Bár hazánkban többnyire az Igazából szerelem című filmben felcsendülő Both Sides Now tette népszerűvé, a kanadai-énekes dalszerző közel hat évtizede meghatározó alakja a zenei színtérnek. Formabontó énekstílusával, szomorkás, jellegzetes hangjával és vallomás-szerű dalszövegeivel a ’60-as években robbant be a köztudatba, később pedig olyan előadókat inspirált, mint Kate Bush, Prince, Taylor Swift és Laura Marling. A most 80 éves kanadai énekes-dalszerző újradefiniálta a női zenészek szerepét: albumai születésének mindegy egyes pillanatában jelen volt, beleértve a dalszerzést, a hangszerelést, a producerelést és a grafikai munkálatokat.
Joggal emlegetik tehát az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb hatású dalszerzőjeként: 1971-ben kiadott Blue című lemeze a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listáján szerepel, pályafutása során 8 Grammy-díjat is bezsebelt, 1997-től a Rock & Roll Hírességek Csarnokának nívós tagjait erősíti, Big Yellow Taxi és Woodstock című dalaival pedig egy egész generáció vehetett méltó búcsút a hippi-korszaktól. Bár karrierútja irigylésre méltó, az élet azonban nem mindig volt kegyes hozzá.
Nemcsak a kezdet, de a folytatás is nehéz volt
Joni Mitchell Kanadában, norvég és ír-skót szülők egyetlen gyermekeként, 1943. november 7-én született Roberta Joan Anderson néven. A koraérett kislánynak már egészen kicsi korától kezdve a művészet volt a szenvedélye: imádott énekelni, de amit még ennél is jobban szeretett, az a festészet volt, melyet maga is lelkesen művelt (később az albumborítóin szereplő képeket is ő festette).
Élete egyik legnagyobb kihívásával idejekorán, mindössze 9 évesen szembesült: „Karácsony este volt, amikor kórházba szállítottak. Az orvosok járványos gyermekbénulással diagnosztizáltak, és azt mondták, hogy talán soha többé nem fogok tudni járni, és hogy nem mehetek haza karácsonyra.
Ezzel egyáltalán nem akartam kibékülni, ezért karácsonyi dalokat kezdtem énekelni, és amikor belépett egy nővér a kórterembe, még hangosabban énekeltem”
– mesélte az énekesnő egy korábbi interjúban.
Bár a kicsi Joni végül lábra állt, betegsége mellékhatásai később izomsorvadásos tüneteket eredményeztek. A sors iróniája azonban, hogy legyengült bal karja miatt képtelen volt lefogni a hagyományos gitárakkordokat, így addig-addig kísérletezett különböző, szabványosnak közel sem nevezhető hangolási technikákkal, mígnem azok jellegzetes zenei hangzásának részévé váltak.
Öntörvényű és szabadgondolkodású kamaszlánnyá cseperedve Joni később nem sok hasznát vette a középiskolának. „Az oktatási rendszert már egészen fiatal koromtól kezdve elítéltem. Ahelyett, hogy hogyan gondolkodjunk, arra próbáltak megtanítani, hogy mit gondoljunk. … Itt nem tudtak mit kezdeni egy kreatív gyerekkel” – olvasható a Rolling Stone 1979-es cikkében.
Joni Mitchell dr. Carla Hayden kongresszusi könyvtáros társaságában 2023. február 28-án Washingtonban (Fotó: Shannon Finney/Getty Images)
Miután leérettségizett és megszabadult az iskolarendszer kötöttségeitől, Joni minden követ megmozgatott azért, hogy az álmainak éljen: pincérnőnek állt, hogy finanszírozni tudja képzőművészeti tanulmányait, és felvették egy művészeti főiskolába is, ahol kiválóan teljesített. A zenélés iránt ekkor kezdett érdeklődni igazán. A gitározás csínját-bínját autodidakta módon sikerült elsajátítania, és hogy csekélyke jövedelmét kiegészítse, esténként helyi kávéházakban és kocsmákban adott akusztikus koncerteket.
Közel egy évvel tanulmányai megkezdése után azonban úgy találta, hogy a tanintézmény művészetekhez való hozzáállása legalább annyira fojtogató, mint a középiskolai rendszer. Mivel a kreativitás helyett inkább a technikai képességekre helyezték a hangsúlyt, Joni felállt és faképnél hagyta a felsőoktatást. „Úgy gondolom, az ott tanultak negatív hatással voltak a művészetemre, és emiatt tartott sokáig, míg festőként felfedeztem és megtaláltam magam” – olvasható az énekesnő hivatalos weboldalán.
Egyedül birkózott meg a fájdalommal
Ez idő tájt a 21 éves énekesnő szerelmes lett művésztársába, Brad MacMath festőtanoncba. Amikor kiderült, hogy Joni teherbe esett, Brad faképnél hagyta és Kaliforniába költözött. Akkoriban óriási botránynak számított egy házasságon kívüli terhesség, az összetört, nincstelen és magára maradt lány pedig rettegett a szégyentől, illetve szülei haragjától, ezért egyedül menekült Torontóba, hogy ott adjon életet lányának, Kelly Dale Andersonnak. Mivel Mitchell kettejüket képtelen volt eltartani, fájó szívvel örökbe adta a kislányt.
Ez volt az a döntés, ami elmondása szerint élete végéig kísérteni fogja, és ami a zenével való kapcsolatát is végérvényesen megváltoztatta.
