Rokonaikat nem válogathatjuk meg, és sokak számára ez bizony felér egy átokkal. Persze a hozzátartozói kapcsolatok mindenkitől óriási odafigyelést és türelmet igényelnek, tudvalevő, hogy még a legboldogabbnak tűnő családok is gyakran küzdenek sajátos kihívásokkal, feszültségekkel és konfliktusokkal. Amennyiben minden fél hajlandó és képes megértően és nyitottan kommunikálni, ezek a viszályok idővel feloldhatók.
Előfordul azonban, hogy épp ez a szóban forgó hajlandóság hiányzik a képletből, emiatt pedig egy-egy különbözőség vagy nézeteltérés akár évtizedekre (sőt, a legszerencsétlenebb esetekben akár örökre) éket verhet rokonok közé. Mindez ráadásul sokkal gyakoribb, mint azt elsőre gondolnánk (mások élete is csak kellő távolságból, a félhomályból tűnik tökéletesnek, ugye): egy 2020-ban készült tanulmány szerint a 18 év feletti amerikaiak nagyjából negyede elhidegült valamelyik rokonától. Bár a kapcsolattartás teljes megszakítása drasztikus lépésnek tűnhet, az Insidernek nyilatkozó klinikai szakpszichológus, Dr. Lindsay C. Gibson szerint bizony vannak olyan helyzetek, amelyekben nem marad más megoldás személyes jólétünk védelmének érdekében.
Lássuk, szerinte mi az a 7 jel, ami arra utal, hogy érdemes lenne kicsit lazábbra venni egy rokoni kapcsolatot – mindkét fél mentális jóléte érdekében!
Hirtelen észrevesszük, hogy „valami nagyon nincs rendben”
Nagyon árulkodó lehet, ha egyszer csak (akár szimpla eltávolodás, esetleg terápia hatására) ráeszmélünk, hogy a rokonunk rosszindulatúan, lenézően, határsértő módon, akár egyenesen bántóan viselkedik velünk. Amennyiben kaotikus családi viszonyok közt nevelkedtünk, sok éven át rejtve maradhat előttünk, mennyire „nem jól működnek a dolgok otthon”, és mindez csak később, más emberi kapcsolatok kialakításakor válhat egyértelművé.
Ahogyan a családi elvárásoktól eltávolodva saját értékrendet alakítunk ki, egyre zavaróbbá válhat a felismerés, miszerint nem bánnak velünk (elég) jól odahaza.
Amennyiben így érezzük, érdemes előbb beszélgetést kezdeményezni erről! Meglehet, hogy félreértettünk valamit, esetleg a szóban forgó rokon (akár saját tökéletlenségéből fakadóan) észre sem vette, mivel bánt minket. Ha megvan benne a hajlandóság a változásra, még megmenthetjük ezt a viszonyt!
Tehetetlennek érezzük magunkat
Az, ha a fentebb említett nyílt kommunikációs megoldás nem válik be, már önmagában árulkodó lehet. Sokan épp emiatt döntenek a kapcsolat végleges megszakításában, ha úgy érzik, már mindent megpróbáltak, ezerféle módon próbálták kifejezésre juttatni, mi bántja őket a másik viselkedésében, mégsem találtak megértő fülekre. Általában a tehetetlenség érzése nem egyik napról a másik alakul ki, hanem egy hosszú folyamat végeredményeként értelmezhető.
Többször érezzük rosszul, mint jól magunkat a másik közelében
Akik úgy érzik, az esetek túlnyomó többségében inkább fájdalmas, lehangoló vagy bosszantó élmény a másikkal időt tölteni, sokszor mégsem tudnak azonnal kilépni a rossz viszonyból, mert önmaguk előtt is mentegetik a rokonuk viselkedését. Szakemberek szerint érdemes azonban hideg fejjel megvizsgálni a viszonyt, mintha egy kedves ismerősünk (és nem mi magunk) lennénk ebben a helyzetben. A barátunknak mit tanácsolnánk?
