A Bakonyban sokáig bányásztak bauxitot, és a 2000-es években ebben a hegységben, Iharkút határában bukkantak rá a legfontosabb magyarországi dinoszaurusz-lelőhelyre. Nemcsak dinótojás és egyéb csontok kerültek elő, de egy addig ismeretlen, az Ankylosauridákhoz tartozó faj maradványai is, amelyet aztán Hungaroszaurusznak (Hungarosaurus tormai) neveztek el. Testüket csontpáncél borította, rajta az orrszarvú orrához hasonló bőrtüskékkel. Súlyuk nagyjából 650 kilótól egy tonnáig terjedhetett, a farkuk pedig hatalmas buzogány volt – ezzel védték magukat. Itt találták meg az Iharkutosuchust, ami egy növényevő krokodil volt, valamint a Bakonydracót, ami meg egy repülő hüllő. Iharkúton egyelőre nincs látogatóközpont, de időnként – főleg nyaranta – szerveznek nyílt napokat, „dinoexpót” az ősállatokat gazdagon ontó ásatásokra. A legjobb móka ilyenkor a szomszédos Németbányáról közúton járó kisvonattal – ez a dinóexpressz – átrobogni a bányához, ahol szakértők kalauzolnak körbe.
A Jurassic Park című film bemutatása óta mindenkit érdekelnek a dinoszauruszok. Ha valaki Magyarországon életnagyságú dinókat szeretne látni, annak két lehetősége van. Az országban körbejár egy – szintén – dinóexpó nevű vándorkiállítás, ahol a szobrok mozognak is, és meglepően élethűek. Illetve érdemes ellátogatni a Veszprémi Állatkertbe, amely önmaga miatt is megér egy félnapos kirándulást, de a kéthektáros dinóparkjában az összes filmbéli ismerőst üdvözölhetjük. Több mint ötven élethű szobor várja a látogatókat – természetesen vicsorít ránk a négyméteres T-Rex, és szinte várjuk, hogy a torkunknak ugorjon a Velociraptor. Idén a park megújult, és látható például már gyapjas mamut is. Természetesen szoborként.
Tűzhányónézőben
Nincs dinós illusztráció kitörő vulkán nélkül. Míg a Brontoszauruszok vígan legelésznek, a háttérben éppen sziklát és füstöt, meg lávát okád egy-egy tűzhányó – csak a hangulat végett. A dinókat egyébként tényleg egy globális tűzvész törölte el a Föld felszínéről úgy hatvanötmillió éve. Kisbolygó csapódott a Földnek, és a hatalmas robbanás, valamint a légkörbe került füst és por miatt beálló atomtél kivégezte az őshüllőket. A talajba vájt lyukakban azonban ott figyeltek az új, egérszerű üdvöskék: a meleg vérű emlősök. Ahogy a légkör kitisztult, át is vettük a hatalmat. Magyarországon nemcsak Jurassic Parkba, de működő vulkánba sem futhatunk bele. Ellenben számos kialudt tűzhányóra felkaptathatunk. A Börzsöny maga javarészt egy hatalmas vulkáni kráter. A Balaton-felvidék Tapolca környékén egy gigantikus, félmediterrán vulkanikus játszótér. Badacsony? Csobánc? Szent György-hegy? Csak győzzük kiválasztani a kedvencünket. A Mátra is vulkanikus módon keletkezett, és a lábánál ott találjuk a kevéssé ismert verpeléti várhegyet. Egy esős őszi délutánon caplattam fel a kis vulkánocska oldalába, amely úgy néz ki, mint az Etna látványos parazitakráterei, a Silvestri kúpok. Annyi a különbség, hogy a verpeléti kráter nem úgy fest, mint egy salakdomb, hanem benőtte a természet. Ettől függetlenül mégis kiadja a szabályos tűzhányóformát: szinte látom képzeletben, ahogy a kis vulkán köpködi magából a füstöt és a lávát. Mindez tizenöt-tizenhat millió évvel ezelőtt történt, és a síkból csak hatvan méterre magasodó, kétszázötven méter átmérőjű kráter megkapó látványt nyújt, hátterében a hevesi Tarna-völggyel. Egykoron erődítmény lehetett a várhegyen, de azóta a helyiek kibányászták a kis tűzhányóból a vulkáni kőzetet, így most olyan, mint „új korában”. Ösvény vezet fel a vulkán szélére, és végig korlátok mentén lehet körbesétálni. Vigyázat, esős időben csúsznak a falépcsők!
Ősállatok strandja
Egész napos, fantasztikus programot is tudunk, ha már vulkánok és ősi állatok: irány Észak-Magyarország, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület! Némileg bosszankodtam, amikor egy nyarat idéző őszi hétvégén elautóztam ide. Arra gondoltam, vásárolok egy sétálójegyet, gyorsan végigszaladok a látnivalókon, és már jöhetek is haza. Ehhez képest kiderült, ahhoz, hogy a legfontosabb dolgokat megnézhessem, be kell fizetnem egy vezetett túrára. Ingyen a fogadóépületben elhelyezett bükkábrányi ősfák láthatók csak. Ezekre a több mint hétmillió éves, hatalmas mocsárciprusokra egy lignitbányában találtak rá. Érdekességük, hogy nem szenesedtek el, megőrizték egykori fa voltukat. A szakemberek műanyag vegyületekkel itatták át a törzseket, így sikerült konzerválni ezeket a matuzsálemeket. A törzsek három-öt méter magasak, és két-három méternyi átmérőjűek. Az egyikhez hozzá is értem; remélem, ezzel nem szegtem meg semmilyen szabályt.
Körülbelül egy kilométert kell felfelé sétálni, hogy a Borókás-árok kapujához érkezzünk. Egy nagyobb kapu jelzi a geológiai tanösvény kezdetét. Itt kell bevárnia egymást a csoporthoz csatlakozó érdeklődőknek, és itt köszöntött bennünket a vezetőnk, aki már az elején úgy beszélt az egyórás kirándulásról, mintha valóban visszarepülnénk az időben. Kis patak mentén, mohás korlátokkal szegélyezett völgyben indul a túra. Az első állomásán a tengeri üledék lerakódását nézhetjük meg. A sziklafalból anno leleményes helyi gyerekek fejtették ki a cápafogakat, és adták el a vasútállomáson, mint „megkövült madárnyelveket”. Nem is maradt belőlük – pedig úszkált itt kísértetiesen foszforeszkáló koboldcápa, vagy a hollywoodi B kategóriás filmekből ismert Meg, vagyis a Megalodon, minden cápák leghatalmasabb királya.
