Valljuk be, a legtöbben imádunk könyveket vásárolni. Még annak ellenére is, hogy polcainkon jellemzően olyan olvasnivalók vannak többségben, melyekhez még hozzá sem szagoltunk – persze szeretnénk, és gyakran tényleg tervezünk is velük. Csakhogy valamilyen más, sokkal fontosabb elfoglaltság rendszeresen közbeszól. Ismerős?
Ha igen, minden bizonnyal te is a tsundoku lelkes művelője vagy. Alfred Edward Newton író, az Egyesült Államok legismertebb könyvgyűjtője szerint, még ha valami miatt lehetetlen is az olvasás, a könyvek látványát mindannyian szeretjük, és ha a meglévőek mellé további műveket is gyűjtünk, az nem más, mint a végtelen tudás iránti vágy. A kiolvasatlan könyvek pedig motiválóan hatnak a gondolkodásra, hiszen azt üzenik, mennyi mindent nem tudunk még.
A könyvek vásárlásának és el nem olvasásának művészete
Természetesen a japánoknak mindenre van egy szavuk, a fenti gyakorlatot pedig az úgynevezett tsundoku szóval illették: a „doku” igét az olvasásra használják, a „tsun” magyarra fordítva pedig a felhalmozással – lényegében az olvasmányok felhalmozásával – lenne egyenlő. A jelenség nem új keletű, a „tsundoku sensei” kifejezést már 1879-ben is használták: Andrew Gerstle amerikai japanológia professzor szerint a fennmaradt források egy olyan tanárt illették ezzel a jelzővel, akinek rengeteg könyve volt, de mégsem olvasta őket. Bár ebben a kontextusban a szó gúnyosan értendő, az egykori stigma ma már pozitív jelentéstartalommal bír.
A tsundoku szerencsére nem okoz függőséget (Fotó: Getty Images)
A tsundoku jelensége számos hasonlóságot mutat az úgynevezett könyvkórsággal vagy bibliomániával. De a kettő mégsem egy és ugyanaz: míg a bibliománia a könyvek szándékos, kórós esetben pedig kényszeres és ellenőrizhetetlen felhalmozását, addig a tsundoku a könyvek olvasásának szándékát és azok esetleges, véletlenszerű összegyűjtését jelenti.
Amikor a szokások meghaladják az olvasási képességet
Természetes, amikor úgy érezzük, hogy olvasatlan könyveink fenyegetően merednek ránk a polcról. De megnyugtató tudni, hogy a bűntudat érzése tulajdonképpen teljesen felesleges. Nassim Nicholas Taleb esszéíró és kockázatelemző szerint az olvasatlan kötetek egyfajta antikönyvtárat képeznek az otthonainkban, amit sokan elsőre az intellektuális hiányosságokkal hoznak összefüggésbe – tévesen, hiszen az antikönyvtár-elmélet épp az ellenkezőjéről szól.
Taleb a magyarul is megjelent A fekete hattyú – Avagy a legváratlanabb hatás című könyvében Umberto Eco olasz író példáját mutatja be, kinek személyes „antikönyvtára” több mint 30 000 irodalmi alkotást számlált. A hozzá érkező látogatóknak persze eszükbe sem jutott megkérdőjelezni a világhírű házigazda tudását, hiszen mint a Fekete hattyúból kiderül, a hatalmas könyvgyűjtemény Eco olvasási szándékairól előbb árulkodott, mint arról, hogy mennyit is olvas valójában.
Fotó: Getty Images
Taleb szerint az olvasott könyvek kevésbé értékesek, mint az olvasatlanok, a háztartásokban pedig legalább annyi olvasatlan műnek kellene helyet adni, mint amennyit a pénztárcánk és a környezetünk is elbírhat.
Az antikönyvtár-elmélet és a tsundoku lényege pedig az, hogy nem érdemes megelégedni a meglévő tudással: az új ismeretek életünk legvégén is hasznunkra válhatnak, sőt, a jövő generációjának is átadhatjuk őket.
Még ha olvasási kapacitásaink nem is úgy működnek, ahogyan szeretnénk, a roskadozó könyvespolcok művelődésre, mentális kiteljesedésre, önismeretre, vizsgálódásra és informálódásra sarkallhatnak – magyarán lehetővé teszik, hogy feljebb lépjünk a szellemi ranglétrán.
És ha máskor nem is, egy-egy nyaralás során egészen biztos, hogy be tudjuk pótolni az elmaradást – és gondoljunk csak bele, külön pénzt költenünk sem kell a célra, ha van mit leemelni a könyvespolcról. A szakértők ráadásul úgy tartják, hogy az olvasás nemcsak művel, de relaxál is. Ma már kutatások is bizonyítják, mennyivel alszanak többet és jobbat azok, akik telefonnyomkodás helyett inkább a könyveiket választják lefekvés előtt, így mindenképp megéri gyakorolni némi tudatosságot, ha zavarnak a polcunkon roskadozó, kiolvasatlan irodalmi alkotások.
A kevesebb néha több?
Az igencsak népszerű minimalista mozgalmak a lényegesen kevesebb tárgy birtoklását erősítik, így joggal merül fel a kérdés, hogy a digitális kiadványok világában lehet-e jövője a nyomatott olvasmányoknak. Valljuk be, az igazság az, hogy a legtöbben ma is szeretjük kézbe venni a könyveket; szeretjük az illatot, amit a lapok árasztanak magukból, és szeretjük újra és újra átlapozni azokat az oldalakat, amelyek mély benyomást tettek ránk korábban.
Így ha ellenállunk a fast fashion világának, a feldolgozott és kicsit sem fenntartható ételeknek, illetve a környezetre (és emberi szervezetre is) káros műanyag kacatoknak, amikre tulajdonképpen semmi szükségünk, miért is ne engedhetnénk meg magunknak egy kis tsundokut? Ráadásul ez valójában nem is pazarlás, hiszen ha gyakorlunk némi tudatosságot, lassan, de biztosan a legutolsó könyvig is eljuthatunk. Amit nem árt tudni, hogy bármikor továbbadhatunk másnak, ha valami miatt mégsem nyerte el a tetszésünket, hazánkban ugyanis rengeteg olyan intézmény van, ahol szívesen fogadják a könyvadományokat.
Persze olyanok is vannak, akik az olvasás és könyvek szeretetének mímelésével intelligensebb hatást szeretnének kelteni – a könyvek luxusáról és a bookshelfie-mozgalmakról ebben a cikkben olvashatsz.
100 legjobb könyv bookazine 2023
Megjelent a Nők Lapja legújabb kiadványa, a Nők Lapja A 100 legjobb könyv 2023 bookazine. Kattints ide, hogy 20% kedvezménnyel megrendelhesd online!
Kiemelt kép: Getty Images
