1. Ne sajnáld, ne vigasztald az örökbefogadó szülőket!
Nagyon sok örökbefogadó szülő találkozik azzal a jelenséggel, hogy a környezete valamilyen módon vigasztalni vagy nyugtatni szeretné őt, mintha az örökbefogadás törvényszerűen valami szomorú és ijesztő dolog lenne. Persze, a legtöbb örökbefogadást veszteségek előzik meg a szülők részéről, de ez nem jelenti azt, hogy amikor sikerül örökbe fogadniuk, ne örülhetnének felhőtlenül annak, hogy végre szülővé válhattak. Ilyenkor azt hallgatni, hogy a környezetük azon siránkozik, hogy „szegények, nem lett saját gyerekük”, vagy „meglátod, még az is lehet, hogy sikerül teherbe esned”, vagy „nem baj, biztosan őt is nagyon szeretitek majd”, egyáltalán nem segít. Burkolt véleményformálás helyett a legjobb, ha együtt örülünk az örökbefogadó szülőkkel.
2. Ne avasd szentté az örökbefogadót!
Az örökbefogadó szülők nem szentek. Ugyanolyanok, mint bárki más, aki szeretne gyereket, szeretne családot. Mégis gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy a környezetük valamiféle különleges erkölcsi hőstettnek éli meg, hogy magukhoz vettek egy családját nélkülöző gyereket. Ne felejtsük, az örökbefogadó szülők legnagyobb részét az hajtja, hogy gyereket szeretnének, és a lehető legnormálisabb családdá váljanak. Semmi szükségük arra a magasztos maszlagra, amit a társadalom egy része rájuk aggat. Ettől csak még inkább kívülállónak érzik magukat.
3. Ne keverd össze a nevelőszülőt az örökbefogadó szülővel!
Az örökbefogadásban járatlanok sokszor az olyan alapfogalmakkal sincsenek tisztában, mint hogy mi a különbség a nevelőszülő és az örökbefogadó szülő között, és rendszeresen keverik a kettőt. Az örökbefogadó szülő az örökbefogadott gyerekének teljes jogú szülője, születési anyakönyvi kivonatában is ő szerepel anyaként, apaként. Nem a nevelőszülője, hanem egyszerűen csak az anyukája, apukája. A nevelőszülő ezzel szemben a legtöbb esetben átmeneti gondviselője az állami gondoskodásban élő gyereknek, ami persze nem jelenti azt, hogy nem tekinti nevelt gyerekét családtagnak. De ez nem örökre szól, és anyagi juttatást is kap érte.
Fotó: Getty Images
4. Ne tegyél folyton különbséget!
Az örökbefogadó szülők nagyon gyakran szembesülnek azzal, hogy gyereküket a külvilág nem tekinti „teljes értékű” gyereknek. „Azért az nem ugyanaz”, hallják gyakran, és azzal is együtt kell élniük, hogy az „örökbefogadott” jelző valahogy végig kíséri gyerekük első éveit, évtizedeit. Holott semmi mást nem szeretnének, mint úgy élni, mint más családok, megkülönböztetés nélkül.
5. Ne szidd a vérszerinti szülőket!
A legtöbb örökbefogadó szülő végtelenül hálás gyereke vér szerinti szüleinek, és nagyon zavarja, ha a környezete elítélő megjegyzéseket tesz rájuk. Még akkor is, ha ezt elvileg szolidaritásból teszi. Ne felejtsük, egy örökbefogadó anya vagy apa azért válhat szülővé, mert valahol valamikor a vér szerinti szülők életet adtak annak a kisbabának. Bármi is az oka, hogy a gyerek végül örökbe adható lett, azt biztosan nem a mi dolgunk megítélni.
6. Ne szakértsd a helyzetet, főleg, ha nem vagy szakértő!
Az örökbefogadásnak megvannak a maga szakavatott profijai, akik gyakorlatilag minden helyzetben segíteni tudják az örökbefogadó szülőket. Nem vitás, hogy ez speciális terület, és nagyon nagy szükség van olyan segítőkre, akik valóban értenek hozzá. Az örökbefogadó szülőket azonban rengeteg kéretlen tanács is megtalálja.
