Pár éve egy szalonnasütés alkalmával apukámmal megfejtettük a hosszú, boldog házasság titkát. A szüleim két évvel ezelőtt ünnepelték az aranylakodalmukat, és – bár tiltakoznak ellene – ők tényleg igazi „bezzegpár”. Végigvettük, hogy mik a szerintünk nagyon fontos elemek – szerelmi házasság legyen, közös hobbik, azonos értékrend, azonos célok stb. –, de a kiterjedt ismeretségi körünkben mindenre találtunk ellenpéldát. Mert van, hogy valakik látszólag összeillenek, és minden klappol, aztán egyszer csak elválnak; és akad olyan is, hogy senki sem érti, mit keresnek egymás mellett, mégis évtizedek óta boldogok. Osztottunk, szoroztunk, és arra jutottunk, hogy legfőképp egy dolgon múlik az egész: a szerencsén.

NEM VAGYOK ROBOT?

Újságíróként rengeteg cikket írtam a párkapcsolatról; örömökről, krízishelyzetekről, kihűlő házasságról, szexről, megcsalásról, és az évek során számos használható tippet kaptam a szakemberektől. Gondoltam, ezúttal utánanézek, hogy a mesterséges intelligencia milyen okosságot szűrt le a felhalmozott adatok alapján, így hát megkérdeztem a ChatGPT-t, mit kell tenni a boldog párkapcsolatért. A válasz mellbe vágott, mert nagyjából ott volt minden, amiről az elmúlt években írtam. Hadd szemezgessek kicsit:
„A nyílt és őszinte kommunikáció az erős kapcsolat alapja. Beszélj az érzéseidről, szükségleteidről és aggodalmaidról, odafigyelve hallgasd meg partnered. Mindig tisztelettel bánj vele, értékeld a véleményét, a határait és az egyéniségét. Kerüld a sértő, lekicsinylő vagy tiszteletlen viselkedést. Töltsetek minőségi időt együtt, a randiestek, közös hobbik és tartalmas beszélgetések segítenek életben tartani a szenvedélyt. A nézeteltérések minden kapcsolatban természetesek, de az számít, hogyan kezelitek őket. Tanuld meg a konfliktusokat egészséges, tiszteletteljes módon megoldani, és kerüld az olyan romboló viselkedésformákat, mint a kiabálás, a szidalmazás vagy a passzív agresszió. Ne veszítsd el magad a kapcsolatban, mert bár fontos az együtt töltött idő, az egyéniségetek és személyes érdeklődési körötök megőrzése is elengedhetetlen. Legyél hajlandó kompromisszumot kötni, mindkét félnek éreznie kell, hogy igényeit és preferenciáit­ figyelembe veszik. A testi kapcsolat és az érzelmi intimitás létfontosságú, rendszeresen fejezzétek ki az egymás iránti szeretetet és megbecsülést. Beszéljétek meg hosszú távú terveiteket, álmaitokat és törekvései­teket. Tartsd életben a romantikát, lepd meg a partnered, ünnepeljétek meg a különleges alkalmakat.” Úgy a háromnegyedénél jártam, amikor magamban elkezdtem cöncögni, hogy minden kapcsolat más, és egyébként is a korral változunk, de a mesterséges intelligencia ezek szerint gondolatolvasó is, mert a lista végére ezt írta: „Ne feledd, minden kapcsolat egyedi, ami az egyik párnál működik, az a másiknál nem biztos. Idővel szükség lehet arra, hogy újratervezzétek a stratégiákat, és alkalmazkodjatok az életben, valamint a kapcsolat dinamikájában bekövetkezett változásokhoz.”

NE MENJ HAZA VÁRATLANUL!

Amikor párkapcsolatokról beszélünk, hajlamosak vagyunk a problémákra fókuszálni, pedig foglalkozhatnánk azzal is, ami működik. Dékány Karcsit mindenki ismeri Miskolcon, ki azért, mert évtizedek óta taxizik, ki a stadionból, ugyanis a Diósgyőr összes mérkőzésén kint van. Jó ideje a felesége az állandó kísérője.
– Tizenhét éve házasodtunk össze Zitával – meséli Karcsi. – Ő korábban nem járt meccsekre, de mostanra lelkesebb, mint én. Ahogy összejöttünk, fokozatosan szerette meg a focit, és jön velem mindenhova.
Lehet, hogy az is benne van, hogy ne otthon üljünk, mert így bejártuk az egész országot, sőt külföldre is sokszor megyünk a válogatott meccsekre.
Én hatvankilenc éves vagyok, a feleségem ötvenhat. Jókor találkoztunk, már abban a korban voltam, amikor kinőttem a rendetlenségből, és kezdtem szerényebb lenni. Egy ideje nyugodtabb helyen ülünk, nem a B-kö­zép­­ben, itt más a légkör, sok szurkoló a feleségével jön. A közös programokon túl azért van még pár titka a hosszú házasságnak. A fő szabály, hogy ne menjünk haza váratlanul, ez a legfontosabb. Aztán fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen. Ne próbáljuk megváltoztatni, mert úgysem lehet, és alkalmazkodjunk. Szerintem nagyon fontos alap, hogy azonos szinten legyünk. Egy professzor egy analfabétával nem fog hosszú távon jól kijönni, egy földönfutó sem olyannal, akinek palotája van. A „te gyereked, én gyerekem” nálunk nem okoz gondot, ha egy gyerek kap valamit, ugyanannyi jut a másik kettőnek. Nálunk nincsenek játszmák, minden helyzet tiszta.

