Jakupcsek Gabriella születési horoszkópjában kiemelt a Bak jegye, amiből arra lehet következtetni, hogy nemcsak erős egyéniség, hanem olyan személyiség, aki pontosan tudja, mi a dolga az életben. Ennek ellenére mégis voltak olyan pillanatai, amikor asztrológus segítségét kérte.

– Szinte minden problémára megtalálom a megoldást, illetve azt, hogy mikor, mit kell tennem, ennek ellenére akadtak az életemben olyan szituációk, amikor szükségem volt csillagfejtő tanácsára. Egyébként azok közé az emberek közé tartozom, akiknek nem kell megmondani, hogy mit kell tennie. Nagyon erős a kötelességtudatom, akkor vagyok nyugodt, ha a feladataimat elláttam. Mindig igyekszem a maximumot kihozni magamból. Nálam az adott szó kötelez, amihez a nevemet adom, abban a tökéletességre törekszem. Például soha nem kések, úgy vagyok ezzel, hogy inkább én érjek oda előbb, és ne rám várjanak.

-A Bak-kiemeltség alapján elmondható, hogy jól érzed magad a saját társaságodban.

– Sőt, rendre szükségem van egyedüllétre. Az elmúlt időszakban szenvedtem attól, hogy naponta tizenhat órákat dolgoztam, és nem tudtam elvonulni. Például nem volt öltözőm, nem volt egy negyedórám arra, hogy magamra maradjak. Szükségem van csendre, nyugalomra, mert csak így tudok feltöltődni. Nagyon szeretek egyedül nekivágni a nagyvilágnak. Szerencsére olyan családom van, akik ezt megértik, és nem gördítenek akadályt az utamba. Engem a gépkocsivezetés tökéletesen kikapcsol. Gyakran megtörténik, hogy beülök az autóba, elvezetek Bécsbe. Az elindulás és az úton levés a vonzó számomra.

-A Szaturnusz helyzetéből arra lehet következtetni, gyermekkorodban fontos volt, hogy megfelelj az elvárásoknak.

– Nem annyira a megfelelés, mint inkább a teljesítmény volt a lényeges. Ez pedig olykor szorongással járt, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan szeretném. Már gyerekként magam alakítottam ki a rendszert a hétköznapjaimban, amelyet szeretném, ha a kislányom is átvenne. Meg akarom vele értetni, hogy az első a kötelességek teljesítése, csak utána jöhet minden más.

-Milyen állatövi jegyben született Emma?

-Laza, az életet könnyedén élő, bohókás Nyilas. A férjem is ebben a jegyben látta meg a napvilágot, és ők remekül kijönnek, félszavakból megértik egymást. Míg velem óriási csatározásokat folytatnak, hiszen az értékrendünk eltérő.

-A horoszkópod legmagasabb pontján helyezkedik el a Neptunusz. Ez utalás arra, hogy az életed egy szakaszában a művészetek fontosabb szerepet játszottak.

-Eredetileg a Színművészeti Főiskolára jártam, de nem bírtam az irányítottságot, amikor megmondták, hova álljak, mikor, mit érezzek. Képtelen voltam elfogadni az irányítást. Két évet tanultam Major Tamás osztályában, majd rájöttem, hogy nekem ez nem megy. Ezt követően rögtön a bölcsészkaron folytattam a tanulmányaimat. A színművészetin eltöltött két évet azért nem bántam meg, mert sok olyan dolgot sajátítottam el, amelyeknek a tévés pályafutásom során nagy hasznát vettem. El tudtam fogadni, hogy az a színész, akit nem lehet instruálni, nem fog ezen a pályán boldogulni. Ezért nem okozott bennem semmiféle törést, hogy mégsem a színi pályán próbáltam szerencsét.

-A magánéletedben hogyan jelentkezik az irányítottság kérdése?

-Ha az első házasságomat nézzük, nem vagyok biztos benne, hogy én voltam az irányító. A második kapcsolatomban pedig, úgy vélem, egyformán kemények vagyunk, ezért kerülhet sor időről időre csatározásokra. Úgy gondolom, ennek a kapcsolatnak én vagyok a mozgatórugója, nincs olyan, amit ne tudnék megvalósítani. Amit elhatározok, azt végigviszem. Ha nem vele, akkor egyedül. Ezt nem rejtem véka alá: elmondom férjemnek, hogy a különböző dolgokban, amelyek nekem fontosak, nem muszáj részt vennie. Semmi sem kötelező.

-Hogyan ismerkedtetek meg?

-A tévében egy forgatáson dolgoztunk együtt, amikor összejöttünk. Nagyon érdekes, mert ezután a férjem otthagyta a tévét, és már nem is dolgozik ebben a szakmában. Meg vagyok győződve róla, hogy csak azért dolgozott akkor ott, hogy találkozzunk, és egymásba szeressünk. A sors szépen elrendezte a szálakat…

…

Az interjú folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2018/01. lapszámában olvashatjátok! 

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Emmer László