Volt nagy újrakezdés az életedben?
Tizennégy évesen elvesztettem Édesapámat. Gyakorlatilag az egész világ összedőlt akkor körülöttem. Minden, amit addig az életről, halálról, szeretetről, összetartozásról, Istenről gondoltam, eltűnt, megszűnt. Rettenetes ürességet éreztem. Pusztító volt minden reggel újra arra ébredni, hogy tényleg nincs már. Hogy nincs ott velünk Apa. Csináltam a napi dolgaimat, többnyire zenéltem, hegedültem, gyakoroltam. Dühös voltam és semmit nem értettem abból, ami velem történik. Nyár volt, és mégis mindent érinthetetlenül hidegnek éreztem.
Megszűnt a kapcsolatom a világgal, elbújtam a hegedűm mögé, és elkezdtem felépíteni magamnak egy másik világot. Hangokból, ritmusokból, ütemekből.
Elköltöztem otthonról, kollégista lettem. A Bartók konziban tanultam tovább, és tényleg mindenem lett a zene. Aztán tizenhat évesen egy reménytelen szerelemben vergődve szétvertem a kezem egy zongorán, és soha többé nem hegedülhettem már úgy, mint azelőtt. Életre szóló szakmai törés volt. Ki kellett másznom a kis belső világomból szép lassan, és meg kellett értenem, hogy nem bújhatok el egy életre minden keserűség és fájdalom elől. Innentől sok-sok apró „véletlen” kellett ahhoz, hogy az SZFE-re felvételizzek, és aztán színészként folytassam az életemet, de azt hiszem, ez az egész folyamat, ahogyan elkezdtem kinyílni, szorosan összefügg apukám halálával és az azt követő évekkel. Színpadon azóta is mindig érzem, hogy velem van, hogy lát engem és büszke rám.
Szerinted milyen tulajdonságok szükségesek az újrakezdéshez és te birtokában vagy-e ezeknek?
Szerintem ez nem annyira tulajdonság… inkább alkat kérdése. Én szeretek hinni. Számomra a hit és az abból fakadó szeretet és szenvedély az élet értelme. Ha ez ott van valakiben, az az utolsó leheletéig küzd.
Van az újrakezdésnek korhatára?
Biztos, hogy nincs. Szerintem százhúsz évesen is újra lehet kezdeni.
Van a családodban vagy a baráti körödben „nagy újrakezdő”, akinek a története inspiráló és mintául szolgálhat?
Apai nagyapám és nagymamám végigélte az első és második világháborút, aztán sváb kisebbségként a kommunizmust. Édesapám gyerek volt, amikor zsidókat bújtattak, nyolcéves volt, amikor az orosz tankok begurultak Pécsre, aztán húszéves egyetemistaként ő is kivonult ‘56. október 23-án… kirúgták az egyetemről, végigküzdötte a kommunizmust, keményen dolgozott, aztán ötvenévesen családot alapított, lett hat gyereke. Szóval volt honnan örökölni a kitartást, a küzdeni tudást.
Ha egy jó tündér azt mondaná, hogy újrakezdheted az életedet, van-e bármi, amit másképp csinálnál?
Nem. Az életem a hibáimmal és tévedéseimmel együtt alkot egy teljes egészet. Azt hiszem, a saját hibáimból tanultam a legtöbbet. Sajnos ez a legvalósabb és legmélyebb tudás, amit az ember birtokolhat. Amit a saját fájdalmain keresztül szerzett.
Akár nagy gesztusokkal, akár tétova lépésekkel, de folyton-folyvást újrakezdünk, még ha nem is mindig tudatosan. Az erő belőlünk fakad, de az inspiráció ad lendületet hozzá. Szeretnél részese lenni egy erőt adó, felemelő élménynek?
Akkor tarts velünk és Juhász Annával november 27-én a Pesti Színházban Örökös újrakezdésben címen megrendezésre kerülő estünkön. Az est szépirodalmi pillérei: Szerb Antal – Utas és holdvilág, Márai Sándor – Az igazi, Szabó Magda – Mózes egy, huszonkettő.
Az est vendégei: Kovács Patrícia, Szabó T. Anna és Wunderlich József
Kiemelt kép forrása: Vígszínház.hu