AZ ALAPÉRTÉKEK A FONTOSAK

Lubics Szilvi követői tudják, hogy a nagy, többnapos külföldi versenyekre sokszor a férje kíséri az ultrafutót. Lubics György a frissítés mellett arra is figyel, hogy Szilvi biztonságban legyen, ne tévedjen el, a találkozási pontokon eteti, itatja, biztatja, méri, hogy hány percet alhat a kocsiban, és folyamatos tudósítással szórakoztatja a rajongókat. Harminc éve vannak együtt, januárban lesznek huszonöt éves házasok, három fiút neveltek fel. Szilvi szerint egy hosszú párkapcsolat sikere sok összetevős képlet.
– Nyilván az egyik alap, hogy figyeljünk egymásra, de fontos az is, hogy szabadjára engedjük a másikat azokban a dolgokban, amiket ő szeret. A három gyerek bőven adott kötöttségeket mindkettőnknek, mégsem éreztem soha, hogy nincs szabadságom. Ha szeretnék elindulni egy versenyen, akkor tudom, hogy gond nélkül mehetek, és őszinte támogatás lesz mögötte. Most például­ ­­azt a hülyeséget találtam ki, hogy siklóernyős pilóta akarok lenni, és bármennyire benne van Gyuriban a félsz, nem mutatja ki, mert tudja, hogy nekem ez fontos, érdeklődik és támogat. Ugyanez tőlem is természetes, örülök, ha elmegy a haverokkal külföldre egy-egy meccsre, mert őt az feltölti. Mi sok mindenben különbözünk, de az alapértékekben nagyon egyetértünk. Teljesen eltérő a habitusunk, máshogy teremtünk kapcsolatot, de ez nem zavaró, sőt mindketten nyerünk. Gyuri a józanabb, megfontoltabb, és ez nekem rengeteget segít, de néha az is jó, hogy belerántom őt abba, amit nem vállalna be, és a végén örül, hogy milyen jó volt. Ahogy telik az idő, az ember egyre jobban tudja, hogy mit kell tennie. Húsz éve, ha valamin kattogtam, akkor erőltettem a beszélgetést, ma már nagyon jól tudom, hogy mikor kell annyiban hagyni. Egyszerűen tiszteletben tartom a másikat, felmegyek, olvasok a szobában, majd lejövök két óra múlva, addigra már minden rendben lesz anélkül, hogy én ott pörögtem volna. Most, hogy már kirepültek a gyerekek, és látjuk, hogy a helyükön vannak, egy csomó mindent tudunk csinálni kettesben. Ez egy hosszú folyamat volt, fokozatosan lettünk egyre szabadabbak. Különleges kalandjaink voltak, ezek sokat adtak nekünk, de a hétköznapokban is vannak közös programjaink. Én vagyok Gyuri edzője, és gyakran írok neki olyan edzést, hogy velem tudjon jönni. A résztávozást például­ szeretjük együtt csinálni, mert abban van egy kis verseny, meg játék, és hétvégén a hosszúkat is sokszor együtt futjuk. Tudom, hogy mi teljesen őrült módon élünk. Megesik, hogy egy hosszú futás után, amikor csak ülünk koszosan, fáradtan a lépcsőn, és meg sem tudunk mozdulni, akkor elgondolkodunk, hogy más emberek vasárnap vajon mit csinálnak. Flúgos csapat vagyunk, de jó ez így.