A politikai nézeteltérések mélyebb problémákra világítanak rá
Az eltérő politikai nézetek gyakran szülnek családi feszültségeket, vannak azonban olyan esetek, amikor többről van szó, mintsem hogy ki hova húzta be az ikszet legutóbb. Egy-egy ilyen vita egyrészt rávilágíthat, ki milyen mértékben hajlandó tiszteletben tartani a másik véleményét (és személyét), másrészt akár mélyebb, világnézetbeli különbségeket is egyértelművé tehet.
Amennyiben nem érezzük ezeket elég fajsúlyosnak a kapcsolat megszakításához,
érdemes lehet egyszerűen csak egy másik kommunikációs stratégiára váltani,
és megállapodni vitapartnerünkkel, hogy mostantól (a személyeskedés elkerülése végett) olyan panelmondatokban beszélgessünk a témáról, melyek így kezdődnek: „Tudom és tiszteletben tartom, hogy te így látod, de…”; „Nem értek veled egyet…”; „Én másképp gondolom…” – esetleg maradjunk annyiban, hogy amikor csak lehet, inkább elkerüljük a politizálást.
Súlyos határsértés vagy visszaélés történt
A bántalmazás bármilyen formája elegendő, hogy megszakítsunk egy rokoni kapcsolatot. Amennyiben veszélyben érezzük magunkat, mindig a saját testi, lelki, szellemi, anyagi jólétünk élvezzen elsőbbséget a kapcsolattal szemben! Ugyanakkor akár az olyan, ritkábban tárgyalt határsértések is joggal vezethetnek teljes eltávolodáshoz, mint például ha egy rokon bejelentés nélkül belép az otthonunkba, esetleg még a bútorokat is átrendezi a beleegyezésünk nélkül, vagy csak rendszeresen figyelmen kívül hagyja a gyerek nevelésével kapcsolatos kéréseinket.
Kapcsolódó
Nekem ez jár…! – Öröklésből családi viszály
Már az ésszerű határok felállítása is bűntudatot okoz
Érdemes elgondolkodni a kapcsolat dinamikáján, ha már a kisebb határok felállítását sem tartja tiszteletben a másik fél. Ez főleg olyan esetekben jellemző, amikor érzelmileg éretlen szülőkkel állunk szemben, és a részünkről szimpla kompromisszumnak tűnő kérések (például a látogatások vagy a telefonhívások számának tudatos csökkentése) megtorlást, büntetést vagy bűntudatkeltést vonnak maguk után.
Ez egyáltalán nem egészséges viselkedés pszichológiai szempontból, ráadásul nem is fair a másikkal szemben.
Amennyiben mi érezzük úgy, hogy a másik „már nem szeret minket”, pusztán amiatt, hogy a héten az eddig megszokott tíz helyett „csak” háromszor hívott fel bennünket telefonon, érdemes lehet szakember segítségével kideríteni, vajon miért reagálunk ilyen szélsőségesen erre a helyzetre, mi okozhatja valójában ezt a belső feszültséget nekünk.
Fotó: Getty Images
Ha nagy a baj
Ha veszélyben érezzük magunkat otthon, az alábbi elérhetőségek valamelyikén ingyenesen kérhetünk segítséget:
- Rendőrség: 112
- Helyi Család- és Gyermekjóléti Központ: Ha van családsegítője, őt keresse.
- Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT): 06-80-20-55-20, www.bantalmazas.hu (csak maga az áldozat keresheti, védett ház itt intézhető)
- Gyermekvédő hívószám: 06-80-21-20-21 (Bejelentés gyermek vagy felnőtt veszélyeztetettségére. Azonnal továbbítják az illetékes hatóság, ill. a rendőrség felé.)
- Áldozatsegítő Vonal (jogi, pszichológiai, szociális segítség, kárenyhítés bűncselekmények áldozatainak és hozzátartozóiknak): 06-80-225-225 www.igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/
- NANE (segélyvonal nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek): 06-80-505-101, www.nane.hu
- Ökumenikus Segélyszervezet (információnyújtás, jogi és pszichológiai tanácsadás): www.segelyszervezet.hu
- Kék Vonal: bántalmazott gyerekeknek, fiataloknak: 116-111, bántalmazott gyerekek ügyében felnőtteknek: 116-000 (előhívó szám nélkül) www.kek-vonal.hu
Kiemelt kép: Getty Images
