Nyilván mindnyájan ismerünk olyan embert, akit valamiért (néha látszólag minden különösebb ok nélkül) nem kedvelünk, ezért azzal szeretnénk kezdeni ezt a cikket, hogy leszögezzük: attól még, hogy valaki nem szimpatikus nekünk, nem nevezhető automatikusan szadistának. De nem csak ezzel, más diagnózisnak látszó szavakkal sem érdemes önkényesen dobálózni – hogy pontosan miért is, arról a link alatt található cikkben írtunk bővebben.
Ugyanakkor az Ulmi Egyetem munkatársa, Claudia Sassenrath és munkatársai egy új tanulmányukban azt írják, az áldozathibáztató viselkedés például az úgynevezett „hétköznapi szadizmus” egyik jellemzője lehet.
Mi az a hétköznapi szadizmus?
A kutatócsoport megfogalmazása szerint azok, akikben magas a mindennapi szadizmusra való hajlam, azok mások szenvedésére „szadista élvezettel reagálnak, ami kevés empátiával párosul”. Nem azért reagálnak tehát így, mert valamiféle igazságtételt vélnek felfedezni egy adott helyzetben, hanem mert valóban
örömmel tölti el őket mások fájdalmának látványa.
Visszatérve az áldozathibáztatás témájához: a tanulmányban arra külön kitérnek a kutatók, hogy természetesen nem mindenki szadista, aki áldozathibáztató módon nyilvánul meg, ugyanakkor azok, akik hajlamosak a „minek ment oda?”, „jobban kellett volna vigyáznia” és ehhez hasonló mondatok pufogtatására, megeshet, hogy később velünk szemben is bántóan lépnek fel és/vagy kommunikálnak.
Így szúrd ki a szadista jegyeket!
Jó hír, hogy a szadizmusra való hajlamról több minden is árulkodhat, ha pedig ezeket a jeleket idejében kiszúrjuk, rengeteg fájdalmat spórolhatunk meg magunknak. A Winnipegi Egyetem munkatársa, Erin Buckels megállapításai szerint a szadista tendenciákkal bíró egyéneket az alábbi 3 fő viselkedési jellemzőről (és az alattuk konkretizált módokról) ismerhetjük fel:
Verbális szadizmus
- Szándékosan bántotta szavakkal ismerőseit középiskolás korában.
- Szeret mások kárára viccelődni.
- Szándékosan átvert valakit, majd nevetett az illető zavarán.
- Bizonyos osztálytársait akár éveken keresztül gúnyolta.
Helyettesítő szadizmus
- Szeret verekedést bemutató videókat nézni.
- Élvezi, ha valósághű vérfürdőt láthat videojátékokban.
- Szeret olyan ketrecharc-mérkőzést nézni, amelyben a résztvevők számára nincs menekvés.
- Szívesen megnézi újra és újra kedvenc jeleneteit véres (slasher) horrorfilmekből.
Közvetlen fizikai szadizmus
- Élvezi, ha fizikailag bántalmazhat embereket.
- Élvezi, ha másokat kínozhat.
- Úgy gondolja, joga van bizonyos embereket lökdösni, fellökni.
- Uralkodott már mások felett a félelmükre alapozva.
Buckels a fentieket megalapozó vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy „a kegyetlen viselkedés sokkal gyakoribb, mint azt a legtöbben gondolnánk”. Mindennek tudatában, amennyiben úgy érezzük, egy (vagy több) ismerősünkre zavarba ejtően sok állítás igaz a fentiek közül, jó ötlet lehet tőle a továbbiakban egy nagy lépés távolságot tartani.
Mi a teendő, ha szadistával van dolgunk?
Gondoljuk csak át! Van olyan ismerősünk, aki rendre azzal henceg, hogy megalázott egy nála gyengébbet? Esetleg túl gyakran és harsányan nevet a másokkal történt szerencsétlenségeken? Ha valaki leejt valamit, kineveti, ahelyett, hogy segítene neki? Bármilyen szeretetre méltó tulajdonságokkal rendelkezik is az ilyen ember (például remek humorérzékkel, vagy valamiféle rejtélyes vonzerővel), ezek általában nem nyomnak eleget a latban a durvasággal szemben. Összefoglalva tehát: a hétköznapi szadistáktól érdemes távolságot tartani,
saját magunk védelme és testi-lelki biztonságunk ugyanis minden esetben prioritást kell élvezzen.
Figyelem! Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a cikkben foglaltak alapján nem érdemes másokat vagy önmagunkat bármilyen pszichológiai állapottal diagnosztizálni. Hivatalos diagnózist minden esetben csak szakember, jelen esetben például klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter állíthat fel.
Nárcisztikus, OCD, skizofrén? Egyre többször halljuk, használjuk ezeket a kifejezéseket – ide kattintva elolvashatod, hogy miért nem kellene felelőtlenül dobálóznunk ezekkel.
Kiemelt kép: Getty Images