AZ ALGORITMUS CSAPDÁJA

A statisztikák szerint az Egyesült Királyságban a jelenlegi párok közel egyötöde online ismerkedett meg, tehát valamiképp az algoritmusoknak köszönhetik, hogy egymásra találtak. Ezek az algoritmusok a hasonlóságokon alapulnak, vagyis a párkeresőket az azonos preferen­ciák, érdeklődési kör alapján párosítják össze. A Tinder jobban alapoz a földrajzi közelségre és a külsőre, de az ismerkedők ezen a felületen is az azonosságokat keresik. A kutatások szerint azonban ez nem a legjobb stratégia.
Jonah Lehrer író elmerült a klinikai szakpszichológusok szerelemmel, párkapcsolattal foglalkozó tanulmányaiban, az egészséggel és boldogsággal kapcsolatos vizsgálatokban, számos irodalmi művet, valamint az online társkereső oldalak statisztikáit is végignézte. A Könyv a szerelemről című bestsellerében publikálta a következtetését, miszerint az azonos preferenciák – például, hogy a pár tagjai ugyanazt a zenekart szeretik, hasonló filmeket néznek, azonos ételek a kedvenceik­ – nincsenek kimutatható hatással a párkapcsolati jóllétre. Azt gondolhatjuk, hogy ha a párunk nagyon hasonló dolgokat kedvel, mint mi, azzal egy csomó konfliktust eleve kiküszöbölünk, de ez lehetetlen. Az öregedést sem lehet elkerülni, ezért nem az a jó kérdés, hogy hogyan maradhatok fiatal, hanem az, hogy miként tudok alkalmazkodni. Ugyanígy a párkapcsolatban sem arra kell törekedni, hogy ne legyen konfliktus, hanem arra, hogy amikor van, megfelelően kezeljük. A szerző szerint éppen ezért a tartós kapcsolatok szempontjából a „metaérzelmek” számítanak, vagyis az, hogy mit érzünk az érzésekkel kapcsolatban. Könnyebben fognak boldogulni azok, akik egyforma mértékben tartják fontosnak az öröm vagy a harag kifejezését, akik azonos módon és mennyiségben fejezik ki az érzelmeiket.
A veszekedésektől sem kell megijedni. A Gottman Intézet kutatása szerint azok a házastársak, akik a kevésbé fontos dolgokról is panaszkodnak, tartósabb kapcsolatot alakítanak ki. Sőt. Akik a kapcsolatuk első három évében egyáltalán nem veszekednek, nagyobb valószínűséggel válnak el később. Ennek egyszerű az oka: ha ilyen hosszú időn át nincs vita, akkor az azt jelenti, hogy valamit visszatartanak, és nem kommunikálnak egymással őszintén.

Az elmúlt években a Nők Lapja hasábjain sokan meséltek megkapó őszinteséggel a saját párkapcsolatukról

2020. Balsai Móni és Ujj Mészáros Károly
„Egy este leültünk a konyhában, hogy akkor most mi lesz, elválunk? Éreztük, hogy ami van, az borzasztó. Egész éjszaka beszélgettünk, és úgy feküdtünk le reggel hatkor, hogy minden rendben, és együtt megoldunk bármit. Amellett, hogy megosztottuk, kinek mi fáj, elkezdtünk arról beszélni, hogyan tudjuk megoldani a problémákat, és hogyan tudjuk elviselni azt, amin nem tudunk változtatni.”

2022. Hegyi Barbara és Zorán
Barbara: „Én a partnerségben hiszek. Nekem evidens, hogy ha két ember együtt él, szeretik egymást. A partnerség pedig a másik elismerése, senki nem adja föl magát a másikért, hanem mindenki az, aki. Persze sok metszésponttal.” Nem is szoktak összezörrenni?
Zorán: „Dehogynem. Mindenről elég határozott véleményünk van, és ki is mondjuk, ami olykor nézeteltéréshez vezet. Néha nehezen jövünk ki belőle, de előbb-utóbb békét kötünk.”

2016. Gálvölgyi Judit férjéről, Gálvölgyi Jánosról
„Ő úgy, ahogy van, imádnivaló számomra. Persze voltak zökkenők, a házasság előtti időszakban nagyokat veszekedtünk, csapkodtuk a másikra az ajtót, de közben szépen, fokozatosan összecsiszolódtunk. Nekem pont ilyen kellett, és kell. (…) Az én életem immár teljességgel összekapcsolódott Jánossal. Egyek voltak az örömeink, bánataink, eufóriáink, gyászaink, szinte azonos lett az ízlésünk, a világlátásunk. Ez már több mint szerelem, több mint barátság, több mint kapcsolat.”

2016. Dragomán György feleségéről, Szabó T. Annáról
„Engem nehéz meglepni, minden meglepetésnél mérges szoktam lenni, ő viszont nagyon jól kitalálja, hogy énnekem hogy lesz jó. Megtervezi, megcsinálja, meglep, és akkor én mérges vagyok. Utána belátom, és boldog leszek. Egyszer Berlinben sót vett szülinapomra, négy- vagy ötféle sót, akkor is mérges lettem, hogy milyen hülyeség ez, pont ezt vett nekem, sót. Azóta komoly sógyűjteményem van. Máig szégyellem, hogy akkor mérges voltam, holott ő pontosan tudta, hogy nekem sót kell venni. Tökéletesen igaza volt.”

2014. Vidák Györgyi férjéről, Szilágyi Jánosról
„Egy kapcsolat mindig legalább két emberen múlik. Azt tudtam, hogy értelmetlen presztízscsatákba nem fogok belemenni. Nem mindegy, hogy melyik filmet nézzük meg? Nézzük most azt, amit ő akar, és legközelebb nyilván oda megyünk, amit én szeretnék látni. Hol vacsorázzunk? Nem mindegy? A másik pedig, amivel tisztában voltam, hogy nem szabad a szabadságában korlátozni. Nem kötöm meg, nem kontrollálom, nem faggatom, nem nyomozok utána. Nem nyúlok zsebbe, nem hallgatózom a telefonnál, nem nézek hívólistát.”

Fotó: Stocksy