Nagyon sokan találkoznak azzal a jelenséggel, hogy a környezetük egy része mindenáron akar valami okosat mondani.
Ezeket az okosságokat azonban sok esetben olyasmire alapozzák, amit a szomszédjuk mesélt nekik, akinek az unokatestvére nemrég fogadott örökbe. Az örökbefogadó szülők tudják, hova fordulhatnak tanácsért, a városi legendákat ne nekik tartogassuk.
Fotó: Getty Images
7. Felejtsd el, hogy az örökbefogadott gyereknek hálásnak kell lennie!
Létezik egy nagyon furcsa társadalmi beidegződés, miszerint az örökbefogadott gyereknek hálásnak kell lennie, amiért örökbe fogadták. Miért is? Talán valami hibát vétett, amikor világra jött, ezért hálával tartozik annak, aki ezt a hibát „kijavította”?
Minden gyereknek alapjoga kellene, hogy legyen, hogy szerető családban nőjön fel.
Ha ez nem adatik meg a vér szerinti családjában, az neki trauma, ezen nincs mit szépíteni. Azzal, hogy örökbe fogadják, végre elfoglalhatja méltó helyét egy családban. Azt a helyet, amely minden gyereknek jár. Így neki is, és ezért nem tartozik különösebb köszönettel és hálával.
8. Ne bagatellizáld, de ne is told túl a veszteségeket!
Egy örökbefogadott gyereknek mindenképpen vannak veszteségei, ezt nem lehet megúszni. Az, hogy őt nem várták, hogy őt alapvetően nem szerették volna, megpecsételi az életkezdését, és ezzel sok feladata van az örökbefogadó szülőnek. Hagyjuk azonban meg neki, hogy ezt a feladatot úgy kezelje, ahogyan jónak látja. Ne bagatellizáljuk el a helyzetet azzal, hogy „á, olyan kicsi volt, úgysem emlékszik”, de ne is toljuk túl azzal, hogy állandóan összekapcsoljuk a gyereket a traumáival. Ennek kezelése az örökbefogadó szülő számára az egyik legnagyobb kihívás, amiben csak akkor „segítsünk”, ha kimondottan kéri.
9. Ne károgj!
Az örökbefogadás nem mindenkinek való. Van, aki jó benne, és van, aki elképzelni sem tudja. A lényeg azonban, hogy ne legyen szakadék az emberek között csupán azért, mert mást gondolnak az örökbefogadásról. Egy örökbefogadó szülőnek sok esetben jelentős mennyiségű károgást kell végig hallgatnia azoktól, akik nem igazán ismerik a műfajt, és ezért tartanak is tőle. „Nem félsz, hogy drogos lesz?”, „Úristen, ti aztán bátrak vagytok, hogy bevállaltok egy cigány gyereket”, „Nagyon becsüllek, én ezt nem tudnám csinálni”, „csak nehogy ellened forduljon, ha kamasz lesz”. A toxikus kommentek száma végtelen. Ideje megkímélni tőlük az örökbefogadó szülőket.
10. Szeresd ugyanúgy!
Az örökbefogadó szülők legnagyobb vágya, hogy gyereküket a szűkebb környezet és az egész társadalom elfogadja, úgy, ahogyan az örökbefogadó szülő elfogadja őket.
Ha van a környezetedben örökbefogadott gyerek, a legjobbat azzal teszed, ha ugyanúgy állsz hozzá, mint bármelyik gyerekhez, és ami még talán ennél is fontosabb, ugyanolyan közel engeded hozzá a saját gyerekedet, mint bárki máshoz.
Nincsenek előítéleteid, prekoncepcióid, félreteszed a rossz beidegződéseket és a sztereotípiákat, és egyszerűen csak szereted. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz, és ezzel is van a legkevesebb bonyodalom.
Kiemelt kép: Getty Images
