Ráférne már a világra egy varázspálca! – gondolom a hírek olvasgatása közben szomorúan,­ és a következő pillanatban lám, mire esik a tekintetem: „A mágia és okkult tudományok mesterszakot indít 2024 szeptemberében az Exeteri Egyetem. Az egyéves képzés hallgatói a varázslat és boszorkányság történetében, illetve a társadalomra gyakorolt hatásaiban mélyedhetnek el.”

Az angolok híresek a fekete humorukról. Egy olyan világban, ahol közel és távol háború zajlik, és anyák aggódnak a gyermekeik életéért nap mint nap, ahol újranyitnak a kórházak Covid-osztályai, mert ismét szorítóba lépett a pandémia, már csak egy ilyen kétségbeesett, abszurd próbálkozásban bízhatunk. Amúgy is óriási­ a mágia iránti kereslet, tekintve, hogy felnőtt a Harry­ Potter-­generáció, akiket többé nem elégít ki a képzeletbeli kalandozás seprűnyélen, a plüssbaglyok, de még Harry varázspálcája sem. (Utóbbit kiöregedett boszorkánytanoncként nekem is volt alkalmam beszerezni, de egyelőre nem működik.) 

Persze nem praktikus varázslást oktatnak majd a kurzuson. A történelem, az irodalom, a filozófia, a szociológia, a pszichológia és a vallástudományok jeles képviselői taglalják majd, milyen szerepet játszott a mágia a keleti és a nyugati civilizációban. A hallgatók olyan kurzusok között válogathatnak, mint Sárkányok a művészetekben, vagy Artúr király legendája. A program a professzorok reményei szerint lehetőséget nyújt majd, hogy a fiatalok felülvizsgálják együttélésünk szabályait, és újraértékeljék az emancipációt.

 Mi, kiöregedett boszorkány- és varázslótanoncok addig is vigasztalódhatunk a Harry Potter-univerzum legújabb kötetével, az első hivatalos mágiakézikönyvvel, a Va­rázs­almanachhal. Jut eszembe, a könyvbemutatón elmulasztottam megkérdezni Tóth Tamás Boldizsár fordítót, kóstolt-e már Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsét. Én igen. Ne próbálják ki!