Művészettel a megértésért – Elgondolkodtató alkotások, melyek a #metoo mozgalom kapcsán születtek

A művészet nagyszerű eszköz arra, hogy láttassuk a láthatatlant, és hogy közelebb jussunk ahhoz, amit nehéz megértenünk. A művészet eszköz az áldozatoknak arra, hogy feldolgozzák a velük történteket, és eszköz a nézőnek, hogy elfogadja, legalább a problémákról való beszélgetés létjogosultságát.

A New York Times cikke nyomán készített összeállításunkban kortárs külföldi női művészek alkotásait láthatjátok, olyanokét, akik megélték a szexuális zaklatást, vagy véleményük van róla. A képek a  #metoo mozgalom kapcsán azért jöttek létre, hogy elgondolkozzunk, elővegyük rég sutba dobott empátiánkat, és hogy végre a történések mögé nézzünk.

Az alábbi illusztrációk láttán a tudatalattinkból feltörhetnek olyan saját élmények, amelyekkel érdemes szembenézni. Ha így van, akkor ragadjunk, ragadjatok papírt, ceruzát vagy ecsetet, és alkossunk együtt! Boros Ilona (jogász), Csanaky Szilvia (pszichológus), Holbis Emőke (dizájner) és Muth Vera (pszichológus) meghirdették az Érintettek című projektjüket, amelynek az a célja, hogy felhívja a figyelmet a zaklatás, az erőszak minden formájára, és arra, hogy tulajdonképpen senki sem maradhat „érintetlen” a témában. Képeket várnak bárkitől, akit megérint az ügy, vagy aki valaha is szexuális zaklatás elszenvedője volt. A kezdeményezéshez a Facebookon is csatlakozhattok, ahol minden pontos részletet megtudhattok a képek beküldésének módjáról és a határidőkről.

Íme a külföldi művészek alkotásai:

Vegyünk vissza a csendből!

„Ez az akvarell azt mutatja be, hogy a szexuális zaklatás, bántalmazás bárkit érhet. A képen az áldozatok eltávolítják a tapaszt a szájukról, ezzel is jelezve, hogy elegendő bátorságot gyűjtöttek a felszólaláshoz. A képen szereplő több karakter hangsúlyozza azt, hogy egy mozgalomról van szó.” – Graciella Delgado, képzőművész

Testrészek gyűjteménye

„15 éves voltam, amikor egy férfi az utcán megdicsérte a cipőmet. Megköszöntem neki. Aztán felsorolt minden mást, ami még tetszett neki rajtam, miközben követett. Én előbb illedelmesen elnézést kértem, majd rohanni kezdtem. Ez volt az első alkalom, amikor nem éreztem magam többnek, mint testrészeim gyűjteményének. És nem ez volt az utolsó ilyen alkalom.” – Alicia Tatone, dizájner

Ó, igen! Én is!

„Ez a rajz magától értetődő. Nekem arról is szól, hogy a nők azzal, hogy megosztják egymással a történeteiket, gyakran rádöbbennek arra is, hogy ugyanazokkal a fájdalmakkal kénytelenek szembenézni, független attól, hogy milyen a hátterük.” – Hilary Campbell, rajzfilmkészítő

Ha a falnak füle lenne

„Ez a vázlat a családon belüli erőszak elől menekülő nőkért és gyermekekért jött létre. Csak füleket ábrázoltam, a nők személyiségének védelmében, de a fülük alakja épp olyan egyedülálló, mint az ujjlenyomatuk. A partnerük közelében azonban még mindig nem képesek felszólalni a saját különlegességük védelmében.” – Olga Prudnikova, illusztrátor

A hullám

„Mi, nők egyesével épp olyanok vagyunk, mint egy vízcsepp az óceánban, azonban együtt az erőnk óriási.” – Caralena Peterson, író és képzőművész

Nem a tiéd!

„A képemet személyes tapasztalat ihlette. Ezt érzem mindig, amikor egy férfi bámul, bennem meg kialakul a taszítás és undor érzése. Remélem, sikerült átadnom ezzel a képpel a férfidominanciájú társadalmunk nőkre mért negatív következményeit.” – Beata Kruszynszki, szabadúszó illusztrátor és tanár

Testek, tárgyak

„Azzal, hogy elrejtettem a babák arcát, az volt a célom, hogy kiemeljem: a lányok testének tárgyiasítása elveszi az identitásukat.” – Dora Guo, képzőművész

Szöveg: Mészégető Marcsi

Illusztrációk: nytimes.com