Kérdés: A gyerekeim egy szép, fényes fedelű füzetet kaptak ajándékba, aminek ez a címe: Kezdjünk festeni! Azt is ráírták, hogy „kifestőlapok 2-3 éveseknek”. Itt mellékelem. Mint látja, tíz jó minőségű lap van benne, s azokon húsz ábra-folt,fehéren hagyva az okkersárga lapon. Alma, körte, labda, óra, vödör… egészen a ház-fenyő-nap képecskéig. A borítón aztán ott a minta, hogy mit hogyan lehet – vagy kell? – kifesteni. Tényleg így kell a színekkel, festéssel ismerkednie a gyereknek? Nem jobb, ha például egy nagy csomagolópapíron, ujjával, tenyerével „fest”? Vagy netalán festékbe mártott levelet, anyagot, követ „nyomtat” rá? Be tudja-e tartani a gyerek a körvonalakat? Be kell-e tartania ebben az életkorban ilyesmit? Én végül úgy döntöttem, hogy nem ezt adom két és fél éves kisfiam kezébe, hanem maradunk a csomagolópapírnál. Az óvó néni szerint jól tettem. Szóval, a szakemberek véleménye sem egyezik. Ön kivel ért egyet?
Válasz: Önnel és az óvó nénivel.
A füzethasználati útmutatásában, mely a „kedves szülőkhöz, nagyszülőkhöz, testvérekhez, gondozónőkhöz és óvónőkhöz” szól, azt olvassuk, hogy ezek a lapok „a színek, a festék, az ecset csodákkal teli világába vezethetik el” a legkisebbeket. És azt is, hogy „ezekkel a lapokkal nem megtanulni kell valamit, hanem a gyerek saját elképzelései szerint alkothat, úgy, ahogy neki tetszik”.
Mindezzel csak egyetérteni lehet. A színek, a festék és az ecset tényleg csodákkal teli világot nyitnak fel, és ebben az életkorban – vagy talán egy kicsit később – valóban az a jó, ha a gyerek saját elképzelése szerint alkothat – pacsmagolhat –, úgy, ahogy neki tetszik. Csak az nem világos, hogy ezek az egyébként esztétikusan „előrajzolt” lapok ezt miként teszik lehetővé? Minden eddigi tapasztalatomnak ellene mond, hogy két-három éves gyerek be tudná tartani a pontos kontúrokat, de úgy gondolom, nem is kell betartania. Hiszen ha tényleg a színek világába akarjuk elvezetni, akkor hígan folyó festékkel netán vizes lapra kellene, hogy pacázhasson, ahogy ez az életkorának megfelel. A kontúr ezt lehetetlené teszi.
A használati útmutatásból megint csak egyetérthetünk azzal, hogy lapos végű, nagy ecseteket használjunk, legalább 1-1,5 centiméter széles sörtével, de nem érthetünk egyet azzal, hogy a temperafestéket kevés vízzel sűrűre keverjük, nehogy nagyon folyékony legyen. Az is helyes útmutatás, hogy hagyjuk a gyereket önfeledten munkálkodni egy arra való ruhában, és ne figyelmeztessük folyton a tisztaságra. De viszont javítani az ecsetfogását megint csak korainak tartom, miközben én, persze, igyekszem jó mintát szolgáltatni az utánzásra, miközben együtt festek vele.
A használati útmutató azt is ígéri, hogy az egyes feladatok minden lap hátoldalán megismétlődnek. De ez, sajnos, nem igaz. Talán papírspórolásból, de a hátoldalon mindig új feladat van – így csak tíz lap kell a húsz feladathoz.
A szép kiállítású füzetecske valóban ellentmondásos.
Maradjunk hát a csomagolópapírnál, amin a gyerek játszik a színekkel és ehhez a játékhoz nem kell még semmiféle minta, sem körvonal. Persze, hogy
nem tudja betartani még az egy-két-három évvel idősebb gyerek sem a körvonalakat, de nem is kell betartania.
A füzetecskében arról is olvasunk jó tanácsokat, hogy „hogyan lehet a 12-24 hónapos kisgyermek rajzi tevékenységét kialakítani”. Itt olvasunk az újságpapírról vagy csomagolópapírról is, és a vastag fogású, puha hegyű kék és piros postairónról, vagy a dobozos zsírkrétáról. És arról is, hogy rajzolgassunk együtt a gyerekkel. Ez mind helyes, de még így is egy kicsit korainak tűnik a dolog, különösen amikor odáig érünk, hogy „ismételjük rendszeresen ezt a tevékenységet, hetente, kéthetente”. Én biztos, hogy sokkal több helyet engednék a spontaneitásnak, miközben azzal megint csak egyetértek, hogy „ne szidjuk érte, ha összegyűri a papírt, kitöri a ceruza hegyét, eldobja a krétát”. Miközben azt is elmondja, hogy ilyenkor még a játék, a tevékenység öröme a fontos – miközben a gyerek érzékszerveit foglalkoztatja, ismerkedik az anyagokkal – mégis hozzáteszi, hogy „fejlődik, ügyesedik”.
Meggyőződésem, hogy ebben az életkorban a gyereket nem kell fejleszteni,
ügyesíteni, mert ez most még belső erőből, spontánul történik meg, pusztán attól, hogy kedvező körülményeket teremtek a gyerek köré, melyben szabadon mozoghat, játszhat, próbálgathat, s ehhez utánozható mintát is adok számára. „Eleinte ne várjunk céltudatos tevékenységet tőle” – mondja a 12-24 hónapos kisgyerekről a szöveg. Én azt mondom: később se! Még sokáig ne.
A játékban hat-nyolc éves korig maga a tevékenység, a funkció érzéki öröme fejleszt, a szabadon csapongó, s nem a céltudatos tevékenység.
Ne mossuk össze az egymástól olyannyira eltérő életkorok lehetőségeit és szükségleteit. A valódi fejlesztést ebben az életkorban nem a – bármilyen irányú – „fejlesztő tevékenység” biztosítja, hanem a próbálkozásban is testet öltő szabad játék.
Nők Lapja 1998/45. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