Az énekesnő a 64. Grammy-díjátadón is részt vett 2022-ben (Fotó: Frazer Harrison/Getty Images for The Recording Academy)
Fájdalmáról képtelen volt beszélni, belső gyötrelmeit pedig dalszövegein keresztül tudta megfogalmazni – olyan dalszövegeken keresztül, melyek révén később világhírnévre tett szert. „Én voltam az egyetlen, aki még szűz volt a művészeti iskolában. Sokáig ragaszkodtam ehhez a drága kincshez, de hülye módon valahogy mégis elengedtem. A »bukott nő« egyetlen menekülési útvonala pedig a zene és a dalszövegírás lett. … De tisztázzunk ezzel kapcsolatban valamit, amit az emberek tévesen feltételeznek rólam:
nem azért mondtam le a lányomról, hogy előrelendítsem a karrieremet. Akkoriban nem volt semmim – még karrierem sem”
– mesélte egy 2017-es interjúban.
„A férjem mellett analfabétának éreztem magam”
A lány 1965 tavaszán találkozott Chuck Mitchell folkzenésszel, akivel később duóban kezdtek fellépni, és akivel alig 36 órányi ismeretség után kötöttek házasságot. Joni a férfival töltött időt tudatos és előre megbeszélt érdekházasságként jellemezte, ami csak és kizárólag azért jött létre, hogy visszakaphassa kislányát, Kelly-t. Chuck lekezelő hozzáállása azonban tovább nehezítette fiatal felesége helyzetét: látva, hogy Joni női zenészként és dalszerzőként időközben túlszárnyalta őt, Chuck egyre többször hangoztatta, hogy felesége intellektuálisan alkalmatlan a zenei pályára – ami végül a frigy végét jelentette 1968-ban.
Ahogyan Joni Mitchell magánélete darabjaira hullott, úgy vált egyre erősebbé a zenében. A ’60-as évek végére a megtört lány csillaga felemelkedett, és meg sem állt a világhírnévig. Mivel intim hangulatú dalait alapvetően aprócska közönség előtt szerette játszani, súlyos terhet jelentett számára a népszerűség. 1975-ben alvászavarral küzdött, és Bob Dylannel folytatott turnéja alatt rövidesen kokainfüggővé is vált, amit hosszú évek kínkeserves munkájának köszönhetően sikerült leküzdenie.
Joni és Larry a válás után is jó viszonyt ápoltak egymással (Fotó: Michael Putland/Getty Images)
Mitchell 1982-ben találkozott Larry Klein basszusgitárossal, akivel nemcsak a zenében, de a magánéletben is egymásra találtak. Miután összeházasodtak, Joni 1985-ben, 42 évesen újra teherbe esett. A babát azonban az első trimeszterben elvesztette, a perinatális veszteséget pedig gyász és depresszió követte, amivel ismét egyedül kellett megküzdenie. Arra hivatkozva, hogy férje magára hagyta ebben az időszakban, 1994-ben beadta a válókeresetet.
Egész életét végigkísérte a gyász és a bűntudat
A legendás Blue albumon szereplő Little Green című szívszorító dalt Mitchell lánya, Kelly ihlette. Az énekesnő évekig kitartóan kereste a lányát, de mindhiába. Állítása szerint akkor sem szűnt meg anyának lenni, amikor lemondott a kicsiről, és folyamatosan, egész eddigi életében aggódott érte. Mitchell a nyilvánosság előtt évtizedekig titkolta az esetet, egy volt csoporttársa a művészeti iskolából azonban eladta terhessége történetét egy bulvárlapnak.
Nem sokkal korábban, mielőtt még címlapokra került volna azt eset, Kilauren Gibb megtudta, hogy örökbe fogadták. A fiatal nő sokáig kereste vér szerinti szüleit, a nyomok és az eredmények pedig arra engedtek következtetni, hogy éppen Joni Mitchell a biológiai édesanyja. Anya és lánya 1997-ben találkoztak először, és bár kapcsolatuk közel sem volt felhőtlen, Kilauren (vagyis Kelly) 50. születésnapját Jonival ünnepelte 2015-ben, gyermekei pedig mára már nagymamaként tekintenek az olykor betegeskedő (2015-ben agyi értágulat miatt majdnem életét vesztette, de végül felépült), de még most is életerős énekesnőre – aki idén még az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának Gershwin-díját is bezsebelte.
2017-ben Mitchellt egy régi barátja, az énekes-dalszerző Eric Andersen látogatása inspirálta arra, hogy havi rendszerességgel zenei összejöveteleket tartson Los Angeles-i otthonában – ezek a közös zenélések, jammelések Joni Jams néven váltak ismertté. Brandi Carlile szervezte őket és toborozta a meghívott zenészeket, akik közül az évek során többek között Elton Johnt, Paul McCartney-t, Harry Stylest, Chaka Khant, Marcus Mumfordot és Herbie Hancockot is vendégül látta Mitchell. A Joni Jams két koncertet is eredményezett, az első egy fesztiválon történt, a második (ami több mint húsz év óta az első önálló koncertje volt) most nyáron: a 79 éves Joni 27 ezer ember előtt állt színpadra, legendás zenésztársaival egy 3 és fél órás show-t adott. És éppolyan vagány volt a gitárral, mint 50 évvel ezelőtt.
Kiemelt kép: Joni Mitchell 1968-ban (Jack Robinson/Hulton Archive/Getty Images)
