Magyarországon ezek a napok a legtöbbünk számára a szeretteinkre való emlékezésről és temetőjárásról szólnak. Én kifejezetten szeretem a temetők hangulatát az évnek ebben a szakaszában. Egyébként is van valami magasztos és időtlen egy csendes, gondozott sírkertben (és egészen megkapó például, hogy a Fiumei úti sírkertben nemzetünk nagyjainak síremlékei között sétálhatunk), de ilyentájt, amikor már korán sötétedik és majd minden síron mécsesek égnek, egészen szentimentális hangulatba kerül az ember a parcellák közt sétálva.
Sokan vannak viszont olyanok is, akiknek egy temetői séta inkább riasztó. Vagy mert eleve kellemetlen érzések töltik el őket egy sírkertben, vagy azért, mert az ilyenkor sokszor óriási tömeget nem tudják elviselni, vagy akár azért, mert szeretteik tőlük távol, esetleg nem is temetőben nyugsznak.
Nem szeretnél, nem tudsz kimenni a temetőbe mindenszentekkor vagy halottak napján, de szeretnél méltóképpen emlékezni elhunyt szerettedre, szeretteidre? Ehhez adunk néhány tippet.
Írj levelet
Abban, hogy elhunyt szeretteink már nem lehetnek velünk, az az egyik legrosszabb, hogy nem tudjuk velük megosztani életünk apró örömeit, nehézségeit. Pedig milyen jó lenne beszélgetni velük arról, ami bennünk/körülöttünk zajlik, nem igaz? Halottunknak levelet írni éppen ezért egészen katartikus élmény lehet. Akár azért, mert csak nemrég ment el, és bennünk maradt egy sor fontos gondolat, akár azért, mert levében megszólítva még akkor is közel érezhetjük őt magunkhoz, ha sok éve nincs már velünk. Írj le mindent, amit szívesen elmesélnél, tedd a levelet egy számodra különleges helyre, esetleg égetéssel add át az örökkévalóságnak.
Nézegess fényképeket!
Szánj ebben az 1-2 napban időt időt arra, hogy átnézd a régi fényképeket vagy megnézd elhunyt szeretteidről készült régi videókat. A fényképek és videók segíthetnek visszaemlékezni a közösen töltött időkre, és lehetővé teszik, hogy az emlékezés ne fájdalmas, hanem szívet melengető élmény legyen. A képek összegyűjtése, előkeresése kiváló alkalom lehet arra is, hogy összejöjjön a család:
kérd meg a rokonokat, küldjenek, vagy hozzanak át ők is fényképeket, régi videókat, amik segítségével ereje teljében, vagy épp kedvenc elfoglaltságai közben láthatjátok a számotokra fontos családtagot.
Elő a kedvenc dalokkal
A zene kiválóan alkalmas arra, hogy élesen, szinte filmszerűen idézzen fel emlékeket: életünket végigkisérik azok a zeneszámok, amik még emlékezetesebbé tettek egyes pillanatokat. Ha szerettednek is volt kedvenc dala, vagy neked jut eszedbe olyan, ami erősen emlékeztet rá, játszd le a napokban a tiszteletére. Ez a gesztus egészen meghitté teszi majd az emlékezést.
Készítsd el kedvenc ételét
Nekem nem halottak napján, hanem apukám születésnapján jutott eszembe pár éve, hogy kedvenceit: cordon bleut és sopszka salátát készítsek, és meg kell, hogy mondjam, remek érzés volt ezzel felidézni a közös élményeket, étkezéseket, és nagyon sokat adott az a gondolat is, hogy ezt az ételt most tulajdonképpen neki készítem. Érdemes ezen a napon szerettünk foga alá valót főzni, hiszen ettől kicsit úgy érezzük majd, ő is ott ül velünk az asztal mellett.
Gyújts gyertyát
A halottak napi gyertyagyújtás nemcsak a temetőben, de otthon is szép gesztus, hiszen a láng a lélek egyik szimbóluma, ami meleg, táncoló fényével olyan, mintha tényleg megragadna valamit az emberi minőség lényegéből. Ha halottak napján néhány óráig veletek lobog a szerettetek emlékére gyújtott láng, az olyan, mintha ő is ott lenne köztetek.
