Nagi amolyan igazi isten háta mögötti kisváros, aminek a létezéséről néhány évvel ezelőttig Japánban is csak a Naruto rajongói tudtak, itt született ugyanis a mangasorozat író-rajzolója, Kisimoto Maszasi. Az Okajama prefektúrában található település, amit húsz éve még a megszűnés fenyegetett, ma fejlett idegenforgalommal büszkélkedhet, azt is mondhatnánk, hogy a turistacsoportok egymásnak adják a kilincset, már amennyiben lenne egy olyan ajtó, ami egyenesen Nagiba nyílik. Idén februárban Kisida Fumio, Japán jelenlegi miniszterelnöke is felkereste a nem egészen hétezer lakosú kisvárost. Látogatását követően több mint száz japán, illetve külföldi hivatalos delegáció tette tiszteletét Nagiban. A városkát környező hegyek valóban festőiek, és a helybéli rizs-, feketeszójabab-, illetve tarógyökér-ültetvényeket is érdemes megnézni, ha erre jár az ember, ám a japán és dél-koreai szakemberek, politikusok és önkormányzati képviselők mégsem ezek miatt jöttek ide, hanem hogy megfejtsék Nagi titkát: vajon miért születik itt az országos átlagnál százharmincöt százalékkal több gyerek?

Gyereket bármi áron!

Japán már évtizedek óta demográfiai válsággal küzd, azaz nem születik annyi gyerek, amennyi kellene. Kisida Fumio miniszterelnök az év elején drámai hangvételű beszédben figyelmeztette az országot. A japán demográfusok rendkívül borúlátók, vannak, akik azt jósolják, hogy a társadalombiztosítási rendszer már néhány éven belül összeomolhat, és a most is krónikus munkaerőhiány fenntarthatatlan méreteket ölt. Járulékfizetőkre és munkáskezekre van tehát szükség minél hamarabb, és minél nagyobb mennyiségben. A japán kormány idén áprilisban felállította a gyermekek és családok ügynökségét, amelynek éves költségvetése harmincnégymilliárd dollár (ennyi Magyarország GDP-jének nagyjából az egyötöde), hogy ösztönözze a gyermekvállalást. Nakahara Sigehito, az ügynökség vezetője elmondta, hogy az új iroda első dolga volt, hogy olyan tervet dolgozzon ki, amellyel a gyermekgondozás, a szállítás, az oktatás és a lakhatás költségeinek csökkentését, valamint a szülők egyösszegű támogatásának növelését célozzák meg. A kormány további 24,5 milliárd dollárt (!) különített el az új stratégia megvalósítására a következő három évben. Elég eltökéltnek – vagy kétségbeesettnek? – tűnnek.

„Túl messzire mentünk”

De nézzük meg, hogy mi is történt Nagiban, amiért annyira a csodájára járnak. 2002-ben még úgy nézett ki, hogy a városnak fel kell adnia a függetlenségét. A kistelepüléseket országszerte sújtó elnéptelenedés miatt egyre nehezebbé vált több szolgáltatás és funkció ellátása.­ ­Az önkormányzat népszavazást tartott, hogy vajon egyesüljenek-e több környékbeli kisvárossal az adminisztratív és más költségek csökkentése érdekében. A helybéliek kis többséggel az önállóság megtartása mellett döntöttek. „A helyiek komoly mentális átalakuláson mentek át, amikor a függetlenség mellett döntöttek” – mondta Oku Maszacsika polgármester a Los Angeles Timesnak. Belátták, hogy ami eddig volt, az nem mehet tovább, változtatniuk kell. És a polgármester elöl járt a jó példával, a változást magán kezdte el: önkormányzata költségvetését radikálisan átcsoportosította. Csökkentett vagy megszüntetett több kényelmi szolgáltatást, fitnesz- és wellnesstámogatást, infrastruktúra-fejlesztést, hogy a felszabaduló összeget a gyermekvállalás elősegítésére fordítsák. Az intézkedések átfogók és mélyrehatók voltak (lásd keretes írásunkat).
És hogy működtek-e? Nem tudhatjuk. Az mindenesetre tény, hogy míg 2002-ben a termékenységi ráta 1,41 volt a kisvárosban, addig 2020-ra ez 2,95-re emelkedett, ami bőven több mint a duplája az 1,26-os országos átlagnak. Ma Nagiban a családok fele három- vagy többgyerekes, azaz nagycsaládnak számít.
Természetesen botorság lenne tagadni az anyagi juttatások szerepét a gyermekvállalási kedv növekedésében. Azonban „ezek a konkrét intézkedések önmagukban nem vezettek volna el ahhoz, hogy Nagiban jelenleg ilyen sok gyermek szülessen – mondta Ivaszava Miho, a japán népesedési és társadalombiztosítási kutatóintézet népességdinamikai igazgatója a Los Angeles Timesnak. – A gyermeknevelési támogatások hasznosak. Ami azonban igazán számít, az a nagi lakosok gondolkodásmódjának megváltozása, vagyis az, hogy gyermeket vállalni jó dolog.”
Japánban, amely a világ hatodik legélhetőbb országa (legalábbis a U.S. News & World Report felmérése szerint), és a huszadik ország azon a listán, ahol a legjobb gyereknek lenni, kételkednének abban, hogy a gyerekvállalás jó dolog? Márpedig Ivaszava Miho szerint ez a helyzet. Az elmúlt évtizedekben annyi szó esett a családalapítás és gyereknevelés nehézségeiről, hogy a kutatási igazgató szerint még maguk a japán gyerekek is elbizonytalanodtak benne, hogy jó dolog-e a gyerekvállalás. „A legjobb szándék mellett is a médiában állandóan­ a nehézségeket hangsúlyozzuk, mert látjuk, hogy a fia­taloknak, a családoknak segítségre van szükségük – mondja Ivaszava. – De túl sok a negatív információ, amit a fiatalokra öntünk, elveszi a kedvüket. Túl messzire mentünk.”
Ivaszava szavait több felmérés is igazolja, melyek szerint a nagyvárosokban, a vidékieknél általában jobb anyagi körülmények között élő fiatalok körében egyre inkább luxusnak számít a gyerekvállalás.