert a Bagossy Brothers Company alapító tagja, amely – a kezdeti nehézségek után – az első olyan erdélyi zenekar lett, amely Magyarországon és az egész Kárpát-medencében sikeres. Eddig hat stúdióalbumuk jelent meg, a 2018-as Veled utazom hatszoros platinalemez lett Magyarországon. A dalok többségét Norbi írja, öccsével közösen hangszerelik őket. A Pura Poesiában elmeséli, hogyan születnek ezek a rendkívül népszerű dalok, milyen hazai közönség előtt játszani, és azt is, hogyan kapott rá a rendszeres olvasásra.

A beszélgetés rövid kivonata a videó alatt olvasható.

Fókuszban az otthon

Anna egy élmény felidézésével kezdi a beszélgetést, mivel ő is ott volt a gyergyószentmiklósi Egyfeszten, a Bagossy Brothers Company jubileumi nagykoncertjén. Norbi elmeséli, miért volt különösen fontos számukra ez a pár nap, amit az amúgy nagyon sűrű fesztiválszezon közepén otthon tudtak tölteni, ötvözve „a kellemest a hasznossal”. Minden közönség fantasztikus, és minden fellépés más, de semmi nem fogható ahhoz, amikor a szülővárosukban lépnek színpadra. A sok ismerős arc a közönség soraiban felidéz bennük megannyi emléket, érzést.
„Mondasz egy ízt, egy hangot és egy történetet, ami szorosan kapcsolódik nálad Gyergyószentmiklóshoz?” – kérdi Anna. Rövid gondolkodás után jön a válasz. Az íz a diós kifli, azt vették a leggyakrabban a zsebpénzükből tízóraira. Hang helyett inkább hangulatot idéz fel a zenész, a szentestéket, amikor a család együtt énekelte a karácsonyi dalokat. És elmeséli azt a történetet, amikor akkorát havazott Gyergyóban, hogy órákig tartott, mire az ajtókat és az autókat is kiásták a hóból.

A közösség ereje

Amikor a testvérével való kapcsolatáról kérdi Anna Norbit, ő csak a pozitívumokat tudja sorolni. Nagyon erős szövetség van köztük, mindenben maximálisan támogatják egymást, nincsenek harcaik, konfliktusaik, legfeljebb apró nézeteltérések, amiket azonnal meg is tudnak oldani, mert ezek is építő jellegűek. Szóba kerül a szakralitás is, a szentség megélése. Norbi ebbe beleszületett, gyerekként magától értetődő volt, felnőtt fejjel viszont sokkal tudatosabban, nagyobb érdeklődéssel fordul a szakralitás felé. „Az otthoni béke” forrása és a legnagyobb fogódzó Norbi számára a családja és a barátai, akikkel „terápiásan ki tudjuk magunkat beszélni”, egyszóval a közösség, a közös idő és a nagy világmegváltó beszélgetések.

„Regényes vagyok”

A gimnázium alatt minden foglalkoztatta, csak a tananyag nem, de most már egyre inkább érdeklik azok a dolgok, amik akkor kimaradtak. Vers vagy regény? – teszi fel a kérdést Anna. „Regényes vagyok”, állítja Norbi, és a végletek embere: vagy azonnal elolvas egy könyvet, minden mást kizárva és félretéve, vagy nagyon lassan halad, valósággal rá kell szólnia magára, hogy esténként olvasson egy kicsit. Majd viccelődve elmondja, hogy a gitárosuk már mindenkinek elmesélte, hogy a Norbi úgy írja a szövegeket, hogy egy könyvet el nem olvasott életében a hét Harry Pottert kivéve. Azóta azonban Norbi sokkal többet, gyakrabban és sokkal szívesebben olvas.
A zenész vizuális típus, amikor dalokat ír, akkor is inkább egy kép van előtte és azt próbálja meg szavakkal leírni. De az olvasás az a terület számára, amikor találkozhat önmagával: „esélyt adsz magadnak a gyógyulásra – akár terápiás jelleggel is tud működni az olvasás”.

Csak együtt

Szakmájukból kifolyólag nagyobb tükörnek vannak kitéve, ami segíti őket a fejlődésben. Soha nem vágytak hírnévre, csak arra, hogy olyasmit csináljanak, amit szeretnek. Úgy érzi, hogy a közönség és a zenekar csak együtt tud érvényesülni. Arra a kérdésre, hogy kik formálták legjobban a zenei pályáját, megemlíti Győr Lászlót, aki gitározni tanította, és a gitárosukat, Tatár Attilát, a külföldi nagyágyuk közül pedig Bruce Springsteen világlátása áll hozzá a legközelebb. Az ő életrajzi könyvét olvasta nemrégiben, és másoknak is szívből ajánlja, mert sokkal kevésbé szól a zenéről, mint minden másról, ami fontos az életben.

A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg.

Szerkesztő: Juhász Anna, Ribánszky Ágota

Kiemelt kép: Canva