Kedvenc hely
Ha volt olyan hely, ahová elhunyt szeretted szívesen járt el, akár együtt is sokszor voltatok ott, halottak napja kiváló alkalom arra, hogy felkeresd, és ezzel emlékezz a közösen eltöltött időre. Anyukád szívesen sétált a Margitszigeten, nagymamád oda volt a belváros klasszikus épületeiért? Halottak napján tégy egy sétát úgy, mintha velük együtt mennél. Remek módja az emlékezésnek az is, hogy ha megteheted, ellátogatsz egy olyan helyre, ahová elhunyt szeretted bár nagyon vágyott, de életben esetleg nem jutott el. Nagypapád csak tervezgette, hogy ha majd Pesten jár, felül az óriáskerékre? Ülj fel és úgy fogod érezni, ott van veled!
Találkozó
Szeretteink halála gyakran arra ébreszt rá bennünket, milyen keveset voltunk együtt ameddig még lehetett. Bár a legtöbben nem gondolunk rá így, a mindenszentek és a halottak napja csodás alkalom lehet arra, hogy együtt emlékezzünk szeretteinkre, és együtt töltsünk időt mindazokkal, akikkel még van módunk találkozni. Nem baj, ha csak egy közös étkezésre, filmnézésre, vagy akár kirándulásra gyűlünk össze, ezzel is erősíthetjük a köteléket, és méltón őrizhetjük szeretteink emlékét, aki biztosan örülne, ha tudná, összehozta a családot.
Idő a természetben
A természet gyógyító ereje óriási. Nemcsak, mert a zöldben sétálni felfrissíti a testet, de azért is, mert egy erdő közepén saját kicsinységünkkel, halandóságunkkal békélhetünk meg. Ha kimegyünk a szabadba, azt vesszük majd észre, hogy csökken szorongásunk, és ha csak egy kicsit is, de oldódik szomorúságunk is. Ha lehetséges, ebben a pár napban szánj, szánjatok időt szabadtéri programra is!
Annál is inkább, mert egy kellemes erdei séta remek alkalom arra is, hogy a gyerekekkel is beszélgessünk az elmúlásról, újjászületésről és a természet körforgásáról.
Ettől érthetőbbé, átélhetőbbé válik számukra az elfogadhatatlan.
Ültessünk
Több kultúrkörben hagyomány, hogy az emberek elhunyt szerettük emlékére, esetleg közvetlenül a sírjára fát ültetnek, ez a gesztus pedig nagyon szép metaforája a feltámadásnak. Ha fát nem is mindannyiunk tudunk ültetni, elég, ha bármilyen zöld növény magját vetjük el, hogy aztán otthon nevelgessük és gyönyörködjünk a fejlődésében. A növényben szerettünkből is velünk él majd egy kicsi.
Készítsünk oltárt
Elhunyt szerettünk tiszteletére házi oltárt készíteni szintén régi hagyomány, és nagyon szép módja az emlékezésnek. Persze nem kell, hogy óriási építményről legyen szó, oltárként funkcionálhat egy polc, egy kedves kis sarok, amiben szerettünk fényképét, esetleg egy-két kedvenc, a kapcsolatunkat jól jellemző tárgyat helyezünk el. Ha még nincs ilyened, de szeretnéd, ha elhunyt szeretted valamiképp a mindennapok részesen lehessen, itt az ideje összeállítani egy ilyet.
Jól emlékezni
A szeretteinkre való emlékezésnek nincs jó vagy rossz módja. Vannak, akiknek akkor nyugodt a lelkük, ha rendszereseb kijárnak a temetőbe és hetente gondozzák szerettük sírját, és akik el sem tudnák képzelni, hogy évente csak egyszer látogassanak ki. Mások számára a temetőlátogatás idegen, mert úgy gondolják, az emlékezés nem helyhez, időhöz kötött, hanem ahhoz a szándékhoz, hogy a másik embert emlékeinkben megőrizzük.
Én mindkét állásponttal tudok azonosulni, és úgy gondolom, a lényeg, hogy ne felejtsük el azokat, akiket életükben szerettünk. A halottainkra való emlékezésről mindig eszembe jut a Coco című animációs film (amit az évnek ebben a szakaszában kifejezetten családi programnak ajánlok). A mexikói halottkultúrát bemutató rajzfilmben szeretteink a túlvilágon teljes, boldog életet élnek egészen addig, míg odafenn van, aki emlékszik rájuk. Ha feledésbe merülnek, túlvilági alakjuk is fakulni kezd, majd teljesen el is tűnik. Emlékezzünk úgy, ahogy a lehető legtovább és a legőszintébb örömmel tudjuk ápolni szeretteink örökségét.
Kiemelt kép: Getty Images