Képzeljük el, milyen egyszerű lehetett akkoriban, amikor mindenki csak azt ette, ami időszakosan megtermett a közvetlen környezetében. Őseink életmódja kétségkívül pazarlásmentes és fenntartható volt, de a modern világ számára, ahol a szupermarketek polcain megannyi import és hazai finomság roskadozik, aligha tűnik vonzónak az elképzelés. Ráadásul ma már arról sem egyszerű dönteni, hogy kinek mi számít kielégítő és egészséges étrendnek, és ha mindeközben a bolygó védelmével kapcsolatos kérdéseket is szem előtt tartjuk, a táplálkozási szempontok tovább bonyolódnak.
Gondoljunk csak az eredetileg Mexikóban őshonos avokádóra, amiből becslések szerint évente több mint 5 millió tonnát fogyasztunk világszerte – amivel tulajdonképpen semmi baj nem lenne, hiszen a gyümölcs kifejezetten jó hatással van a szív- és érrendszeri problémákra, vitamintartalmának köszönhetően pedig kitűnő antioxidáns is. Csakhogy rengeteg vizet igényel, fenyő- és őserdőket vágnak ki miatta, nem beszélve a szállítása közben keletkező szén-dioxid-kibocsátásról, így mondanunk sem kell, mekkora környezeti terheléssel jár a termelése. (Arról nem is beszélve, hogy a Mexikóból leginkább USA-ba importált avokádó jövedelmezőbb üzletnek számít, mint az illegális drogkereskedelem – zöld aranynak is hívják a gyümölcsöt –, és ez a kartelleknek is feltűnt, így az avokádótermelő térségekben erősebben tombol az erőszak, mint valaha). Érdemesebb Európában termesztett avokádót választani.
Akkor mégis mit és hogyan együnk?
Bár elsőre talán keszekuszának tűnik, és némi tudatosságot is igényel a dolog, nem olyan nagy ördöngösség olyan étrendet követni, ami a testünket és a Földet is kíméli. Ebben az esetben ugyanis a „mindent vagy semmit” elve számít az egyik legnagyobb tévhitnek. Ami például az avokádót illeti, vannak olyan gazdaságok, amelyek ökobarát agroerdészeti módszereket követnek, csökkentve ezzel a termeléssel járó káros környezeti hatásokat. És persze fontos, hogy a fogyasztók mindeközben figyelembe vegyék, mi az, ami fenntartható forrásból, környezetbarát termelőktől érkezett az országba. Szerencsére tehát
nem kell lemondanunk semmiről, és már egészen aprócska lépésekkel is sokat tehetünk a testünk és a bolygó egészségéért.
Íme, hogyan is érdemes elkezdeni!
Több köles, kevesebb rizs
A madáreledelből szuperélelmiszerré vált köles évszázadok óta alapvető gabonafélének számít világszerte. Amellett, hogy egészséges (segíthet megelőzni a diabétesz kialakulását, jó hatással van a szív-és érrendszerre, méregtelenít és fokozza az emésztést) rendkívül sokoldalú, könnyen főzhető konyhai alapanyag, a növény maga kifejezetten kevés vizet igényel, és nagyon jól tűri a szárazságot. Valójában a gabonafélék közül a kölesnek van a legkisebb vízigénye – szemben az igencsak szomjas pázsitfűfélék családjába tartozó rizzsel. Ráadásul a köleshez hasonlóan az amarántot is érdemes beilleszteni az étrendünkbe, hiszen nemcsak finom és könnyű, de kevesebb környezeti terheléssel jár, mint a rizs.
A köles fogyasztása pajzsmirigy problémák esetén azonban nem javasolt, így mindenképp konzultáljunk szakorvossal, mielőtt belevetnénk magunkat a köles-lakomába.
Legalább hetente egyszer cseréljük le a húst hüvelyesekre
A világ nem fog egyik napról a másikra áttérni a növényi alapú étrendre, a szakértők azonban úgy tartják, hogy ha mindenki tartana heti egyetlen hús-és tejtermékmentes napot nagyjából egy évig, az közel 7,6 millió autó kivonásával lenne egyenértékű csak az Egyesült Államok területén. A hüvelyesek (például a bab, a lencse és a borsó) pedig, amellett, hogy olcsóbbak, mint az állati eredetű termékek, mindenki számára elérhetőek, és aligha akad olyan étrend vagy diéta, amibe ne lehetne őket beilleszteni – hála magas rost-, vitamin- és fehérjetartalmuknak.
Fehér helyett válasszunk teljes kiőrlésű lisztet
Legyen szó bolti vagy házi péksüteményről, desszertekről vagy tésztafélékről, a teljes kiőrlésű változat nemcsak a szervezetünk, de a bolygónk számára is egészségesebb választás. Hiszen minél kisebb feldolgozáson megy keresztül egy élelmiszer, annál kevesebb káros környezeti hatással jár az előállítása.
Fotó: Getty Images
Fogyasszunk minél több helyi bogyós gyümölcsöt!
A távoli helyekről származó goji- és acai bogyók szuperélelmiszernek számítanak, és hatalmas népszerűségnek örvendnek manapság az egészségtudatos fogyasztók körében. Attól viszont, hogy egy divatos gyümölcs a Himalája területéről származik, még nem feltétlenül lesz sokkal egészségesebb annál, mint ami hazánkban, illetve a kertünkben is megterem. A friss eper, a málna és az áfonya legalább annyi vitaminban és antioxidánsban bővelkedik, mint ázsiai rokonaik, ráadásul aligha járnak szállítás közbeni szén-dioxid-kibocsátással.
Fogyasszunk kistestű halakat és kagylókat is!
Ha szereted a halat, néhanapján a kisebb fajtákból (például makrélából, heringből, szardellából, tintahalból, szardíniából) is érdemes fogyasztani. Szemben az olyan nagytestű halakkal, mint például a tonhal és a lazac, a kisebb halakat olyan hálókkal fogják ki, amelyek nem érnek le az óceán fenekére, így az ökoszisztima sem sérül annyira, mint a mélyebben élő, nagytestű halfélék halászata esetében.
A tenyésztett garnélarákokkal ellentétben a magas fehérjetartalmú kagylók ráadásul nem igényelnek plusz táplálékot, és növekedésük során a vizet is szűrik, így a szakértők úgy tartják, hogy ökológiai lábnyomukat tekintve szinte a zöldségfélékkel lehetnek egyenlők. Végezetül pedig ne feledjük:
mértékkel mindent szabad.
Kiemelt kép: Getty Images
